Grafika: D. Hoffer E.

Jn 13,1-15 A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával... letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. ... "Ti úgy hívtok engem: ,,Mester'' és ,,Uram'', és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek."
A szent három nap elsőjén, nagycsütörtökön a János evangéliumból olvassuk a fenti részletet. Különösen óvatosan kell eljárnunk, amikor az ajándékozó szeretet ünnepén emelünk ki gondolatokat a fejünkben az evangélium hatására benne kavargó gondolatokból.
Szinte önként adódik az olvasott szövegből: Jézus példákat adott nekünk a magatartásra, lehetőséget a bűnbocsánatra, életét az "Ő órájában" és testét a megáldott és megtört kenyérben.
Szolgált életében, hogy mi is szolgáljunk - saját érdekünkben. Szenvedésével és kereszthalálával "érdekeltté tett mindannyiunkat" a jóban, hogy a legemberibb gondolatvitelben se lehessen kétség afelől, hogy "megéri" a követés, "nem ráfizetéses" a szeretet-hitelezés.
Valójában azonban ennél sokkalta többről van szó. Kapcsolatrendszert, egy életével "megnyitott" állandó kontaktust ajánlott fel, mely a Szentháromság egy Istenben lüktet a legteljesebben, legtökéletesebben. Közösséget ajánlott fel, melyet nap mint nap jól-rosszul egymás között gyakorolunk ugyan, de a kapcsolat éppen Benne, az "imitatio Christi-ben" teljesedik ki, nem marad meg az ember-ember viszonylatban, hanem "követi" a feltámadt Krisztust.
A húsvéti ünnepkör adja meg a részesedést mindannyiunknak ebben a titokban, amire születtünk!
- DI -