CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 18., csĂĽtörtök, Andrea, Ilma, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Lovas Gyula: A bakterház  

,,Legjobb tudásommal azt szándékoztam csupán elérni, hogy a jövő vasutasai, és a vasutas múlt iránt érdeklődők számára a bakterházak valós bemutatásával emléket állítsak a bakterházaknak és az azokban élt "bakteroknak", baktercsaládoknak."

    Harangjelzés, sorompó-hajtó motor kattogása és vonathang vezette be Lovas Gyula A bakterház című könyvének bemutatóját. A GySEV-palotában tartott eseményre a könyvben szereplő néhány interjúalanyát is meghívta a szerző.
    A személyes, gyakran igen magható visszaemlékezések után vetítetképes előadáson a Déli Vasút, Magyar királyi Államvasútak, majd a MÁV téglából falazott takaros őrházainak fotói idézték a pályaőrök sajátságos hangulatú világát; a könyvben fellelhetők őrházi butorzat, konyhai berendezés, sütőkemecét tervrajzai, pályaőrők utasításai mellett a személyes visszaemlékezésekben, sorsokban elevenedik meg a kor, a "sín kimért és félreérthetetlen törvényén" keresztül.

    A 17-es – Ágfalva-Sopron közötti. őrház világát, az abban nevelkedett Légrádi Imre idézte fel. Az őrház még 1847-ben kapta a 17-es számot, amikor Bécsújhely és Sopron állomása között végig számmal jelölték meg azokat. "Magam a tanári pályát választottam, de az őrházból hozott emlékeim máig bennem élnek" - írja a szolgálati helyre való személyes visszaemlékezés végén a valamikori Légrádi István pályaőr Imre fia.
Légrádi Imre: A "bódé" tetején állt harang jelzéseivel valamennyire egész életünket szabályozta.

    Gora Ferenc, az 56. őrházban szolgálatot teljesítő pályaőr Szlovákiából való kitelepítésüket is felidézte, majd az ötvenes éveket, amikor a határon ő volt a vonatmegállító.

 
Góra Ferenc: A sötétben mindig lámpával közlekedtem, nehogy, amint megyek, fúj a szél, és nem hallom, hogy a határőr rám kiált. Az éles határon hamar lőttek.

    A rendhagyó könyvbemutatón a Szényiék húsoskolbászai, füdtölődő szalonnatáblái, és finom lángosai is említésre kerültek..
    A Lovas Gyula által szemléletesen bemutatott könyv (kiadta a MÁV Rt. Vezérigazgatósága) a vasúti őrházak és azok lakóinak életén keresztül, a korabeli újsághíradások, visszaemlékezések, dokumentumok közreadásával ír vasúttörténetet, mutat be egy sajátságos, nagyrészt már csak a hátramaradottak emlékeiben élő világot, a szerző részletekre figyelő, olvasmányos stílusában, amelyből ízelítőként a könyvhöz írt bevezető sorait idézzük.

A szerző, két interjúalanya között a könyvbemutatón

"Az írott sajtóban, a rádióban, a televízióban rendszeresen találkozunk a vasút korszerűsítéséről beszámoló hírekkel. Személyesen is szembesülünk mindennapjainkban a korszerűsítés jeleivel, lépéseivel. A vasút-villamosítás folyamatos kiterjesztése, a kényelmesebb személykocsik forgalomba helyezése, a hegesztett síneken zökkenők nélkül közlekedő nagysebességű expresszvonatok, a teherszállítás különleges kocsijai mind-mind ennek látható-érezhető jelei.
    A korszerűsítés nyomában azonban elkerülhetetlen a vasúti közlekedés számos, immár fölöslegessé, vagy a fejlődést éppen akadályozó létesítményeinek elbontása. Ilyen már évek, sőt évtizedek óta végzett munka: a vasútüzem átalakulásával fölöslegessé vált őrházak megszüntetése, legtöbbször a lebontása.
    A szintbeli vasúti-közúti keresztezések biztosításának korszerűsítésével, az önműködő térközbiztosítás kiépítésével a sorompóőrök, a térközőrök feladata megszűnt. Jó esetben ezek a feladatukat veszített, valamikor a sorompóőrök, a vonalbejáró- és térközőrök, valamint családtagjaik számára szolgálati- és lakóhelyül használatos épületek csak feladatot cserélnek, és a szolgálati lakóépületből magánlakásokká válnak. Az azokban lakó vasutasoknak, esetleg már nyugdíjasoknak az ilyenek megvásárlására előjoguk volt. Sok őrházat azért nem bontottak még el, hogy a benne lakó nyugdíjas, vagy özvegy ne kerül-jön az utcára. Olyan eset is adódott, hogy egy-egy eladásra ítélt őrházat nem vasutas vásárolt meg és magánlakásként, hétvégi házként használ. Más esetben lebontották a bontásra ítélt őrházat, s anyagát olcsón megvásárolva, azt más épülethez használták fel. Itt is fokozatosan a piac törvényei érvényesülnek.

A könyvbemutatón lámpafénnyel és egy perces csenddel minden valamikori bakter emlékének adóztak 

    Mindezzel azonban nem csak a bakterházaknak vész nyomuk, de egy sajátos szolgálati munkakör és sajátos életforma is hovatovább kiveszik. A sorompóőrök feladatát előbb-utóbb mindenütt átveszik a fénysorompók, és ezzel együtt nem lesz szükség az azokat kezelő vonali sorompóőrök lakásaira, szolgálati helyiségeire. Ezek így, vagy úgy történő selejtezésével azonban gazdátlanná válik a hozzátartozott gondozott kert, a művelt szán-tófölddarab, a pálya mellé ültetett gyümölcsfák sora. Nem kaszálja ezentúl senki rend-szeresen a töltések és bevágások oldalait, s a baktergyerekek már nem legeltetnek teheneket az anyagárkokban. Már évekkel korábban végleg kihűltek a száz, százötven éves kenyérsütő kemencék, és a még itt-ott álló őrházak istállóiban már csak nagyritkán kérődzik a jószág. Változó világunk egyik változó tája a bakterházak körül terül el.
    Legtovább még az állomásokon épített lakóőrházak dacolnak a korszerűsödő világgal. Ezek ugyan méreteikben megegyeznek a vonalak mellett álló, vagy csak állt őrházakkal, de mar benn vannak a községekben, esetleg a varosokban. Közel a bolthoz, az iskolához, a vonatokhoz, és nem ritkán már vezetékes víz is van bennük. Az új tulajdonosok már ezeket is sorra átalakítják: természetes igény minden családban a legalább két szoba, fürdőszoba, és a nagyméretű ablakok a külvilág felé.

Lovas Gyula Kapitány József sorompóőr leányának dedikálja könyvét

    Majdnem minden mai idősebb embernek van valamilyen őrházi emléke. Nekem is van. Legelső a balatoni vasút Zánka közelében lévő őrháza, ahova a ságpusztai cserkész-táborból jártam 10 éves fiúként vízért, mert az őrházak vizét rendszeresen ellenőrizték a vasút orvosai, parancsnokunk megbeszélte az ott lakott nagybajszú pályaőrrel, és húzhattunk a kerekes kútból naponta egy-egy lajtra való vizet. 1944-ben valamelyik ácsi őrházból kaptunk ugyanígy vizet, de akkorra már nem az én feladatom volt a vízhordás. Még egy őrházra emlékezem gyerekkoromból. Ez Csepregben állt, szemben a Szentkút kápolnával, a Zsidány felé vezető országút mellett. Ma is látom a „mákos" nyári ruhába öltözött baktert, aki a Répcevisre tartó, vagy onnan visszafelé szaladó motorvonat közlekedése idejére kiállt az útátjáró biztosítására. Sorompó a vicinális vonalon nem volt, hát maga az őr állt ki vörös jelzőzászlóját kézben tartva az úttest közepére.

Nem tudom eldönteni, mi késztetett arra, hogy megkíséreljem az őrházak világának, az egykor azokban élt emberek emlékeinek összegyűjtését. Nagy szándékkal kezdtem hozzá. A sajtóban is intéztem felhívást azokhoz a kollégákhoz, akik őrzik valamennyire az őrházi világ emlékeit. Ám sehonnan sem érkezett válasz a felhívásra. Senkit se érdekelt volna, hogy segítsen megőrizni az eltűnő „baktervilág"-ot? Vagy már megkéstem, mert már nincsenek emlékezők? Magam kezdtem házalni, s nem is eredménytelenül...
    Így azonban csak a hozzám közeli őrházak világába juthattam el. Amikor most félreteszem az írógépet, azt hiszem, mégis sikerült valamennyire bemutatnom az őrházakat és az emlékezők segítségével az azokban élt vasutasok, vasutas családok életét is. Ha ez sikerült, elértem kitűzött célomat."



2003. május 27., kedd 23:57


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület