A soproni Magyar-lengyel Baráti Kör szervezésében bonyolították le ma a Pedagógusok Művelődési Házában a Magyar lengyel: két jó barát vetélkedőt, amelyen öt iskola – a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum, a Gárdonyi Géza Általános Iskola, a Lackner Kristóf Általános Iskola, a Szent István, és a Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola – tizenkilenc diákja vett részt.
    A Magyar-lengyel Baráti kör nevében Kiss Danuta elnök köszöntötte a résztvevőket.

A zsűri: Bősze Balázs, Kiss Danuta, Sass László és Szabó Katalin

    Lengyelország hivatalos állami ünnepe, a lengyel Alkotmány elfogadásának napja alkalmából rendezett vetélkedőn a diákok a lengyel és a magyar történelemben, földrajzban, irodalomban, zenében való jártasságuk mellett a Lengyelország-Magyarország válogatott mérkőzésének eredményének birtokában is szerezhettek pontokat, bár természetesen a komoly és alapos ismereteket feltételező kérdésekre adott válaszok voltak azok, amelyek eldöntötték a vetélkedő csapatok közötti sorrendet.

A soproni Magyar-lengyel Baráti Kör második alkalommal szervezett vetélkedőjét a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) három fős csapata nyerte meg.

Küzdenek a berzsenyisek, amikor még nem lehetett tudni, hogy ők lesznek a győztes csapat

1772. augusztusában a háromoldalú (porosz, orosz, osztrák) megegyezés alapján megtörtént Lengyelország első felosztása. A következő országgyűlésen - 1773-
1775 - a lengyel szejm katonai nyomásra elismerte a felosztást.

Ekkoriban már Európában forradalmi hangulat alakult ki, Lengyelországban pedig megkezdte működését Varsóban a Nagy Országgyűlés. Fokozódott a nemesség és a polgárság politikai aktivitása. Varsóban felvonult a városi polgárság érdekeinek érvényesítésére az un. “Fekete Processzió", melynek résztvevői átadták a lengyel városok követeléseit a királynak. A király mellett megerősödött a hazafias oldal, mely kidolgozott egy a kormányrendelet tervezetet, amelyet az országgyűlés 1791. május 3-án fogadott el és később már alkotmányként emlegettek.

Ez a kormányrendelet, későbbi megnevezéssel alkotmány, tartalmában merőben újszerű volt és ettől megriadt a 3 szomszédos hatalom.

Az elfogadott alkotmány rögzítette a városi polgárok jogainak elismerését, a nemesek (10 %) és egyházak (20 %) jövedelmeinek adóztatását, a birtoktalan nemesek tartománygyűlési részvételi - királyválasztási - jogának elvételét, a polgárok részvételi jogának egyidejű beiktatása mellett, valamint ez utóbbiak részére lehetővé tette a hivatalok és tisztségek vállalását.

Az alkotmány elfogadása egyben új út nyitását jelentette a modem állam megteremtéséhez, mivel szabályozta az állam felépítését, az állampolgárok jogait és kötelességeit. Ezzel létrejött az alkotmányos monarchia megteremtésének lehetősége Lengyelországban.

Az elfogadott alkotmány értelmében, az államban a legfelsőbb hatalom az Országgyűlés, amely döntéseit szótöbbséggel hozza.

Az alkotmány szerint a legfőbb végrehajtó hatalom a Törvénytanács (Stróz Prawa), melynek tagjai a király, a hercegprímás és öt miniszter. Ők hajtják végre az Országgyűlés által hozott határozatokat, és az Országgyűlésnek tartoznak felelősséggel, mint a kormány tagjai. A Törvénytanács bizottságokon keresztül gyakorolt felügyeletet az egyes hivatalok felett (Hadügyi, Pénzügyi, Belügyi, Köznevelési). Megszületett a jobbágyfelszabadítás bizonyos formája is, miszerint “a földműves népet (...) a jog és az országos kormány oltalma alá helyezi" az alkotmány, lehetővé téve az állami beavatkozást a jobbágyság ügyeibe. Szabadságot biztosított az országba érkező telepeseknek.

Ez az első ilyen jellegű szabályozás a világon. Az 1791. évi alkotmány elfogadásával Lengyelországban megszületett a világ második alkotmánya. Az elsőt valamivel korábban az Egyesült Államok szövetsége fogadta el.

A lengyel országgyűlés által elfogadott alkotmányban megfogalmazottak nagymértékben veszélyeztették a szomszédos országokra jellemző abszolutikus királyi hatalom gyakorlását. Az alkotmányt elfogadó országgyűlés alatt a 3 nagyhatalom háborúkkal volt lekötve, így nem tudtak behatóbban foglalkozni a lengyelországi történésekkel. Amint azonban háborúikat befejezték, nekiláttak a lengyel probléma megoldásának. Ebben segítségükre voltak egyes elégedetlenkedő ellenzéki lengyel főúri csoportok is. A 3 szomszédos hatalom csaknem teljes egyetértésben történő fellépése lemondásra késztette a királyt. Az 1791. évi alkotmány elfogadása vezetett később Lengyelország második felosztásához, ami 1793-ban meg is történt.

A második felosztás után következett a Kosciuszko vezette felkelés, amely több, az oroszokkal vívott győztes csata után elbukott. A felkelést a harmadik felosztás követte és Lengyelország csak 1918-ban jelent meg ismét független országként Európában. Az 1918-ban újjá alakult Lengyelország első, hivatalos állami ünnepe május 3-ika, az első lengyel Alkotmány elfogadásának napja lett.