|
Négy alkalom a nyárra I.
A Körmendi Galériában, Sopronban, a Templom utcában június 14-én délelőtt négy új kiállítás nyílt meg. A bemutatkozó művészek: Drégely László (1932-1990), Márkus Péter szobrász, Droppa Judit textilművész - poliészter-hálós formákkal és Dárday Nikolett iparművész - üvegtárgyakkal szerepel a galériában.
A kiállítás-együttest Ury Ibolya éa Wehner Tibor nyitották meg.
A kapu alatt jobbra, a festészetnek szánt kiállítóterületen, valamint a könyvkereskedés helyiségében láthatók Drégely László művei. Az alkotónál mellőztük a festőművész jelzőt, mert Drégely a képzőművészet szinte valamennyi ágát művelte, sőt költői műve is ismert a szakértők előtt. Itt és most, Sopronban festményeit láthatjuk, és csak megerősíthetjük, hogy nem akármilyen festészetben gyönyörködhet a látogató! Rövid élete alatt komoly életművet teremtett, melynek egy jelentős, több témát és stílust is átfogó válogatását tekinthetjük meg ezen a kiállításon.
Mi jellemzi az itt látható műveket? Először is az egyéniség szuverén jellege még akkor is, ha anyagonként változó technikával birkózik meg a feladattal. Az inkább grafikus eszköztár jellemzi, a színek szándékosan redukált használata, a tudatos, szinte szájbarágósan kiélezett kompozíció, mely nem elégszik meg a perspektíva tagoló szerepével, de a felületet és ezzel együtt a teret is ablakos mélyítéssel és kiemeléssel tagolja. Ha egyrészről az mondjuk, és joggal, hogy Drégely nemesen egyszerűen, bizonyosságban, csak a nagyoknak megadatott puritánságban festette meg műveit, anyagában és kifejezésmódjában is akaratlagosan kerülve el a bonyolultság buktatóit, ez nem mond ellent annak, hogy minden kezeügyébe kerülő tárgynak szerepet szánt képein - ennek is több tanúságát láthatjuk a kiállításon.
Drégely művei monumentálisak. Akkor is azok, ha az alig 10 x 10 cm-es mini képeket vizsgáljuk: bizony, a reprodukción alig mondaná meg valaki, melyik kép milyen méretben készült! Itt utalok az Arcok, a Részletek az Ószövetségből és a Dalok a szerelemről sorozat darabjaira.
A figyelmes szemlélő gyakorinak, csaknem állandónak is mondható "szereplőkre" figyelhet fel képein: a szem, az angyal vagy repülő alak, az óra vagy az idő, a múlandóság tárgyi ábrázolása, tűk (felnagyított rovartűk, a kiszolgáltatottság jelzése?) és az égitestek, nap és a hold is gyakran fordul elő alkotásain
A többségében farost lemezre készült olajban festett alkotások együttese mindenképpen egy megtekintésre, végiggondolásra érdemes képi világ olyan tagjai, melyek egy jelentős művész időkorlátozott életében készültek, s az utókornak érdemes lesz megőrzésükre, gondozásukra, restaurálásukra időt fordítania.
Márkus Péter fából és fémből készült szobrai, térkompozíciói, melyek a pince kiállítóhelyiségében kaptak helyet, érdekes kettős jellegükkel fogják meg a tárlat látogatóját. Mindamellett, hogy Somogyi József mester tanítványának munkái széles asszociációra adnak lehetőséget, durva megmunkálásukkal, a fantáziát megmozgató kinyúlásaikkal, az egész termet valamiképpen behálózó, a nézőt szabadon nem engedő erőszakosságukkal jellemezhetők ezek az alkotások. Talán a belépőt fogadó "Ellen..." címmel kezdődő szobrai nyitnak utat a szemlélőnek, hogy az igazi szándékba beletekintsen.
A hasonlóra formált, sőt színezett formák, melyek távoról annyira egységesnek hatnak, közelről egészen másról tanúskodnak: erőszakosan és látható erőszakkal összepárosított darabok ezek, melyek magukban is "tiltakoznak" az egységesség látszata ellen. És itt a fantázia már szabad szárnyakat kap, és ki-ki a saját kútfejéből vonatkoztathatja más és másra a látottakat, fogalmazhat meg bölcsességeket a szétszakadásra született szobrok láttán, melyeket durva, nem titkolt csavarok tartanak csak össze.
Újabb tág gondolatiságra ad lehetőséget a tisztán farészekhez tagolt vasdarabok látványa, mely együttesen igazán a zenei elemek, a ritmus, a határozott időbeli periódussal rendelkező történések megformálására született, s ezt az alkotó több darabon ki is próbálja.
Külön lehetőség a nézők számára, hogy az aránylag kis térbe tömörített szép anyag különböző nézeteiben a téralkotás egészen különös formáit nyújtja a kompozíciók "összeolvadása", közös hatása révén.
Folytatjuk "Négy alkalom a nyárra II." cím alatt
- DI -
2003. jĂşnius 14., szombat 22:30
|
