CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 19., vasárnap, Ivó, Milán napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  


Utálom, ha hülyének néznek

Az embernek felmegy a vércukra


A kilencvenes évek elején a Magyar Köztársaság kikiáltója meglátogatott egy kilencvenéves idős hölgyet, s úgy húszperces, félórás időtartamú "vendégeskedés" keretében elbeszélgetett vele, amivel igazán nagy örömet okozott neki, lévén, hogy a hölgy rendkívül érdeklődött a politika iránt, kitartóan követte a parlamenti közvetítéseket a televízióban, és mindenkinek hangoztatta elismerését: milyen nyugodt, milyen türelmes, milyen igazi úriember is Szűrös Mátyás. A baráti kör tehát addig szervezkedett, amíg nem sikerült ezt a kis látogatást megvalósítani - nagyon nagy örömet okozván vele a néninek.

Sok mindenről szó esett abban a rövid kis időben, szóhoz jutott Magyarország idős polgára, de a politikus is, egyenrangú felek jó hangulatú párbeszéde zajlott. Bennem is nagyon jó benyomást keltett a valóban igazi úriember.

Ma reggel azonban, a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságjában a vele készült interjút hallgatván igencsak felbosszankodtam szavain!!

Mi másról is folyt volna a beszéd, mint Európa Uniós csatlakozásunkról? Jól is van ez így, beszéljük meg, több szem többet lát, hadd halljuk, mit mond a diplomácia egyik doyenje?

De amit mondott, attól haptákba vágta magát a fejemen a haj, felborzolódtak az idegeim, és a belső hang ilyet ordított bennem, hogy "Miiiiiiiiiiiiii???!!!". Mert azt mondta Szűrös Mátyás, nem szó szerint idézem: Jobban össze kellett volna fogni a többi belépésre készülő országgal, a lengyelekkel, csehekkel stb. Na, ettől lettem olyan ideges.

ÖSSZEFOGNIIIII???!!! Mikor, emlékszem, épp az Európai Uniós vezetők rafinált machinációin mutattam be annak idején (úgy három éve) kedves gyermekeimnek a "Divide et impera!" - Oszd meg és uralkodj! - politika kristálytiszta megnyilvánulását!! Összefogniiii??!!! Hát könyörgöm, aki nap mint nap hallgatja a híreket, csak úgy munka mellett, vagy vacsorakor, csak naponta egyszer akár, az is kapásból ellene szólt volna eme kijelentésnek! Nem szólt viszont Haeffler András, a csoda vigye el! Összefogniii??!! Mikor éveken át oly ügyesen lebegtette az EU, hogy hány taggal is lenne hajlandó bővülni, és mi, csatlakozandók egymással versengve tolakodtunk bizonyítani, mi vagyunk a jobbak, mi vagyunk a különbek, minket vegyetek föl, ne amazokat!!! Hát könyörgöm, még a Visegrádi Négyek is napnál világosabban lökdösődtek a versenypályán egymás ellen, márpedig e laza szövetség épp az összefogás jegyében született, de a nyomás szétzilálta soraikat, mert hát egy bizonyos határon túl mindenki a saját érdekeit nézi elsősorban - és az a határ ama két térfél közt húzódott, hogy: felvesznek vagy nem vesznek...

Szóval összefogni... Hm...

Hónapok óta idegesít egyik kollégám újból és újból előjövő vesszőparipája is, miszerint: csatlakozzunk, jól van, de miért nem mutattak fel alternatívákat, miért nem tártak elénk alaposan kidolgozott, széleskörűen alátámasztott tanulmányokat, milyen lesz kettő-öt stb. év múlva, ha belépünk az EU-ba, hogy jár a mezőgazdaság, hogy jár az ipar, milyen kilátásai lesznek a hétköznapi magyar embernek, ha belépünk, merthogy így a népszavazás nem igazán megalapozott, mindenki csak a vágyaira támaszkodik, ez a népszavazás nem józan mérlegelés eredményeképpen fog megszületni, hanem csakis és kizárólag érzelmi alapon.

Kedves Kolléga! Hadd ajánljam figyelmedbe szintén a napi hír-hallgatást, akár rögzítve is, hanghordozóra, hogy rendben tartódjék a memória - mert én nem tudom, Te miket hallgattál pár éve a hírekben, nem azt-e, amit jómagam, hogy forrongásban van az EU, átalakul a hierarchia, ilyen-olyan viták vannak a szövetség szorosságát, mibenlétét illetően, legyen-e "államelnök", legyen-e szorosabban vett, állami státusz-jellegű vezető testület, vagy maradjon laza konglomerátum, ahogyan most még az... és mi ehhez a belülről is épp fortyogó "főzethez" adtuk be felvételi jelentkezési lapunkat, ha jól emlékszem, és ugye, jól emlékszem??? Végül is... elvárhatjuk a virológustól, nyomja bele a Petri-csészébe azt a zagyot, legyen benne influenza-vírus, ilyen-olyan baktérium, védekező fehérvérsejt és némi táplálék is, mondjuk, vér és nyirok, aztán zárjuk be a virológust egy számítógéppel, a rajta lévő programmal egy szobába, és parancsoljunk rá, hogy: Haladéktalanul mutassa ki, mi lesz ott a Petri-csészében öt órahossza múlva az általános helyzet, DE PONTOSAN ÁM!!! Szóval hatástanulmány. És jó előre. És stimmeljen is, de pontról pontra!! Én mondom: az eszem megáll!!!

Amikor maga az EU is azon siránkozott, hogy hoppá, belépett a görög, spanyol, portugál mezőgazdaság a maga finom gyümölcseivel, boraival, olajbogyójával, és az új gazdák is húzzák előnyét az EU-s magas mezőgazdasági támogatásoknak... és éppen azon voltak igyekezőben, hogy valahogy lejjebb faragják már a kiadásokat, ne legyen már olyan tetemes a mezőgazdasági támogatás - erre a csatlakozandók is pont az agrárium miatt verik az asztalt, mert hát mind a lengyeleknél, mind nálunk igen-igen magas az agrártermelők aránya!! És valóban: az agrárium nagyon-nagy valószínűséggel kemény helyzetbe kerül - összefoghattunk volna, hooogyne, a lengyelekkel, például, és kiverekedhettünk volna magunknak, hooogyne, nagyobb mezőgazdasági juttatásokat, HA ÉS AMENNYIBEN - ahogyan Bokros Lajos úr szokta volt mondani - épp nem egymás kikönyöklésével lettünk volna elfoglalva, mert nem volt egyértelmű, hány taggal kegyeskedik bővíteni sorait az EU. Az az EU, amelyiknek most olynagyon háborúellenes tagja annyira ünnepelte a magyar határnyitást, s ezzel a német-német egyesülés lehetőségének megteremtését, de oly nagyon nem sürgölődött minket, magyarokat beprotezsálni, vörös szőnyegen beinvitálni, belénk karolva, abba az Európába, amelynek, mindenki tudja, csekélyke egy évezrede tagjai vagyunk. Vajon ki gondolta 1989-ben, hogy MINIMUM 2000-re nem leszünk még tagok???!!! Akadt olyan magyar, mondjuk 1992-ben - '94-ben, amikor oly heves kapitalista átalakulásban voltunk, hogy mindez a nadrágszíjösszehúzás, mindez a vállalat-privatizáció, piacnyitás, intézményi átalakítás, törvényi átalakítás NEM lesz elegendő ahhoz, hogy felemelt fejjel, büszkén belépjünk oda, ahonnan kimetszettünk '45-ben? Ide nekem azt a bölcset! De bizonyítsa is valahogyan, írással, tanúkkal, hogy ő ezt már akkor megmondta!!!

És, emlegetett kollégám hezitálása, és még sokak hezitálása miatt most esetleg döntsünk úgy, hogy akkor márpedig ne lépjünk be? Na, ja. Világos! Hát ne lépjünk be! Nosza! István király, ülj már fel, hogy aztán a meghökkenéstől ájulj is mindjárt vissza! Amit Te ezer éve oly bölcsen elrendeztél, hogy Róma - és nem Bizánc, az most, aprócska ezer év múltán MÉG MINDIG felújulhat mint választási lehetőség!!! Na, ja, hát akkor ne lépjünk be... irány Bizánc... Hhhhhhhh (sóhaj)... Erre már tényleg csak sóhajtani lehet... Vagy mondjam másként? Jó. Mondom: hát ez már fáj.

De van még más is. Ahogy a fociszurkolók oly okosak, úgy mondják a magukét a háború ellen csipákolók, és szidják a mostani magyar kormányt, miért is állt - amúgy NATO-tagként... - Washington mellé, Irak ellen. Nem is tudom. Na, miért? Rövideszű polgártársak! Nem emlékeztek Teleki öngyilkosságára, illetve a sokat kárhoztatott Horthy-hintapolitikára??? Nem tűnik fel oly rövid eszeteknek sehogyse, vagy tán direkt nem akarjátok észrevenni, hogy ez bizony most UGYANAZ A HELYZET??? Nem látjátok, hogy a két nagy kezd egymás ellen felállni: az USA és az EU?? Nem?? Hogyhogy nem???? Miért nem??? Gyors hályogosodás állt be a szemeteken??? Kis, belépésre váró tagállamként forgat minket a forgószél ebben a méreten felüli viharban, aminek még igazán az elején állunk, és a nagy lesők, a maguk oduikban - Japán, Kína, Oroszország - ravaszul dorombolnak, mikor és miként lépjenek be, és majd miféle koncból milyen arányban is részesüljenek??? Én igazán nem tartom magam valami eszméletlen nagy lángésznek, de még közepesen nagy, sőt kicsi lángésznek sem, meg semmilyen lángésznek sem, de nekem valahogy ez a kép igazán így mutatkozik. Nektek nem??? Kormány legyen a talpán, amely bölcs, megalapozott, ügyes, de még mindenekelőtt nyugodt és kiérlelt döntést tudna hozni ebben a napról napra egyre több és több ismeretlennel előálló "globális egyenletben"!! Nincs kizárva, hogy Medgyessy eszméletlenül elszúrta, amiért nyolcak egyike lett, és aláírt Washington mellett. És nincs kizárva, hogy nagyon jól tette, de nagyon. Ha Orbán Viktor maradt volna a miniszterelnök, és a - jól tudjuk, mert hallgattuk a híreket, mi csúnya, partvonalról figyelő egyvoksos szavazópolgárok akkor is már - liberális startvonalról induló Fidesz >> vajon bölcsebb tudna-e lenni ebben a világméretű káoszban, ebben a nagy "mágneses" átrendeződésben, aminek még csak az elején tartunk? Az van most a Földön, mint az általános iskolás fizika-kísérletből jól ismert jelenség: vasreszelék alá mágnest helyezünk, s látjuk, mint vonzódik a vasreszelék egyik fele az egyik pólushoz, a másik fele a másik pólushoz, és szépen, sugaras irányban elhelyeződve új rend alakul ki a "pályán". A Szovjetunió felbomlásával a két pólus egyike elveszett. Most ott van a papíron a vasreszelék - meg az egyik pólus: Amerika. Az EU próbálkozik játszani a másik pólus szerepét, de önmaga sem pólus még, olyan zavaros... és... mi tagadás, Amerikának ez éppen tetszik is így, az összes vasreszeléket maga köré igyekszik gyűjteni, és szépen éket próbál verni az EU-tagok közé. Csodáljuk? Nem csodáljuk. Mindenkit a maga érdekei vezérelnek a nagy versenyben. Szóval: lehet, hogy az EU emelkedik fel majd a papírlapig másik pólusként, és magához húzza a vasreszelék felét... DE!! lehet, hogy nem... Felemelkedhet még Kína például. Az ő kis sebtében próbálgatott űrproduktumai amolyan "tünet" képében akár értelmezhetők is ennek demonstrálására, nem? Eddig is a két űrnagyhatalom, az USA és a SZU volt a világ két pólusa... hátha most Kína próbál előállni?? Új a vezetőség!! Új seprő jól seper! Persze, ez csak sötétben tapogatózó jósolgatás volt részemről, de kizárni nem lehet, úgy vélem. Ez a feltételezés is van olyan jó, mint bármelyik másik, mert, ha jól tudom, időutazásra még egyikünk sem képes, hogy előreballagjon úgy egy-két hónapot, és megmondja, mi lesz majd nyáron a világhelyzet, csak ilyen közel, nyáron. És mi lesz öt év múlva???

Nem kéne olyan okosnak lenni és körbebírálni és körbe-hülyének nézni se pógárt, se vezetőt, ebben a hatalmas üstben, amibe keveredtünk. Fogjuk vissza kicsit az okoskodásunkat, nyilatkozzunk-gondolkozzunk kissé körültekintőbben ebben a zűrzavarban, én azt javaslom. Én? De ki vagyok én, hogy itt javasolgatok bármit is bárkinek? Az élet továbbadója vagyok. Egy anya. Aki az élet mellett teszi le a voksát. És az élet folytonos kompromisszum.

Sebők Lili



2003. március 30., vasárnap 10:05


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület