A két héttel ezelőtt meghirdetettek szerint a Bokor Katolikus  Bázisközösség soproni  csoportjai újabb békedemonstrációra hívták a békeszerető soproniakat a Széchenyi téri a Hűség-zászlóhoz, ahol vasárnap több mint ötvenen gyűltek össze.
Elhangzott Rónay György: A világ legszebb délelőttje, Szigethy Katalin: Imádság háború után, Babits Mihály: Húsvét előtt. A békéről és a háboruról ezúttal Jancsó Péter mondta el gondolatait.

Újabb hét telt el, újabb értelmetlen öldökléssel, újabb ártatlan áldozatokkal. Nemcsak katonák. Újságírók, civil lakosok, nők, gyerekek. Miért kell ennek így történnie? Törvényszerű-e ez, hogy így legyen? Sajnos, azt kell válaszolnunk, hogy igen. A háborúnak sajátos pszichológiája van. Ha nem én bombázok vagy lövök először, akkor engem lőhetnek le. Mivel nem tudhatom biztosan, hogy hol az ellenség és ki az ellenség, az a biztos, ha mindent szétlövök, ahol ellenséget sejtek, és mindenkit lelövök, aki gyanús - mondta beszédében Jancsó Péter.

- Erre azt mondják a háború kirobbantói, akik bunkerekben bújtak el vagy több ezer kilométerre biztonságban ülnek íróasztaluk mellett, hogy ez sajnálatos dolog, de bizonyos veszteséggel is számolni kell a cél érdekében. Ők úgy számolnak ártatlan emberek életével, mint ahogy egy sakkjátékos kalkulál, hogy melyik gyalogját, vagy tisztjét áldozza a győzelem érdekében. Emberek haláláról, testi és lelki nyomorba döntéséről határoznak, mindezt úgy, hogy ehhez Isten segítségét kérik.
    Ki ez az Isten, akinek áldását, védelmezését kérték a háború indítói?
- Ez az Isten nem az az Isten, akit a Teremtő Istennek, Jahvé-nak, Allah-nak hívunk. Aki a zsidó népnek az ószövetségben a “Ne ölj !” parancsot adta. Ez nem az az Isten, akinek fia Jézus, akit a magukat kereszténynek vallók példaképüknek tekintik, akinek tanítását vallják, megélni próbálják és hirdetik. Mit hirdetett Jézus a hegyi beszédben, tanításának csúcsponjában: “Szeressétek ellenségeiteket”. De nem csak hirdette, példát is mutatott. Akkor sem használta erőszakra hatalmát, mikor elfogták, a golgotát végigjárta, megalázták, megölték.
    Ki ez az Isten, akinek segítségét kérték a háború kirobbantói? Azoknak a dolgoknak az Istene, melyből nekik soha nem elég, bármennyi van belőle. Ez a pénz és a földi hatalom.
- Sajnos nem volt elég erős azoknak a szava, akik a lelkükre hatottak volna. Ezek közül hallottuk az elmúlt alkalmakkor többek között II. János Pál Pápa imáját, Raffaele Martino érsek, John Michael Botean püspök, valamint az osztrák, cseh és magyar Iustitia et Pax bizottság nyilatkozatait.
    Ugyancsak az iraki válság békés megoldása mellett foglaltak állást január közepén a Vatikánban a nagy világvallások vezető képviselői. A tizenöt országból érkező küldöttek közös véleménye szerint a nemzetközi viszályokat a diplomácia és a békés meggyőzés útján kell megoldani. A keresztény, muzulmán, zsidó, buddhista, hindu, szikh, dzsainista és zoroaszter vallások képviselői azzal fordultak a világ minden hívő emberéhez, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a háború elkerüléséért. Miközben a viszályok megosztják a szomszédokat, a népeket, a háború árnyéka pedig nyomasztóan vetül rá az emberiségre, a világban sokan a megosztottság és az erőszak fokozására használják fel a vallás erejét, nem pedig az egység és a béke megteremtésére - állapítják meg a dokumentum aláírói. A világvallásoknak ez a közös állásfoglalása összhangban van a Vatikánnak azzal az álláspontjával, amely szerint mindent el kell követni az Irakkal szembeni háború ellen. II. János Pál pápa maga is beszélt erről a Vatikánba akkreditált diplomáciai testület előtt, hangoztatva: a háború mindig kudarcot jelent az emberiség számára.

- Most az Egyházak Világtanácsának felhívásából Szeretnék felolvasni, melyet az Iraki háború kitörése előtt adtak közzé az egyházakhoz és azok vezetőihez:
"Hitünk alapja, a felebaráti szeretet arra késztet bennünket, hogy ellentmondjunk a háborúnak és a konfliktusok megoldására békés eszközöket keressünk. Mint egyházak, imádkozunk a békéért és a szabadságért, igazságért és biztonságért Irak népe, és az egész Közel-Kelet számára. Ez arra is elkötelez minket, hogy a béke eszközei legyünk.
Mélyen fájlaljuk, hogy a világ leghatalmasabb nemzetei a háborút külpolitikájuk elfogadható eszközének tekintik. Ez olyan nemzetközi légkört teremt, amelyben a félelem, fenyegetés, és bizonytalanság uralkodik.
Meggyőződésünk, hogy a katonai erő nem megfelelő? eszköz az iraki tömegpusztító fegyverek leszerelésének elérése. Továbbra is azt állítjuk, hogy időt kell hagyni arra, hogy az ENSZ gondosan tervezett fegyverzet ellenőrzési mechanizmusa elvégezze munkáját.
Az ENSZ valamennyi tagállamának eleget kell tenni az ENSZ kötelező erejű határozatainak és a konfliktusokat békés eszközökkel kell megoldani.
    Figyelmeztetünk egy ilyen háború lehetséges hosszú lejáratú társadalmi, kulturális és vallási, valamint diplomáciai következményeire. Az erőszak tüzének tovább szitása, aminek már eddig is pusztító hatása volt a régióra, csak elmérgesítené a gyűlöletet, erősítené a szélsőséges ideológiákat és növelné a bizonytalanságot. Egyházi vezetőkként, erkölcsi felelősségünk és lelkipásztori kötelességünk, hogy csillapítsuk a mohamedán világban élők félelmét, hogy az úgynevezett nyugati keresztyénség ellensége az ő kultúrájuknak, vallásuknak és értékeinek. Törekednünk kell az együttműködésre a béke, az igazság és emberi méltóság érdekében!
    Számunkra Istennek az egész emberiség iránti szeretetében gyökerező lelki kötelezettség, hogy felemeljük szavunkat az iraki háború ellen. Jelen üzenetünkkel a szolidaritás és támogatás jelét küldjük Irak, a Közép-Kelet és az Egyesült Államok egyházainak. Kérjük Istent, vezesse a népek felelős vezetőit, hogy gondos mérlegeléssel, erkölcsi elvek és magas jogi szinten alapuló döntéseket hozzanak. Felhívunk minden egyházat, csatlakozzanak hozzánk ebben a tanúságtételében, és imádságukkal bátorítsanak minden népet arra, hogy vegyen részt a jelen konfliktus békés döntéssel való megoldásáért folytatott küzdelemhez.

- Eddig az idézet. E nyilatkozat szintén nem tudta megakadályozni a háború kitörését.
A háború eddigi mérlege: több ezer halott, sebesült, nyomorék, hajléktalan. Lerombolt lakóházak, kórházak, középületek, évezredes műemlékek. Káosz. Fosztogatás.
Nem tehetünk mást, mint hallatni hangunkat és imádkozni, hogy döbbenjen rá mindenki (a diktátorok, a harcoló katonák, a háborút helyeslő vagy némán hallgató
bűnrészesek) tetteinek következményére. Még mindig nem késő abbahagyni az öldöklést!

A továbbiakban elhangzott Karl Rahner teológus imája, majd a résztvevők néhány perces csönddel adóztak a háború áldozatai emlékének.
A rendezvény közös énekkel zárult.
Cs.B.