Grafika: D. Hoffer E.

Mk 14.1-15.47 Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék...
És ez, az evangéliumok egyöntetű tanúsága szerint, sikerült is.
Virágvasárnap a "B" évben Szent Márk evangéliumából olvassuk a szenvedéstörténetet. A szerző az a Szent Márk, aki személyesen azonosítható a többi, Jézust magára hagyó tanítvány között, amikor saját leírásában említi meg magát, a Jézus elfogásáról meztelenül elfutó ifjút. A teljesen mellékes epizód "hangosabb", hangsúlyosabb, mint a leírás legtöbb eleme: egy olyan emberi vallomás, mely még mindig a szégyennel keveredik, s amely "egyenrangú" árulásként sorolódik be Júdásé és Péteré mellé. Jézus pedig végig hallgat, eltekintve egy kurta-furcsa Pilátusnak vetett felelettől és a haláltusában teljesen magára maradt Messiás kiáltásától. A teljes íráson át Jézus hallgatag méltóságát védő Márk itt egyszercsak leteszi a tollat.
Az evangéliumkutatók szerint nem is ő írta a végére a 16. fejezetet. Neki elég, ha csak a pogány százados kiáltja bele a világba: a magát végig Emberfiának tituláló Jézus a Krisztus! Márk, aki visszatért Hozzá, már tudja, hogy ez az egyetlen lehetőség maradt válaszként, nincs szüksége különleges "teológiai csavarokra". Valami a kereszthalállal befejeződött, s egyben valami el is kezdődött. Addig Jézus előélte az életet számunkra. Minden, ami ezután következik, már csak válasz lehet a részünkről, felelet a kérdésre: "Követsz-e, szeretsz-e engem?"
S hogy minden évben újra megkérdezi ezt? Igen, mert a válaszon vagy hallgatáson múlik minden. Ez különbözteti meg Júdást Pétertől és Márktól! Ezért különbözik annyira erejében Jézusétól! Talán nem elég hangosan mondtuk a feleletet, talán nem is volt a válasz olyan nyilvánvaló. Lehet, hogy "kivártunk", hallgattunk, tagadtunk vagy elfutottunk. Most viszont itt vagyunk a pogány százados egyházteremtő felismerésében, hogy erőteljes és helyes választ adjunk a liturgián keresztül évente ismételt Jézus-kérdésre. Virágvasárnap kérdésére a felelet "beérhet" a nagyhéten, s learathatjuk húsvét örömében.
- DI -