|
Négy alkalom a nyárra II.
Nézzük tovább a Körmendi Galéria új kiállításait!
Az udvari traktusban ismét egy textiles, Droppa Judit állított ki. Az eddigi magyar hagyományokat kissé megszakítva, de feltétlenül egyéni és figyelemreméltó poliészter térformákban gyönyörködhet a látogató. Pedagógushoz méltón, didaktikusan vezeti a szemlélőt az alapeseteken keresztül a mind bonyolultabb formák felé.
A "recept" egyszerűen elmondható: Végy azonos nagyságú, kifeszített, ritmikus, de nem bonyolult mintákkal rendelkező poliészter hálókat! Rakd egymás mögé vagy feszítsd ki párban, hármasával, esetleg négyesével, és belülről támaszd ki szabályos, síkmértani idomokkal vagy a távollevőket kösd egymáshoz nem bonyolult, egyenes vonalak mentén!
A keletkező térformák feszültsége, mely a hálót is dinamikusan feszíti szét, érdekes formákat gerjeszt, és a nézőt is megfogja a térmértani idomok feszültségben létrehozott változatossága.
A következő lépésben az addig egyszínű hálókat próbáld csíkszerűen alig néhány szín jelenlétével még változatosabbá tenni. Egészen különös hatások adódnak, melyekből spontán kialakulás, de tudatos kiválasztás révén esztétikus formaegyüttesek nyerhetők, és ezek egymással kombinálhatók. A valós világ csodája, hogy már ebből a néhány alapeszközből, ezek kombinációjából hány millió érdekes, az ember figyelmét lekötő, szabad asszociációra módot adó forma keletkezhet.
Fogalmazzunk úgy, hogy ezek a variációk egy bizonyos számkombinációban még "kordában tarthatók". Az eljárás veszélyét és buktatóit azonban ugyanezen kiállítás belső terme mutatja meg, ahol az alkotó mát "túllépett" ezen a maga szabta határon eggyel: nem szabályos formákat hurkolt bele a hálóba, s azonnal ellenőrizhetetlenné, kuszává, megbicsaklóvá,"ritmusmentessé" tette az alkotást. Dukas bűvészinasa, íme, ide is bemerészkedett, a tárgyak közé, és elszabadult az alig helyreállítható sodrás.
A kiállítás-sorozat negyedik szereplője, aki a bejárati kapualj bal oldalán, az immár tartósan az "üvegeseknek" fenntartott helyiségben állít ki, Dárday Nikolett. A másik három kiállítót bármennyire az egyszerűség, sőt bizonyos értelemben a puritánság jellemzi, úgy Dárday műveiben, márcsak anyaguknál és technikájuknál fogva is a bonyolultság jelei találhatók. Nem mintha nem látnánk valamiféle egyszerűségre törekvést az itt kiállított "autonóm művek" között.
A rétegelt, rogyasztott, egymásra folyatott táblaüveg képeknek és tárgyaknak az igazi mondanivalóját főleg a növényvilág részeit fosszíliák módjára megmutató-megőrző szerepe adja. Modern és átlátszó Pompei módjára emeli ki a levelek, gyökerek, minták szépségét, hogy a forró üvegben elgőzölögtetve, mintegy a szellemük visszamaradjon.
Két kísértésnek kell a művésznek ellenállnia. Az egyik a túlszínezés. A kiállított, erősebb színezésű tárgysorokon is látható, hogy az ilyen színekkel készült üvegemlékek nem jól viselik el egymás társaságát. Míg egy-egy kifejezetten feldobja a falat, asztalt, amire kerül, a többivel együtt már majdnem "agyoncsapják" egymást. A látogató a vörös drapéria (micsoda abszurd gondolat) elé függesztett alig pasztell szinezékű üvegekből egészen mást lát, mint amit az alkotó beletett. Talán más módszert kellett volna találni az egyébként gyönyörű tárgyak bemutatására!
A másik kísértés a foltok és vonalak harmóniájának megbontása. Szerencsére ebben Dárday Nikolett konzekvensnek bizonyul: végig határozottan kezében tartja és hihetetlenül finom megérzéssel egyenlíti ki a "másik fél megrövidítésére" törekvő motívumot.
A kiállított művek közül jelen sorok írójához a visszafogottabb színű, a természetes színekben gondolkodó alkotások állnak közelebb. A művek gondolatgazdagsága, érzékenysége és értő kivitelezettsége miatt feltétlenül ajánlom - a többivel egyetemben - ennek a tárlatnak a megtekintését is.
A kiállítások - ingyenesen - megtekinthetők 2003. szeptember 7-ig.
- DI -
2003. jĂşnius 14., szombat 22:33
|
