Tömeges bukás a szegedi jogi karon
www.mno.hu

Hol az igazság, hol a tisztességű – kérdezik a JATE jogi karának levelezős hallgatói. A kérdés azzal kapcsolatban hangzik el, hogy a 246 végzős levelezősből mindössze 30-an tudták befejezni utolsó félévüket, 88 százalékuk megbukott. A hallgatók irreális és teljesíthetetlen vizsgakövetelményekről beszélnek. A dékán szerint ki kell vizsgálni az ügyet, mert vagy a felkészítésben vagy a követelményekben van a hiba.

Mindössze 30 tudta lezárni az utolsó félévét a 246 levelezős hallgatóból a szegedi egyetem jogi karán, 88 százalékuk megbukott. Egy évfolyamon 150-en tanulnak, azonban a közel százfős többlet tavalyról “bukott le” az idei végzős évfolyamra. Több mint kétszázuknak, közvetlenül az államvizsga előtt, évet kell ismételnie, pedig sokaknak már gyakorlatilag készen volt a diplomamunkájuk is. A hallgatók szerint kiemelkedően magas a bukási arány nemzetközi jogból, Európa- és pénzügyi jogból.

Szabó Imre, a jogi kar dékánja szerint is szignifikánsan magas a végzősök között bizonyos tárgyakból a bukási arány. Ő 50 százalék körüliről tudott nemzetközi és pénzügyi jog tárgyakból. Szerinte ebben szerepet játszik az óraszámcsökkentés is, amely miatt kevésbé tudnak felkészülni a vizsgákra a diákok. Ugyanakkor úgy véli: külön elemezni kell, mi az oka annak, hogy az utolsó évben ennyien nem felelnek meg a követelményeknek. Szerinte nehezen képzelhető el az, hogy amit egyszer már tudtak a diákok, azt most hirtelen elfelejtik. Ugyanakkor azt sem lehet kizárni, hogy nem készülnek fel rendesen – vélte. De mivel bizonyos tárgyakból kiugróan magas a bukási arány, az is felmerülhet, hogy irreálisak a követelmények, vagy az oktatás és a számonkérés nincs összhangban egymással. Ezért a kérdést a karon elemzés tárgyává fogják tenni – mondta Szabó Imre.

A hallgatók közül sokan azt fontolgatják, vagy már meg is tették, hogy az utolsó évüket máshol fejezik be. A dékán is hallott erről, de szerinte ez nem tömeges jelenség, és nem fenyegeti a szegedi egyetem jó hírét. Szabó Imre azt mondta: hozzájuk is szoktak átjelentkezni más egyetemek jogi karairól.

A Magyar Nemzet megkérdezett végzett diákokat is. Egy részük helyesli a tanári szigort, mert különben a szakma presztízse tovább süllyed. Mások szerint talán túl sokan vannak a pályán, de akkor sem az utolsó évfolyamon kellene kiszórni a diákokat. Akik addig négy és fél évig félévenként 80 ezer forintos tandíjat fizetnek. Ha pedig évet kell ismételniük, akkor természtesen az újabb félévért is be kell fizetniük ezt az összeget.

A jelenlegi diákok közül névvel senki nem volt hajlandó nyilatkozni, ugyanis mindenképpen szeretnék befejezni az egyetemet. Úgy vélik: többször méltánytalanul vagy szabálytalanul jártak el velük szemben. Például amikor nem közölték velük azt, hogy pontosan mire kíváncsiak a tanárok, illetve amikor kötőszavakon lovagolnak. Vagy amikor az előírások ellenére két tanár helyett egy tartózkodik benn a vizsgán. Sokan dolgoznak is tanulás mellett, akik számára fontos lenne a mielőbbi elhelyezkedés, amire most egy évet várniuk kell. Az egyetem szabályzata szerint természetesen lehet panaszt tenni a vizsgák körülményei, illetve a vizsgáztatók ellen. Csak senki nem meri vállalni, hogy nyíltan kiáll az igaza mellett akkor, amikor az egyetemen is úgy vélik: a tanár (aki ellen éppen panaszt nyújt be valaki) élet-halál ura a vizsgán.

Czirják Imre

A megkérdezettek 64 százaléka tudja, hogy eddig nem találtak tömegpusztító fegyvereket, 56 százalék viszont úgy nyilatkozott, hogy a háború akkor is jogosnak mondható, ha soha sem bukkannak ilyen fegyverekre Irakban, illetve, ha Szaddám Huszeint soha nem tudják kézrekeríteni vagy megölni.

A kérdésre, hogy kinek kellene betöltenie a vezető szerepet egy új iraki kormányzat felállításában, a válaszadók 45 százaléka az ENSZ-t jelölte meg. Az USA vezető szerepére csak 34 százalék szavazott, míg 13 százalék az USA ENSZ-támogatta irányítószerepét favorizálná. Az elnök támogatottsága a közvélemény-kutatásban most 67 százalékot mutatott. A felmérésben országosan 910 embert kérdeztek meg.

/Fotó: A Fesztiválpalota vetítésre kész (kép: Reuters - Eric Gaillard) /
A minőség, és csak a minőség számít – Gilles Jacob, a cannes-i filmfesztivál elnöke nem győzi hangsúlyozni, hogy milyen szempont alapján válogatták össze az idén 56. kiadására készülő filmes seregszemle versenyprogramját. A házigazdák számára – akik május ma este a Tulipános Fanfan 2003-as, versenyen kívül vetített változatával – Gérard Philipe és Gina Lollobrigida legendás szerepeiben Vincent Perezzel és Penelope Cruzzal – nyitják meg a fesztivált – más paraméterek is fontosak. A francia–amerikai politikai kapcsolatok mélypontján a „nemzetközi” jelzőre például különös hangsúlyt fektetnek. Jack Valenti, az Amerikai Mozgókép Alapítvány befolyásos főnöke azt ígérte, hogy Hollywood a legjobb „válogatottal” képviselteti magát a Croisette-en: Nicole Kidman és Clint Eastwood mellett számos nagy tengerentúli sztár is eljön a Földközi-tenger partjára. A francia Patrice Chereau által vezetett zsűriben pedig ott lesz Meg Ryan és Steven Soderbergh.
 
Ami a legrangosabb díjért, a Chopard luxusékszer cég által szállítandó Arany Pálmáért folyó versengést illeti, Jacobéknak a válogatáskor több irányelv között kellett egyensúlyozniuk. Megfelelő módon illik fogadni a már bizonyított, jó nevű mestereket, ugyanakkor nem árt néhány ígéretes tehetséget reflektorfénybe állítani. A sajtófotósok és a televíziók kedvéért a sztárokról és a mögöttük nyomuló nagy divat-, illetve kozmetikai cégekről sem szabad megfeledkezni. A nagy hatalmú cannes-i guru tiltakozik ugyan a részrehajlás ellen, a francia filmipar azt reméli, hogy az idén – tizenöt éves szünet után – ismét hazai produkció kaphatja meg az Arany Pálmát. A franciák különböző kategóriákban mindig is jól szerepeltek, utoljára ilyen kitüntető elismerést az év elején elhunyt Maurice Pialat kapott 1987-ben, a Sátán árnyékában című alkotásáért.

A nagy nevek sorozatos visszalépése után az idei verseny minden eddiginél nyitottabbnak tűnik. A franciák számszerűleg kedvező pozíciókkal indulnak: a húsz versenyfilm közül öt trikolóros mű. A rendezők között François Ozon a fiatalabb, Bertrand Blier vagy André Téchiné az idősebb generációkat képviseli. Favoritnak azonban egyértelműen a dán Lars von Trier számít, aki a Táncos a sötétbennel három éve az Arany Pálmát, a Hullámtöréssel 1996-ban pedig a Nagydíjat hódította el. A sztárparádét kínáló, a többi között Nicole Kidmant, Lauren Bacallt, James Caant, Stellan Skarsgardot felvonultató Dogville meghökkentő filmkísérletnek ígérkezik. Az Egyesült Államok színeiben három film indul, köztük Clint Eastwood a Mystic Riverrel, amelytől a veterán színész-rendező pályafutása első Arany Pálmáját reméli. A francia sajtóban esélyesként emlegetik még a brit Peter Greenawayt, az iráni Samira Makhmalbafot, az argentin Hector Babencót vagy az egyetlen kelet-európai filmrendezőt, az orosz Alekszandr Szokurovot, akinek tavalyi, egyetlen kamerabeállítással felvett történelmi eposza teljesen hidegen hagyta a zsűrit.

A május 14. és 25. között zajló fesztivál a tíz éve elhunyt Federico Fellini művészete előtt tiszteleg. Cannes-ban külön Európa-napot rendeznek, ahol a jelenlegi és jövendő EU-tagállamok kulturális miniszterei, filmes szakemberei cserélnek eszmét az európai filmgyártás és finanszírozás jövőjéről. Míg Jacobék a közönségfilm iránti igényt a Mátrix második részével (Mátrix – Újratöltve) elégítik ki, a tíznapos esemény egy igazi klasszikussal, Charlie Chaplin Modern időkjének digitális technológiával helyreállított változatával zárul.

Párizs, 2003. május

 
Magyarok Cannes-ban

Keleti Márton Tanítónője volt az első magyar játékfilm a cannes-i filmfesztiválon, 1947-ben. A rendező az ötvenes években többször is szerepelt, de díjat nem kapott. Egy ideig rajta kívül Homoki-Nagy István és Kollányi Ágoston természetfilmjei képviselték a hazai mozgóképet a francia Riviérán.

Aztán 1956-ban bemutatták Fábri Zoltán Körhintáját, amely egyben Törőcsik Mari cannes-i pályakezdése volt. Ő minden idők legsikeresebb magyar színésze a francia filmmustrán, hiszen 1971-ben Darvas Lilivel együtt a zsűri elismerését kapta a Szerelemben nyújtott alakításáért; 1976-ban a legjobb női alakításért tüntették ki a Déryné, hol van? főszereplőjeként (rendező: Maár Gyula); 1983-ban pedig megkapta az életműdíjat is.

Makk Károly 1955-ben a Liliomfival debütált, aztán jött a Szerelem, a Macskajáték (1974), az Egy erkölcsös éjszaka (1978), az Egymásra nézve, amely Fipresci díjas, és egyik főszereplője, Jadwiga Jankowska megkapta a legjobb női főszereplő díját. Makk 1987-ben Az utolsó kézirattal is szerepelt.

Jancsó Miklós, mondhatni, nagy vesztese és nagy nyertese is Cannes-nak. Előbbi azért, mert a filmtörténeti jelentőségű Szegénylegényeket 1966-ban bemutatták, de nem díjazták. Így járt az 1968-ban beválogatott Csillagosok, katonákkal, majd a következő évben a Fényes szelekkel is. Az első rendezői díjat a Még kér a néppel érte el 1972-ben, de 1976-ban visszhangtalan maradt Magánbűnök, közerkölcsök című opusza. 1979-ben aztán a Magyar rapszódia – Allegro barbaro bemutatásával együtt életműdíjjal jutalmazták.

Szabó István a Te című kisfilmmel szerepelt először 1963-ban. A zsűri elismerését kapta. Aztán jött a Budapesti mesék (1977), majd a Mefiszto (1981), amelyért a nemzetközi kritikusok Fipresci díját és a legjobb forgatókönyvért járó elismerést nyerte el (a filmet az amerikai Oscarral is kitüntették). Díjazta a zsűri 1985-ben a Redl ezredest, és beválogatták 1988-ban a Hanussent is.

Komoly elismerést kapott 1964-ben a színész Páger Antal (Ranódy László: Pacsirta), 1967-ben a rendező Kósa Ferenc (Tízezer nap), 1983-ban Sándor Pál (Szerencsés Dániel) és Erdőss Pál (Adj király katonát), 1984-ben Mészáros Márta (Napló), 1989-ben Enyedi Ildikó (Az én huszadik századom) és 1993-ban Szabó Ildikó (Gyerekgyilkosságok). Később csak Iványi Marcell Szél (1996) és Mészáros Péter Eső után (2002) című rövidfilmje kapott díjat. A magyar animáció is jól szerepelt a korábbi évtizedekben a többi között Reisenbüchler Sándor, Jankovics Marcell, Vajda Béla, Cakó Ferenc, műveivel.

A MA ESTI nyitóünnepséget követően, este tizenegy órától 800 vendég hivatalos a Hotel Martinezben sorra kerülő gálavacsorára, amelyen egyébként 55 perc alatt a következő menüt szolgálják majd fel:

Előétel: zöldborsóval díszített libamájgyönyör provence-i zöldségkörettel.

Főétel: Földközi-tengeri sügérpecsenye spárgával és kucsmagombával.

Desszert: csokoládés-epres tartelette (kör alakú sütemény) mandulazselével.

A filmfesztivál hivatalos költségvetése 15 millió euró, amelynek felét közpénzek biztosítják. A főszponzorok – a többi között a L’Oréal, a Nestlé, a Renault, az Air France – értékben hét számjegyű euróösszeget kitevő szolgáltatást nyújtanak. Maga a filmes seregszemle több mint 122 millió eurós üzleti forgalmat – az éves árbevétel 10-15 százalékát – ígéri Cannes-nak. A fesztiválra 200 ezer embert várnak.

A XII. Festum Varadinum nyitónapjának legjelentősebb, legnagyobb tömeget megmozgató és legszélesebb médianyilvánosságot kapott rendezvénye a nagyváradi szoboravató ünnepség volt. Becslések szerint mintegy 2–3 ezer ember vett részt a már-már elviselhetetlen, rekkenő vasárnap déli hőségben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, egykori váradi várkapitány egész alakos bronzszobrának leleplezésén és megáldásán, az egykori Slauch-kert (ma Petőfi Sándor park) délnyugati szegletében, a Budapestről Kolozsvárra (vagy éppen fordítva) vivő nemzetközi út mellett, a kisbazilikával és az egyháznak máig vissza nem szolgáltatott egykori római katolikus püspöki palotával átellenben. A délelőtti istentiszteletek és misék utánra időzített szoboravató ünnepség legillusztrisabb részvevője – akit érkezésekor hosszan tartó, lelkes, bátorító tapssal köszöntött a publikum – Orbán Viktor miniszterelnök, az előző magyar kormány feje volt. A szervező Királyhágómelléki Református Egyházkerület azért tisztelte meg az avatóbeszéd elmondására való felkéréssel, mert a monumentális műalkotás a polgári kormány támogatása nélkül ma nem díszítené a határváros közterületét, a helyi lakosság közmegelégedésére és az átutazók-idelátogatók nagyobb épülésére. Orbán nagy tetszést aratott rövid, frappáns beszédében történelmi és aktuálpolitikai asszociációkra egyaránt figyelmet szentelt, méltatta a fejedelmet és a szobor készítőit-állítóit, diplomatikus szövegkörnyezetben biztatott az építő jellegű nemzetpolitika felkarolására és töretlen folytatására, a létező és majdani kihívásokra való felkészülésre. A közel háromórás avatóünnepség méltóságát és jó hangulatát nem tudta beárnyékolni az a sajnálatos malőr sem, amit a román hatóságok skrupulussága – mondhatni inkább: szőrözése – okozott. Mivel a szoborállítás engedélyeztetésekor kellő körültekintés nélkül került felterjesztésre a műalkotás talapzatának feliratozása, az éber nacionalisták az utolsó pillanatban belekötöttek a fejedelem nevének és jelmondatának magyar nyelvű feltüntetésébe, ezek ideiglenes letakarására késztetve a szervezőket. Az ünneplő közönség keserű szájízzel vehette tudomásul: a román–magyar állam- és pártközi együttműködés, dörgölőzés, a "gyümölcsöző" SZDP–RMDSZ-protokollum árnyékában nem terem meg sem a kívánatos tolerancia, sem a többségnek a kisebbséggel szembeni nagyvonalúsága.

D. L.

Nem hagyhatjuk szó nélkül
"Gyengeelméjűek" elképzelése?
www.hhrf.org/rmsz

Szinte nem telik el egy-egy hónap anélkül, hogy Marosvásárhelyen ne kavarná fel a közéleti állóvizet a középkori vár jövője, várható sorsa. (Emlékeztetőül: a hajdani város, Novum Forum Siculorum határában levő dombon először a Szent Domonkos rend kezdett templomot és kolostort építtetni; a tatárjárás miatt munkájuk félbeszakadt, majd a Szent Ferenc rend barátai fejezték be az építkezést. A XIV. században épült a Nagytemplom, a mai Vártemplom, az 1490-ben készült el, a reformáció idején a református egyház vette birtokába, s ma is a tulajdonában van az épület. 1492- ben Báthori István építtetett a templom köré várkastélyt, majd Borsos Tamás, a város egyik főbírája kezdeményezésére 1602-től kezdődően a várat megnagyobbították, és a kibővített épület máig épségben maradt, tudjuk meg Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című kötetéből. Impress Kiadó, 1995.)

A vár jövőjéért vívott küzdelem a város identitásáért folyó folytonos harc szimbóluma lett. Fodor Imre polgármestersége idején a tanács pályázatot írt ki a várban található összes régi épület konzerválásával, rendeltetésének kialakításával kapcsolatban. A város magyar lakossága, magyar vezetői azt szeretnék, ha a hagyományőrzés, a múlt tisztelete nevében a vár amolyan kulturális zarándokhely maradna. Ennek az elképzelésnek felel meg Szekeres Gerő építészmérnök terve, melyet Fodor idején a közgyűlés elfogadott, és a szerint a terv szerint a vár bástyáiban, később épült katonai célokat szolgáló épületeiben, például az egykori pékségben interkulturális központ, könyvtár, egyházi oktatási intézmény kapott volna helyet. Ez a terv ma is érvényben van, és ennek alapján néhány hete újabb licitálást szervezett az önkormányzat. Dorin Florea polgármester nagyon ideges az egész elképzelés miatt. Sajtótájékoztatóján “nemes" egyszerűséggel “gyengeelméjűek" (imbecili) elképzelésének nevezte a tervet, s nem csodálkozik, hogy senki nem jelentkezett annak megvalósítására. “Pedig volt egy nagyon komoly, és kitartó érdeklődő, ha jól tudom, Kecskemétről, de az a hülye terv egyszerűen megvalósíthatatlan, mert egyetlen magánvállalkozó sem fog beruházni olyasmibe, mint könyvtár, meg kultúrközpont, ahelyett, hogy jövedelmező turisztikai létesítményeket hozna létre valaki a penészes falak között, amik senkit nem érdekelnek, tehát az egészet át kell alakítani. Na és mi van akkor, ha kínai meg más nemzeti ételeket forgalmazó létesítmények lesznek a várbanű A múlt senkit nem érdekel, vegyük észre, hogy a pénz beszél..." - lovallta bele magát a városvezető a részletek taglalásába, miközben talán eszébe sem jut (nem először fejtette ki eme véleményét), hogy a város mintegy nyolcvanezres közösségének a lelkébe gázol, kidobandó kacatnak minősítve a magyar jellegű múltat. Vagy éppenséggel valakik erre biztatják.

Tény, hogy a várudvarban léteznek olyan semmitmondó, újkori épületek, amelyeket át kellene alakítani, vonzóvá kellene tenni. Ehhez a polgármester nagy pénzű befektetőt vár. Csakhogy egy város, egy közösség múltja nem kiárusítani való limlom. Ezen várhatóan még sokáig rágódni fognak a városvezetők, a település sorsáért, jövőjéért felelős közgyűlés, amelyben a többség ma még magyar nemzetiségű.

MÁTHÉ ÉVA (a szerző újságíró)