Az FBI latinul
Népszabadság
 Szerző: Pogár Demeter, Római tudósítónktól

    Még hogy holt nyelv lenne a latin? A Horatius és Cicero anyanyelvét a ma napig hivatalosként használó katolikus egyház szerint semmiképp sem. Ezt nyomatékosítandó, a Szentszék kiadója, a Libreria Editrice Vaticana egy új, mintegy 15 ezer címszavas szótárt jelentetett meg, amelyben a modern élet kifejezéseit gyűjtötte össze. Azokat, amelyek még nem léteztek a Római Birodalom 476-ban történt összeomlásakor.
    A Lexicon Recentis Latinitas című kétkötetes latinolasz szószedet, amelyet egy korábbi szótár kiegészítőjeként készítettek el, a többi között arra talált választ, hogy hogyan nevezte volna Julius Caesar, mondjuk, a videotelefont (telephonium albo televisifico coniunctum), a doppingolást (usus agonisticus medicamenti stupecfactivi) vagy a csúcsforgalmat (tempus maximae frequentiae).
    A vaskos opust csak részben szánták azoknak a fordítóknak és nyelvtanulóknak, akiknek mindennapos fejtörést okoz a mai élet sajátosságainak a latin nyelvbe való átültetése: az elfogadott szakkifejezések hiánya nagyban akadályozta a pápai enciklikák szabatos megfogalmazását is. A mű alapgondolata attól a nyelvőrző Latin Alapítványtól származik, amelyet VI. Pál pápa a hetvenes években hozott létre, miután a II. vatikáni zsinat nyomán a katolikus templomokban latin helyett a nemzeti nyelveken kezdtek el misézni.
    A különös kifejezésgyűjtemény megtalálta az FBI (officium foederatum vestigatorium) és Interpol (publicae securitatis custos internationalis) megfelelőjét, de a latinosok ezentúl nem lesznek útmutató nélkül, ha olyan kifejezéseket akarnak lefordítani, mint a videokölcsönző vagy a mosogatógép.
    Az érintettek úgy érzik, hogy a kiadvány nem lesz “liber maxime divenditus” avagy “liber venditissimus” – azaz bestseller –, mert az ára 100 euróra rúg. A szerkesztőbizottságot azonban ez nem aggasztja, s most egy új köteten dolgo-zik, amely a komputerizációval kapcsolatos kifejezéseket gyűjti egybe.

Újraegyesülhet a magyar nemzet
MNO- www.mno.hu
Kulturális szempontból újraegyesül a magyar nemzet, hiszen nem lesznek többé határok, szorosabbra fűzhetik azokat a rokoni, baráti kötelékeket, amelyeket a szlovák–magyar határ megbontott - jelentette ki a jelenleg Szlovákiában folyó EU-népszavazás kapcsán Bugár Béla a Magyar Koalíció Pártja elnöke. Hozzátette: a V4 országainak együtt kell működniük az EU-ban.

– Dél-Szlovákia mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosainak pedig kimondottan óriási lehetőségeket kínál az Európai Unió. Rengeteget hallottunk már arról, mit hoz az ország állampolgárainak Szlovákia csatlakozása az Európai Unióhoz. A szlovákiai magyarság számára milyen előnyökkel járhat az uniós tagság?

– A csatlakozás egyik legfontosabb hozadéka az lehet, hogy kulturális szempontból újraegyesül a magyar nemzet, hiszen nem lesznek többé határok. Szorosabbra fűzhetjük azokat a rokoni, baráti kötelékeket, amelyeket a szlovák–magyar határ megbontott. Nemcsak az itteni magyarság, hanem valamennyi állampolgár számára óriási lehetőség, hogy egy csaknem félmilliárdos európai közösséghez csatlakozhatunk. Már eddig is nagyon sok magyar tudós érvényesült Európában és a világban, akiknek korábban el kellett hagyniuk szülőföldjüket. Nem is beszélve a magyar származású Nobel-díjasokról.

Az uniós csatlakozással újabb lehetőséget kapunk a bizonyításra, hogy Európában is meg tudjuk állni a helyünket, nemcsak Szlovákiában. Dél-Szlovákia mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosainak pedig kimondottan óriási lehetőségeket kínál az Európai Unió. Nem akarok senkit sem ijesztgetni, de ha nem lépünk be, az ország nem tud majd az eddiginél nagyobb támogatást biztosítani a gazdáknak. Számításaink szerint a jelenlegi dotáció tízszeresét kaphatják majd a mezőgazdasági termelők a következő hét évben.

– Mi lesz, ha a polgárok nemmel szavaznak, és nem lépünk be az EU-ba? Mi várna ilyen esetben a dél-szlovákiai gazdákra?

– Ennek szerintem nagyon kicsi az esélye. Az Európai Unió jelentős kiviteli támogatásban részesíti azokat a mezőgazdasági termelőket, akik az EU-ból nem uniós tagországokba exportálják termékeiket. Tehát kétszeresen is “prés alá” kerülnének a mi gazdáink. Meg szoktak mosolyogni, amikor ezt mondom, de kiskanállal fogják megenni az uniós tagországok mezőgazdászai a mieinket. Ha azonban belépünk, hét év alatt felzárkózhatunk az említett szintre. Természetesen csak akkor, ha felkészülünk, ha tudunk élni az adott lehetőségekkel. Úgy érzem, a mi választóink a kínálkozó lehetőségeket mindig ki tudták használni, így hát én nem félek, hogy most nem állnák meg a helyüket.

– Milyen az Európai Unió kisebbségpolitikája?

– Az EU főleg a csatlakozási tárgyalások idején támasztott különféle feltételeket a tagjelölt országokkal szemben a kisebbségekkel való bánásmód terén, magának az EU-nak nincs kialakult kisebbségpolitikája. Vannak európai charták, ilyen az önkormányzatokról szóló vagy a nyelvi charta. Dacára az európai uniós tagállamok pozitív példáinak, nincs átfogó rendszer a kisebbségek egységes védelmére. Az EU konventje most alakítja a jövő Európai Uniójának alkotmányát, dolgoznak az intézményi reformokon is. Ezekbe a folyamatokba mi is bekapcsolódhatunk. A parlamentünk például határozatban szólította fel hazánk konventbeli képviselőit, hogy az alkotmány megvitatásakor kerüljön be az európai uniós elképzelések közé a kisebbségek védelme is.

– Magyarán, Szlovákia alakítani tudja majd az EU kisebbségi politikáját?

– Úgy gondolom, igen. Vannak ugyanis olyan területek, melyeken együttműködés nélkül a kis országoknak nincs esélyük a nagyokkal szemben. Nézzük a visegrádi négyek példáját. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország 13-14 évvel ezelőtt szabadult fel, így még emlékeznek, mit jelentett számukra a diktatúra. A jelenlegi uniós tagállamok többsége ezt már nem tudja. A V4-eknek tehát együtt kell működniük, hiszen leendő európai uniós képviselőik többen lesznek, mint Franciaország és Németország küldöttei együttvéve. Ha megtanulunk együttműködni, a mi szavunk nem lesz elhanyagolható, sőt, mértékadó lehet a többiek számára.

– Jövőre a szlovák mellett a magyar is az EU hivatalos nyelvévé válik. Ez az euroképviselők mellett a kisemberek számára is jár majd gyakorlati haszonnal?

– A különféle uniós információk az új tagországok hivatalos nyelvein is hozzáférhetők lesznek. Már működnek az EU szlovák és magyar nyelvű internetes honlapjai, a szlovákiai magyarok tehát már most is hozzájuthatnak anyanyelvükön az őket érdeklő információkhoz. A magyar nyelv is az Európai Parlament hivatalos tárgyalási nyelvévé válik, ez óriási segítség lesz azok számára, akik nem beszélik elég jól a szlovákot vagy az angolt.

– Számomra sokáig emlékezetes marad az a sokpárti, demonstratív összefogás, ahogy kedden együtt vonultak Pozsony utcáira az ellenzéki és a kormánypolitikusok. Érdekes volt önt együtt látni Vladimír Mečiarral...

– ...és érdekes volt egy asztalnál látni Vladimír Mečiart és Michal Kováčot is. Ha megtanulnánk felülemelkedni saját kicsinyességeinken, és egy-egy közös ügy érdekében összefognánk, sokat segítene rajtunk, amikor az Európai Unió tagállama leszünk.

– Milyen lesz ez az ország, az EU-tag Szlovákia?

– Amilyenné alakítjuk. Tudatosítanunk kell, hogy az EU nem csodaszer, ami minden gondunkat megoldja. Vagy ki tudjuk használni a lehetőségeket, vagy nem – ez csak rajtunk múlik. Ám vannak és mindig is lesznek olyan gondok, amelyeket az egyes országoknak saját maguknak, önerőből kell megoldaniuk. Az Európai Unió – egyebek mellett – demokratizáló hatással is lesz társadalmunkra. Ez a demokratizálódás már a mostani parlamentet is jellemzi, még ha én ezt az összefogást az európai uniós csatlakozás előtti tűzszünetnek tartom is. Azzal, hogy az EU-ba kerülünk, meg kell tanulnunk európai szinten gondolkodni. Ez nagyon sokat segíthet egy-egy probléma megoldásánál.

– Kérem, végezetül foglalja össze egyetlen mondatban, miért menjünk el szavazni ezen a hétvégén.

– Mert az Európai Unió megalapozza a jövőnket, pozitív irányban változtatja meg az emberek gondolkodásmódját, és demokratizálja az országot.

(forrás: Új Szó)

"Felelősségetek történelmi!"
http://www.magyar-szo.co.yu/

Kántor Lajos nyílt levele Markó Bélához és Tőkés Lászlóhoz
             Kántor Lajos író, a Korunk folyóirat főszerkesztője nyílt levélben fordult Markó Béla szövetségi elnökhöz és Tőkés László református püspökhöz. Az alábbiakban -- az Erdélyi Riport nyomán -- közöljük Kántor Lajos levelét, valamint a szövetségi elnök és református püspök válaszát.
             Kedves Béla! Kedves László!
             (Téves értelmezések elkerülésére: a megszólítás sorrendje éveitek számát, a néhány hónap különbséget követi.)
             Tudom, az abszurd határán járok, amikor egy (nyílt) levélben szólítalak meg kettőtöket -- mégsem tehetek másképp. Az abszurd különben nem is olyan idegen napjaink Romániájától, amely ország realitásait kénytelenek vagytok mindketten figyelembe venni. Éppen erről van szó. Páskándi Géza versben, prózában, drámában (abszurdban) szabadjára engedhette képzeletét, Ti viszont -- eredeti hivatásotok mellé felvéve a politikát -- az erdélyi magyarság nevében beszéltek, ez pedig 2003-ban a román, a magyar és az európai politizálást is jelenti. Az elvekhez való ragaszkodás és a kompromisszumkészség következésképpen nem választható el egymástól. Persze, nagy veszély -- jó volna ezt állandóan szem előtt tartanotok -- a hiúságok vására és a hatalomhoz való ragaszkodás; és nem kevésbé problematikus az egyéni és a közösségi érdekek egyeztetése. A hatalommal, befolyással rendelkező embereket mindenütt az önérvényesítők hada veszi körül; a tanácsadók visszájára fordíthatják a legtisztességesebb szándékot is, rossz döntéseket erőszakolva ki. A jövő fogja eldönteni, hogy erdélyi magyarságunk jogérvényesítését illetően az utóbbi tizenhárom évben mikor születtek jó és mikor rossz döntések, 1989. decemberi és 1990. januári összefogásunk, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakítása azonban meggyőződésem szerint történelmi lépés volt. Való igaz, hogy az egység jelszavával vissza lehet élni, de számomra az sem kétséges, hogy a végig nem gondolt, amatőr szintű új kezdeményezések kártékonyak lehetnek -- hiába az erkölcsileg igazolt alapelv --, ha nem tudjuk a holnapi lépéseket, illetve, ha nem kalkuláljuk be az ellenlépéseket is. (A politikában is szerepet vállalt, világhírű író, Mario Vargas Llosa interjújában olvasom: "Általában pártolom az utópiákat, kivéve egy területen: a politikában. Itt inkább a realizmust választom, mert ha valaki a paradicsomot keresi, gyakran a poklot találhatja.")
             Nem részletezem a távolabbi és a közelmúlt RMDSZ-vonatkozású eseményeit, a Kolozsvári Kiáltványt, a szatmári kongresszust (mindkét alkalommal magam is szavaztam, igenelve a később éles vitákat kiváltó indítványt), a párhuzamos szatmári egyházi rendezvényt, a Farkas utcai református templomban megtartott Márciusi Fórumot, a székelyudvarhelyi gyülekezést (és az azt követő román miniszterelnöki kirohanást, ügyészség utáni kiáltást); valamennyiünknek, szervezőknek, szavazóknak, döntéshozóknak el kellene gondolkodnunk azon, hogy adott pillanatban helyesen cselekedtünk-e. A további ellenségeskedést, a romániai magyarság politikai képviseletének gyengítését mindenesetre ideje volna abbahagyni. Felelősségünk, felelősségetek történelmi! Tárgyalni kellene, többek tanácsát meghallgatni (erre sajnos, egyikőtöknek sem jutott elégséges ideje vagy hajlandósága -- ezt néhányszor az elmúlt években a szemetekre is vetettem); nem szerencsés életre-halálra menő bajvívást folytatni, népes közönség, tapsolók gyűrűjében!
             Baráti üdvözlettel (az 1989 előtti idők osztatlan közös gondolkodását idézve fel):
             Kántor Lajos
             Kalotaszentkirály -- Kolozsvár,
             2003. május 2.
*
             Markó Béla telefonon reagált:
             Köszönettel tartozom Kántor Lajosnak, amiért egy fontos pillanatban megszólalt. Örülnék, ha minél több értelmiségi mondana véleményt egy olyan kérdésről, amely mindannyiunk sorsát befolyásolhatja.
             Ez egy tisztességes szándékú levél. Kántor Lajos -- akit régóta, még '89 előttről ismerek -- nehéz helyzetekben is tisztességgel és elkötelezetten szólalt meg a romániai magyar közösség érdekében. Tagadhatatlanul az aggodalom és a segítő szándék késztette őt ennek a levélnek a megírására. A sorok hozzám is szólnak, de valójában a Tőkés László-jelenséget elemzi. Én nem vesztem össze sem Tőkés Lászlóval, sem a mögötte álló csoportosulásokkal. ők próbálják eltaszítani maguktól az RMDSZ-t. Én ismételten megfogalmazom azt a felhívást -- amit többször és különböző formákban megtettem már --, hogy próbáljanak az elégedetlenségükre választ találni az RMDSZ-en belül. A Szövetség egy nyitott szervezet, melyben mindenkinek helye van. Az elmúlt években sem értettünk egyet sok mindenben, mégis egy szervezeten belül tudtunk létezni. Ez most is lehetséges lenne, de ehhez némi alázat szükséges. El kell fogadni, hogy az RMDSZ sokszínű szervezet és számosan vannak, akik Tőkés Lászlóval és a hozzá közel állókkal nem értenek egyet, és valószínűleg ezután sem fognak egyetérteni. Ám ettől még ezek a csoportok dolgozhatnának az RMDSZ-ben. Úgy vélem, ha Tőkés László és társai elállnának attól a szándékuktól, hogy az RMDSZ-szel szemben másik szervezetet hozzanak létre, és ezáltal tönkretegyék a magyar közösségünk politikai egységét, akkor továbbra is dolgozhatnának a Szövetségen belül, hangot adhatnának véleményüknek. Ennek megvannak a keretei, és ezután is meglesz ennek a lehetősége.
             Hiba viszont a romániai magyarságon belül tagadhatatlanul létező vitát arra leegyszerűsíteni, hogy két ember vitatkozik egymással, arra, hogy Markó Béla nem tudja megértetni magát Tőkés Lászlóval. Ez rossz megközelítés. Természetesen az erdélyi magyarság különböző személyiségei, adott esetben különböző koncepciókat képviselnek. Elég pontosan rá tudok mutatni arra, hogy az RMDSZ milyen koncepciót követ, de nem nagyon tudnám megmondani, hogy ezzel szemben milyen elképzeléseket vallanak magukénak azok, akik az RMDSZ-en kívül egy mozgalmat próbálnak az utóbbi hónapokban talpra állítani. Ezért jobb, ha csoportosulásokban, áramlatokban, platformokban gondolkodunk, és nem egyszerűsítjük le az erdélyi magyarság problémáit néhány személyiség vitájára, legyen szó akár jelentős tisztségeket betöltőkről.
             Az RMDSZ közelebb áll a megoldáshoz, közelebb áll azokhoz a rendszerekhez, amelyekkel a romániai magyar közösség sorsán változtatni lehet, közelebb áll a valósághoz és az 1990-es évek elején közösen megfogalmazott célok megvalósításához. Rendkívül sajnálnám, ha Tőkés László például Kántor Lajos levelének tisztességes szándékát úgy fordítaná vissza, hogy akár engem, akár az RMDSZ-t újból megrágalmazza. Nem hiszem, hogy Kántor Lajos levelének ez lenne az üzenete, hogy mocskolnunk kell egymást.
*
             Tőkés László válaszlevele:
             Kedves Lajos!
             Markó Bélához és hozzám intézett Májusi leveledre a következőket válaszolom.
             1. Leveleddel egészében véve és szándékait illetően teljes mértékben egyetértek. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy: "A további ellenségeskedést, a romániai magyarság politikai képviseletének gyengítését mindenesetre ideje volna abbahagyni -- Tárgyalni kellene..."
             2. Viszont már eleve nem érthetek egyet a kettőnk együttes megkeresésének optikájával. Megítélésem szerint Markó Béla és Tőkés László szerepének megítélésében semmiféle szimmetrizmusnak nincs helye. Immár jó ideje ugyanis nem magyar a magyarral, nem azonos célokat követő politikus az azonos célokat követő politikussal, hanem -- személyünkben -- az elnyomott magyar kisebbség képviselője áll szemben az elnyomó hatalom oldalára besorolt és annak kegyeit élvező politikussal.
             Nyílt leveled címzése, megszólítása ezt a kétfajta szerepkört már indulásból összemossa. Befejező sorod zárójelében pedig "az 1989 előtti idők osztatlan közös gondolkodását" idézed fel.
             Veled való közös gondolkozásunkról minden bizonnyal fogalmazhatunk ekképpen. Nem úgy Markó Béla viszonylatában, aki már 1989 előtt a másik oldalra sodródott. Tőle tehát nem csupán a jótékony "másság", hanem éles különbségek választanak el engem.
             3. Mindennek ellenére a felek közötti tárgyalásnak így is helye volna. A hatalom viszont sohasem tárgyalni, hanem sokkal inkább diktálni szeret.
             Kettőnk szerepe ezért sem mosható össze egymással. "Bajvívásainkban" Markó Béla mindig a hatalom pozíciójából és alapmagatartásával vett részt. Bizonyság erre az RMDSZ-ből való fokozatos kiszorításom, az RMDSZ-ben való szándékos lejárattatásom (pl. ügynökvád), végezetre pedig az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségéből való eltávolíttatásom.
             Tájékoztatásképpen közlöm, hogy birtokomban, illetve levéltárunkban egész kötetre rúgó olyan beadvány, dokumentum, javaslat és levél található, melyekre a hivatalos RMDSZ-vezetőség részéről mégcsak egy sornyi válasz sem érkezett. Markó Béláék olyannyira eltanulták a bukaresti -- hatalmi -- "román módszert", hogy rendre mégcsak válaszra sem méltatják a tisztességes "alattvalói" megkereséseket.
             A párbeszéd egyoldalú elutasítása tekintetében igen jellemző egy tekintélyes kolozsvári római katolikus papi személyiség ez évi esete az RMDSZ-szel, aki a Tiedhez hasonló jóindulattal egy pohár misebor mellett akarta egy asztalhoz ültetni Markó Bélát és Tőkés Lászlót, Verestóy Attilát, Frunda Györgyöt, valamint Toró T. Tibort és Szilágyi Zsoltot. Tudod, mi lett az eredménye a jóhiszemű kísérletnek? Markó Béla és köre vagy eleve visszautasította, vagy nem is válaszolt az írásbeli megkeresésre. A másik oldal párbeszédkészsége ilyenképpen viszonzatlan maradt.
             4. Megítélésem szerint Markó Béláékat -- mutatis mutandis -- már jó ideje a többségi hatalom azon elhibázott szemlélete jellemzi, hogy: a többségnek nincs, vagy nem föltétlenül van szüksége a kisebbségre. Mindaddig, amíg a jelenlegi RMDSZ-vezetőség és -politika legitimációját valójában nem a magyar nemzeti közösségtől, nem a magyar választóktól, hanem egyre inkább a bukaresti -- és a budapesti -- hatalomtól nyeri, Markó Béla és csapata nem szorul rá és nem érdekelt abban, hogy velünk vagy a velünk szemben állók közül bárkivel is tárgyalóasztalhoz üljön. Véleményem szerint májusi nyílt leveled ezért marad pusztába kiáltó szó.
             Végezetre, Lajos, engedd meg, hogy közös gondból és felelősségtudatból fakadó, nyílt leveledet megköszönve, befejezésképpen egy másik nyílt levelet idézzek. Csoóri Sándor múlt év őszén kelt, "Levélféle Markó Bélának" című írásában ezt a kérdést teszi fel: "Mondd, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége mikor lép ki a szűkösnek bizonyult parlamenti politizálás keretei közül, és mikor szánja el magát olyan vagy csak valamennyire is hasonló ellenállásra, életrevaló kulturális és gazdasági szerveződésre, mint amilyenre az erdélyi románok a 19. század harmadik negyedétől kezdve elszánták magukatű" Csoóri Sándor kérdése mindmáig megválaszolatlan.
             Baráti üdvözletem küldöm:
             Tőkés László, püspök
             2003. május 8.
*
             Mind a ketten felismerték azt, hogy ez nem egy támadó levél, hanem egy megoldást kereső, a nyilvánosság bevonásával megoldást kereső levél kíván lenni, vagy kívánt lenni. Annak már nem tudok örvendeni, hogy egyelőre nem körvonalazódik egy közeledés, illetve a tárgyalásnak a formája -- kommentálta a válaszokat Kántor Lajos, a Magyar Televízió Kárpáti Krónika című műsorának nyilatkozva.

Fedák Sári Szatmárnémetiben
http://www.hhrf.org/frissujsag/

Amikor a kiváló magyar színművész és énekesnô városunkban fellépett, a szatmárnémeti színjátszás már több mint egy évtizede betöltötte századik életévét. Különbözô társulatok szerzôdtek ide hosszabb-rövidebb idôszakra, de rajtuk kívül fel-felpezsdítette az alföldi ember lelkivilágát egy-egy nagy hírű művész vendégszereplése is.

Így történt 1901. július 1-én, amikor a korszak egyik legnagyobb magyar színésznôje, Fedák Sári lépett közönség elé. A nagy sztár ezúttal segíteni jött. Az 5. honvédezred katonazenekarával és a helyi műkedvelô színészekkel lépett fel jótékonysági elôadás keretében.

A 21 éves színésznô pályája ekkor volt emelkedôben, zajos sikerekkel, melyeket operett- és népszínmű-fôszerepekben aratott.Az is érdekes, hogy nem valamiféle színházi szervezôknek, igazgatóknak köszönhetô a megtisztelô és anyagi segítséggel járó fellépés, hanem Neuwirth Nándornénak. Neuwirth úrnô nemcsak meghívója, hanem vendéglátója is a művésznônek. Abban az idôben divat volt, hogy a város jeles családjai látták vendégül az ide érkezô híres vendégeket.

1901 nyara. Ez még a boldog békeidôk korszaka volt - emlékeztek az öregek. De az európai kultúra mintha elfáradt volna, és megjelent az új, az amerikai, a táncos lábú, a kuplés, a könnyedebb. Jelszava: siker és pénz. Mintha ma lenne.

Nem csak a bankár Neuwirth család, hanem egy Lükô Béla nevezetű fiatalember is szorongott a színházba bejutni akarók között. Akarta látni a csodát, pedig az érettségi súlya ott nehezedett az idegein. Komolyan kellett venni a tanulást, mert ô is a bátyja hivatását választotta. Gézának könnyű, a zsebében már ott van az orvosi oklevél!

Mindez igaz, de Fedák Sárit mindenképpen látni kell! Nemcsak a jövendôbeli nagy sebész, hanem sok ezeren óhajtották ezt akkor Szatmárnémetiben.

Fedákról azt mondták, elvitte az amerikai hullám. Hogy megmaradt-e a tiszta művészetnek, hozott-e többet annál, amit a divat diktált és a közönség kértű Sok vitát keltô kérdések voltak már az ô idejében is. Pedig nagy átélô képessége, realista ábrázolásmódja tragikus szerepek kiváló megoldására is alkalmassá tette. Merész volt, egyéniség volt, fogalom volt, sztár volt. A sorsa is a sztárok sorsa.

Beregszászról indult, és éppen úgy otthon volt Londonban,Párizsban, Bécsben, az USA magyarlakta városaiban, mint Budapesten. A népbíróság egy évre kiszabott börtönbüntetése után teljesen visszavonulva tölti le a hátralévô jó fél évtizedet. Budapesten hal meg 1955-ben.

1901-ben, amikor a szatmárnémeti műkedvelôkkel lépett fel, Huszka Jenô által megzenésített versekkel, dalokkal, operettáriákkal, néger dalokkal, kuplékkal és virtuóz táncokkal, még nem volt világsztár, de mint a Vígszínház művészét az egész ország ismerte.

A siker leírására nincsenek szavaink, mondja a korabeli kritika.

Neuwirth Nándorné és bankár férje pedig úgy érezte a színházban zúgó megállíthatatlan nyári tapszáporban, rájuk is hullik az életet adó szeretetbôl.

Csirák Csaba

Drakula–kongresszus Segesvárott
Háromnapos nemzetközi Drakula-kongresszus kezdôdött pénteken Segesvárott, a XV. században élt rémséges hírű herceg, Vlad Tepes szülôvárosában.

Az erdélyi Drakula-társaság meghívására amerikai, japán, kanadai, spanyol, német, olasz, brit és román szakemberek, köztük akadémikusok és egyetemi tanárok tanácskoznak a segesvári városháza barokk termében. Az elôadások a legkülönbözôbb oldalról járják körül a Drakula-témát: a természetfelettitôl a gonosztól való félelemig, a japán irodalom vámpírtémáiig.

Az a vágy köt össze minket, hogy minél többet tudjunk meg Drakula vonzó, véres alakjáról - mondta az AFP-nek Mihai Soneriu, az egyik szervezô. - Kutatásaink során tudtuk meg például, hogy Vlad Tepes, (a "Karóba húzó"), aki Drakula legendáját ihlette, nem a törökök karóba húzási szokásait követte, hanem az erdélyi szászokét.

A kongresszus utolsó napján temetôlátogatásokat szerveznek Segesvárott, és orgonakoncerteket tartanak a város legnagyobb templomában.

A várost minden évben számos külföldi turista keresi fel a Drakula-hagyomány miatt, amelybôl Bram Stocker ír regényíró vérszívó figurája született 1887-ben. A herceg állítólagos szülôháza, amely a város fôterén áll, ma étterem, és egyik specialitása a "Bloody Mary" koktél.

Sir Paul sikere az Arénában
www.nol.hu • Szerző: J. B. Sz.

Bejutásra várók a Budapest Aréna előtt (kép: Népszabadság – Kovács Bence)
Még közvetlenül a koncert előtt is lehetett kapni jegyet Paul McCartney tegnapi budapesti bulijára: nem fogadta teltház, de annál nagyobb siker az egykori Beatle magyarországi fellépését. A 61 éves popsztár tavaly áprilisban a kaliforniai Oaklandben kezdte meg kilencven állomásból álló világ körüli turnéját, amit június 1-jén Liverpoolban fejez be. Koncertjeire a legtöbb helyen napok alatt elkapkodták a jegyeket, a londoni fellépésekre például 24 órán belül gazdára talált mind a 88 ezer belépő.

Sir Paul bécsi fellépése után tegnap hajnalban érkezett Budapestre. A szervezők tájékoztatása szerint McCartney nem kért a szokásosnál nagyobb biztonsági intézkedéseket, viszont a vegetáriánus popsztár kikötötte, hogy állati eredetű ételt vagy állatbőrből készült berendezési tárgyat nem akar látni a közelében.

A koncert előtt Paul McCartney találkozott Medgyessy Péterrel és feleségével. A miniszterelnök egy autentikus Somogy megyei furulyát adott át a művésznek, akinek kérésére a találkozó szigorúan zártkörű volt.