CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 21., kedd, Konstantin, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lapszemle  

Meghalt Knézy Jenő
Népszabadság
www.nol.hu

 

    Elhunyt Knézy Jenő, a közszolgálati Magyar Televízió sportriportere - közölte kedden az MTI-vel Csorba Mária, az MTV sajtóreferense. Az ismert sportújságírót 59 éves korában, súlyos betegség után, kedden 18 óra 40 perckor érte a halál. Az MTV Knézy Jenőt saját halottjának tekinti.
     Knézy Jenő 1944. augusztus 19-én született Nagyváradon. Az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán 1969-ben szerzett diplomát, majd 1971-ig üzemmérnökként dolgozott. Ezután választotta a sportújságírást. Harmincegy évet töltött a Magyar Televízió sportosztályán riporterként, főmunkatársként, rovatvezetőként, illetve főszerkesztőként.
    Neve egybeforrott a televíziós sportközvetítésekkel, állandó kommentátora volt a nyári, illetve téli olimpia eseményeinek, labdarúgó világ- és Európa-bajnokságoknak, válogatott és nemzetközi kupamérkőzéseknek csakúgy, mint számtalan hazai bajnoki összecsapásnak. A hatvanas években ifjúsági válogatott kosárlabdázó volt. 1993 és 1997 között a kosárlabda szövetség társelnöke, 1997-től a Magyar Sportújságírók Szövetségének alelnöke volt.
    Májusban a Magyar Televízió főmunkatársaként életműdíjat vehetett át az MTV elnökétől. Medgyessy Péter kormányfő javaslatára Mádl Ferenc köztársasági elnök ugyancsak májusban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta Knézy Jenőnek “több évtizedes, kimagasló sportújságírói és sportriporteri pályafutásáért” – emlékezetett az MTI.
    Mindannyiunk fülébe cseng állandó beköszönése: “Jó estét, jó szurkolást!”



Nyárra korlátozzák A szólás szabadságát
Népszabadság www.nol.hu

    A nyári műsorszerkezetben két és fél órával későbbi kezdéssel, rövidebb időtartammal sugározza A szólás szabadsága című vasárnap esti közéleti műsorát a Magyar Televízió.
     A Friderikusz Sándor által vezetett műsor július 13-tól 21.30-kor kezdődik, és másfél óráról 55 percre rövidül – tájékoztatta Csorba Mária, a közszolgálati médium sajtóreferense kedden az MTI-t. A döntés hátterében az a megfontolás áll – mondta –, hogy nyáron az éjszakai programsávban valószínűleg többen láthatják a műsort, mint az esti főműsoridőben.
    Csorba Mária azt is elmondta, hogy az MTV nyári műsorstruktúrájában a vasárnap esti közéleti műsor helyére – 20 órás kezdéssel – játékfilm kerül. A sajtóreferens arról még nem tudott beszámolni, hogy a most készülő őszi műsorszerkezet miképpen áll majd össze. Az MTI értesülése szerint a médium vezetése úgy tervezi, hogy A szólás szabadsága ősztől visszakerül a korábbi műsorsávba.
(MTI)



Új elemeket fedeztek fel

Moszkva, 2003. június 17.(MTI) - Orosz tudósok három új elemmel egészítették ki a Mengyelejev-táblázatot.
    Ezt Jurij Abov, az orosz atomügyi minisztérium elméleti és kísérleti fizikai kutatóintézetének munkatársa közölte kedden, egy atommag-kutatással foglalkozó moszkvai nemzetközi konferencia megnyitása alkalmából. A felfedezett részecskék a 114-es, a 116-os, és a 118-as számokat kapták a XVIII. századi orosz tudós táblázatán, de egyelőre még nem nevezték el őket az atomfizikusok.
    A tudós elmondása szerint a modern tudományos felfogás értelmében a világ építőelemének számító atommag felépítésének kutatása során bukkantak az eredményre a szakemberek. Szemléltetésül hozzátette, hogy a projekt résztvevői a világegyetemet alkotó "téglákat" tanulmányozták kutatásaik során. Arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzumot alkotó, Mengyelejev periodikus táblázatában szereplő mintegy 100 elem mellett további, nagy súlyú atomoknak kell létezniük. A fizikusok ezt úgy bizonyították, hogy atommagokkal bombáztak nehézatomokat kísérleteik során.
    A felfedezés gyakorlati hasznáról szólva Abov elmondta, hogy az közelebb viheti az emberiséget a világegyetem keletkezésének megismeréséhez. Az újonnan megismert elemek ugyanis különleges tulajdonságokkal bírnak, amelyek döntő szerepet játszhattak univerzumunk kialakulásában, amikor szupermagas hőmérsékleten egymásnak ütköztek a csillaganyag atommagjai.



Átadták az Év könyve 2002-díjakat
www.gondola.hu

     Az Év könyve 2002 díjakat kedden adták át a Magyar Írószövetség Klubjában.
    A bírálóbizottság döntése szerint a vers kategóriában Tandori Dezső: Az óceánban (Tiszatáj Kiadó); a kispróza, esszé kategóriában Ambrus Lajos: Lugas (Kortárs Kiadó), a regény kategóriában Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka (Magvető Kiadó) című kötete érdemelte ki a díjat.
    A memoár kategóriában Püski Sándor: Könyves sors - magyar sors című könyve kapta az elismerést. A kötet a Püski Kiadó gondozásában jelent meg.
    A tanulmány, kritika műfajban a Valamennyi időnk című Kemsei István-könyv kapta a díjat. A kötetet az Orpheusz Kiadó gondozta.
    A Három mártírunk című Matuska Márton-munka kapta az Év könyve díjat a szociográfia és publicisztika kategóriában. A kötetet a szabadkai Életjel Kiadó adta közre.
    A próza műfordítások közül Bratka László lett díjazott Viktor Pelevin: Az agyag géppuska című művének magyar nyelvű átültetéséért. A kötet az Európa Könyvkiadónál jelent meg.
    A vers műfordítások legjobbjának minősült Sulyok Vince tolmácsolásában az Idillország kéklő ege című kötet. A huszadik századi dán költők antológiája a Széphalom Könyvműhely gondozásában látott napvilágot.
    A gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában Kiss Ottó: Csillagszedő Márió című - a Móra Kiadónál megjelent - kötete kapta az Év könyve 2002 díjat.
    A bírálóbizottság dráma kategóriában nem osztott díjat.
    Az immár 18. alkalommal odaítélt elismeréssel a jelenkori irodalomnak a megelőző évben napvilágot látott kiemelkedő alkotásait, írói értékeit jutalmazzák.
    Az elismerések alapját a Szerzői Jogvédő Hivatal, majd az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülethez befizetett irodalmi (kis) jogdíjakból e célra elkülönített pénzek képezik.
    Az összeget 1996 óta gondozza a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványának kuratóriuma.
    Az Arany János (Artisjus) irodalmi kutatási ösztöndíj kedvezményezettje ezúttal két határon túli alkotó, Fekete Vince kézdivásárhelyi költő és Penckófer János beregszászi író lett.
    Az ösztöndíj azt a célt szolgálja, hogy a már korábbiakban is kiváló teljesítményt produkáló alkotók részére - nem pályázati úton - anyagi támogatást nyújtson további nagyobb formátumú művek létrehozásához.



Ismét Harry Potter-őrület
www.dunatv.hu

 Ismét kitör a Harry Potter-őrület. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában vasárnap, már éjfél után egy perccel megkezdik a nagysikerű sorozat ötödik kötetének árusítását. A Harry Potter és a Főnix Rend minden valószínűséggel rekordidő alatt elkel. Az Államokban 8 millió példányt nyomtattak, és olyan biztonsági intézkedésekkel őrzik, mintha hadianyag lenne. A brit terjesztők nem voltak ilyen elővigyázatosak: ismeretlen elkövető egy raktárból egyszerűen kihajtott az 50 ezer Harry Potter könyvet szállító teherautóval.
A rakomány kiskereskedelmi értéke egymillió font.



Nemzet-nemzetiség: ,,Tőkés-botrány"? (Álláspontok)
http://www.3szek.ro/

    Ezen a címen ,,forgalmazta” egyik politikai show-műsorát a Bukarest Televízió, s amint az a nálunk bevett forgatókönyvek szerint szokás, meghívottként jelen voltak a politikai ellenlábasok, jelesen Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezőbizottságának soros ügyvezető elnöke az egyik oldalon, egy besztercei kormánypárti (korábban RNEP-tag) honatya a másikon. Az élőben sugárzott műsor nóvuma az volt, hogy állandó telefonkapcsolatot létesítettek Tőkés László püspökkel, aki kommentálhatta a vitában elhangzottakat, s azokhoz hozzáfűzhette a maga érveit, bizonyítékokat hozhatott fel igaza védelmére. A téma pedig mi is lehetett volna más, mint az autonómia kérdése, s bizonyosan ebből is adódik a ,,kézenfekvő” címválasztás: ,,Tőkés-botrány”. Bizony botrány, mert az egyik vitázó fél számára mindvégig vörös posztó volt a fogalom, s a műsorvezető segédletével úgy hárította el az önrendelkezés mellett felsorakoztatott érveket, a megidézett párhuzamos európai példákat, hogy az még Ceauşescu ideológusainak és aktivistáinak is becsületére vált volna. Nem ismerem a besztercei urat, múltját sem volt alkalmam és érkezésem firtatni, de könnyen meglehet, hogy a dicsőséges pártapparátus tagja vala, hiszen a ,,munka nyelvéről”, a ,,közös gondokról” való értekezései a nyolcvanas évek bájos hangulatára emlékeztettek, s nem fogott rajta semmiféle érv és példa, még akkor sem, ha Olaszországból, Spanyolországból, Finnországból, Dániából és Belgiumból idézték azokat. Mármint az ottani autonómiák, az autonomista elvek és gyakorlat példáit. Azt már nem is vártuk el, hogy a magyarországi példa, a kisebbségi önkormányzatok ténye, azok lassan vétójogig kiterjesztett hatásköre meghassa őket, Magyarországról őnékik egyetlen dolog jut eszükbe: ott beolvasztották a román kisebbséget, mert — úgymond — valamikor százezres nagyságrendű ortodox és görög katolikus tömeg volt ott — Battonyától Nyíregyházáig —, de az eltűnt, nyolc-kilencezerre csappant a románság száma. Hát annyi is volt, a többi görögkeleti főleg szerb, a görög katolikusok pedig zömmel magyarok.
    Szóval, ment a ,,só”, s bár a vörös szőnyegre citáltak elmondhatták véleményüket, azért a műsorvezető kínosan vigyázott arra, hogy a végszó mindig a besztercei honatyának jusson, aki makacsul és monomániásan visszatért kedves vesszőparipájához, mondván, hogy az amerikaiak, bárhonnan is származzanak, egytől egyig amerikaiak! Igen, ez régi érv, unalomig ismert példálózás, csupán két dologban sántít, sőt, biceg: mi nem tántorogtunk ide, és soha, egyetlen esetben sem mondtuk, hogy románok szeretnénk lenni. Sem előbb, sem utóbb.
Szóval, a Bukarest Televízióban elhangzott a ,,süketek párbeszédének” egy újabb dialógusa, mely nem tisztázott semmit, még azzal sem, hogy betelefonálásokat is fogadtak, s egy brassói magyar — bizonyos Török Attila — kijelentette például, hogy Romániában a nemzeti identitás megőrzésének oly kedvező körülményei és fényességes távlatai vannak, mint sehol másutt a világon. Hogy e ,,spontán” lelkesedés mennyire volt hiteles és valóban spontán (!), annak csak a műsor szervezői volnának a megmondhatói.
Magyari Lajos



Kányádi Sándor padja az Arany János utcai metróállomáson
http://www.hhrf.org/rmsz/

(Budapest) * Versbe foglalt óhajt teljesít a Budapesti Közlekedési Vállalat Rt. azzal, hogy táblát helyez el az 3-as metró egyik állomásának padja felett, az ülőhelyet Kányádi Sándornak ajánlva. A tisztelettel fölajánlott bronztáblát Schiffer János főpolgármester-helyettes kedden avatta fel, s a táblaállítás ötlete a közlekedési vállalattól ered. (Kányádi Sándor 1983-ban, Hiúság c., Sándor fiának 20. születésnapjára írt “tagoló versében" fogalmazta meg óhaját: “lelkemre/ többre/ nem/ vágyom/ lenne/ bár/ egy/ padom/ lenn/ az/ Arany János/ nevét/ viselő/ metróállomáson".) A metróállomáson elhelyezett táblát - amelyen a vers is olvasható - eredetileg Kányádi Sándor születésnapján, május 10-én avatták volna föl, de a költő akkor nem tartózkodott Magyarországon. (MTI)



100 éves a villamosítás Nagyváradon
http://www.hhrf.org/rmsz/

A villanyra szavaztak
Nagyváradon 1902. május 22-én szavazott a villamosítás mellett a város tanácsa, 1903. december 17-én pedig hivatalosan is beindulhatott az első villanytelep. A polgárosodó Várad életében ez hihetetlenül fontos lépése volt a fejlődésnek, amelyet újabbak követtek: ivóvíz- és csatornahálózat építése, utak aszfaltozása – derült ki a Festum Varadinum rendezvényeinek sorában szervezett “100 éves a villamosítás Nagyváradon!" című centenáriumi ismeretterjesztő előadássorozatból, melyet az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Bihar megyei fiókja rendezett május közepén.
    A villamosítás mellett annak idején nyomatékkal érvelt dr. Károly József Ireneus, premontrei tanár, fizikus és városi tanácsos, őróla is hallhattunk az előadásokból. Az áramszolgáltató egykori munkatásai, az EMT tagjai laikusok számára is érthető módon beszéltek a villamosítás nagyváradi hőskoráról, majd az államosítás utáni átalakulásokról.
    “A kor szellemét, szereplőinek világát szeretnénk megmutatni, a jelenséget összetettségében megvilágítani" – magyarázta az előadássorozatot felvezető dr. Zétényi Zsigmond, az EMT Bihar megyei szervezetének elnöke. “Kié ez az ünnep? Miénk, magyaroké, vagy talán, a románoké?– Tulajdonképpen közös, vonta le a konklúziót, hiszen a magyar fennhatóság alatt magyar tudósok műszaki tervei alapján vezették be Váradra a villanyáramot, napjainkig viszont számos kiváló román és magyar szakember dolgozott a váradi villanytelepen. “100 évvel ezelőtt bizony sok vita és harc előzte meg az új világítási technika bevezetését, elődeink kitartó rábeszélésére volt szükség, hogy a város akkori vezetői megértsék ennek a forradalmi tettnek a jelentőségét. Enélkül talán Nagyvárad is csak egy kis vidéki város maradt volna. A villamos energia segítségével a nagy európai városok sorába lépett, ezáltal válhatott Pece-parti Parissá" – emlékeztetett az elnök.
    Makai Zoltán villamosmérnök, a rendezvény főelőadója, a téma legavatottabb ismerője , a “Villanytelep" nyugalmazott igazgatója például utánajárt annak, hogy a XX. század legelején hogyan váltott a város a hajdan divatos “gázgyári" világításról a korszerű villanyra. Népes hallagtóságával megosztotta a villamosmű folymatos fejlődésének történetét, szólt a korabeli gépek teljesítményéről, az első gőzgépek, turbinák, majd a korszerű Ganz- generátorok beszereléséről, szólt az I. és II. világháború átvészeléséről, a második utáni nehéz időszakról.
    Érdekes adalék a Nagyváradi Élet című napilapban megjelent cikk, amely beszámolt a városi tanács döntéséről, a köz érdekében történik a villamosítás, s a lakosság ingyen kaphat áramot.
    Ime egy jellemző részlet a nagyváradi ármaszolgáltatás évszázadának történetéből: “A XIX. század elejétől a város fejlődése felgyorsult, elsősorban az ipar, a kereskedelem és a kultúra. Várad a régió egyik központjává vált.
    A század második felében számos ipari egység létesült. Elsőként felépült az Adria Malomkomplexum, melyet a László, Emília, Léderer & Kálmán, és Stefánia malmok követtek. Épült számos szerszámgyár, és ekkor létesült a szeszgyár is. 1884-ben megalakul a Nagyváradi Gőzmozdonyú Közúti Vasút Rt, amely letette a majdani közúti közlekedés alapjait. Az első városi közvilágítás 1801-ben gróf Rédey indítványára indult be mécsesekkel, gyertyákkal és később “fotogén"-nel. A fejlődés ugrásszerű volt. A város 1870-ben már 30 évre szóló szerződést kötött egy gázgyár és a gázvilágítás kiépítésére.
    A kiegyezés után a város rohamosan épült és szépült. A korszerű elektrotechnika betört mindennapjainkba. Elkészült az áramtermelés gyakorlati eszköze, a dinamógép. 1885-ben megszületett a világhírű magyar találmány, a transzformátor. Nemsokára beindult Magyarországon a közcélú áramszolgáltatás is. Úttörő volt 1884-ben Temesvár városának az az elhatározása, hogy Európában elsőként kizárólag villamos közvilágításra rendezkedik be. A hírek gyorsan terjedtek és Várad városi tanácsában is egyre sűrűbben került szóba egy villamosmű létesítése. A villamosmű megalakulására azonban még várni kellett, elsősorban a gázvilágításban érdekeltek kemény ellenállása miatt. És ekkor színre lépett dr. Károly József Ireneus premontrei tanár és városi tanácsos, korának jelentős fizikusa, aki úttörő szerepet vállalt a villamos energia bevezetésében. Folyamatosan lobbizott, mondanánk egy mai szófordulattal, és számtalan előadást tartott e témában a városban. De másik fontos esemény is a kezére játszott. 1890 végére felépült a gyönyörű Nagyváradi Színház, és a városi tanács a gázvilágítás helyett egyöntetűen a villanyvilágítás mellett döntött. Végül 1902-ben, a Nagyváradi Gőzmozdonyú Közúti Vasút Rt, az addigi ellenlábas, megváltoztatta álláspontját, és villamosítani kívánta vonalait. Az események hatására a városi tanácsban 1902. május 22- én megszületett a döntés a város villamosításáról.
    A Villanytelep helyszínének a megválsztásában az a tény játszott döntö szerepet, hogy a Közúti Vasút Rt ingyen bocsátott telephelyet számára a mai Grivitei út 32 szám alatt. A kiírt versenytárgyalást a budapesti Ganz cég nyerte meg. Az épületek felhúzását az Incze Lajos és Társa építkezési vállalatra bízták, szintén versenytárgyalás útján. Az építkezések körülbelül egy évig tartottak. 1903. december 17-én hivatalosan üzembe helyezték a Nagyváradi Villanytelepet.
    Az üzemben négy gőzkazán, két 450 és egy 210 lóerős gőzgép, két 400 kVA-es 3000 V-os generátor működött. A legnagyobb fogyasztói csúcs 315 kW volt. Az elosztótranszformátorokat harminckét állomásba szerelték be, ezekből huszonhármat dobozokban oszlopokra helyeztek, hatot pincékbe. Három transzformátor olyan lemezfülkébe került, amelyet sajátos formája miatt egyszerűen kutyaháznak tituláltak. Az igazgatói állásra 23 pályázó közül Belányi Imre nyerte el a kinevezést. Előzőleg a tekintélyes innsbrucki villamosmű aligazgatója volt. A főgépészi állást Szűcs Ferencz nyerte el, aki Szegedről került a Körös-parti városba.
    A megalakulást követő fejlődésnek nagyon sok állomása volt, melyek közül közül csak egy néhányat emelnék ki:
    1904. április 23-án megtörtént az első üzemzavar, amely teljes leállást eredményezett;
    1906. március 2-án elindult Nagyvárad utcáin, két lovas csendőr kíséretében, az első Siemens- Schuckert villamos;
    1910. augusztus 4-én felavatták a már villamos árammal működtetett Vízművet;
    1912. szeptemberében üzembe helyezték az első gőzturbinát és áramfejlesztőt;
    1934-től kezdve megindult az utcai világításban lévő ívlámpák lecserélése, helyüket izzóégőknek adva át;
    1938-ig két modern 3000 LE-s Lang turbinát szereltek fel, melyek már előkészítették az 50 Hz-es frekvenciára való áttérést;
    1948-ban a Villamos Művet államosították;
    1954 áprilisában beindult az Esküllői Vízerőmű, amely a váradi erőművel összekapcsolva egy 15 MVA összteljesítményű helyi rendszert alkotott;
    1956-ban elkezdődött a nagyváradi Diesel erőmű építése;
    1960-ban üzembe helyezték a Vaskóh- Nagyvárad 110 kV-os távvezetéket, így az akkori “CRISANA" tartomány csatlakozik az Országos Villamos Energetikai Rendszerhez. És ezzel egy teljesen más korszak kezdődött el. Az áramszolgáltatás a fogyasztókért van!" -elődeink ebben a szellemben kezdték el és tették hivatássá szakmájukat, nagyszerű szakemberek egész sorát állítva elénk példaképül. Ma már a piacgazdaság szigorú feltételeihez igazodik a villamos energia termelése, szállítása és elosztása, de az áramszolgáltatás ma is a fogyasztókért van, és így lesz ez a továbbiakban is.
    100 éves a villamosítás Nagyváradon! Tisztelettel hajthatunk fejet elődeink, a villamosítás hőskorában kifejtett, teljesítménye előtt. Pédájuknak, közösségünkben, mai követői is vannak, öket is megilleti a tisztelet" - fogalmazott az előadó.
    Victor Bolcas nyugalmazott főmérnök, aki az 1950-es évek közepétől dolgozott “villanytelepen", tökéletes magyarsággal értekezett a hallgatóságnak az 50-es évek, pontosabban az államosítás utáni időszakáról. Amint megtudhattuk, a város hamar kinőtte magát és széntartalékait is. A dernai vasút kiépítése után az almaszegi bányából folyamatosan hozhatták az utánpótlást, majd 1954-ben helyezték üzembe az esküllői vízierőművet, így a telep kapacitását megsokszorozhatták, olyannyira, hogy Váradon hirtelen iparosítás kezdődtött, 1960-ban üzemebe helyezétk a Vaskohsziklás-Nagyvárad 110KV-os távvezeteéket, a Crisana tartomány ezzel csatlakozott az Országos Villamosenergetiaki Hálózathoz.
    Pásztay Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke ismertette Károly Ireneus József szakértő szerepét a száz évvel ezelőtti nehéz tanácsi döntés meghozatalában. Korabeli feljegyzésekre támaszkodott. Péter I. Zoltán újságíró, Várad helytörténelmének ismerő pedig a századforduló pezsgő elétű nagyváradsáról beszélt. Ez volt az az időszak, amelyben a mai városközpont kialakult a Szent László és a Bémer-tér, a Fő-utcán pompás, főként szecessziós stílusú paloták építtettek a kor gazdag polgárai, megépült a gázgyár, majd ennek a korszellemnek mintegy kiteljesedéseképp kezdték villamosítani a várost. Majd ivóvíz- és csatornahálózat épült, tegyük hozzá olyan kíválóan működött, hogy cseréjéhez csak napjainkban láttak.
    A rendezvényen részt vett a Hajdú-Bihar megyei Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (METESZ) nevében dr. Csató János elnök, aki üdvözölte a társszervezetük rendezvényét, kíséretében érkezett dr. Nagy Géza alelnök, dr Orosz József ügyvezető alelnök és Rutkovszki Edéné, a Neumann János Számítástechnikai Társaság Debreceni Szervezetének elnökségi tagja.
    Zétényi Zsigmond összegzőjében elmondta:
- Sikerült felkutatnunk a villamosítás itt-ott hányódó képes dokumentumait. A fotókat digitalizáltuk, és eltesszük az utókor számára, néhányat kinyomtattunk számára. A sors rendezői szeszélye folytán, programjainkkal egyidőben és helyen a japán műszaki csoda kiállítása látható. A múlt század elejéről származó képeink patinája még sokkal feltűnőbb ebben az összehasonlításban. Az 1900-as években térségünk együtt élt és fejlődött Európával, hol volt akkor még a japán műszaki csoda…? A nagyváradi polgárok úgy írták a történelmet, hogy tették a dolgukat és éltek. Kellő alkalom ez az ünnep arra is, hogy az egykori Várad, egykori embereinek, a történelem önkéntelen szereplőinek adózzunk, tisztelettel és elismeréssel. Összegyűjtöttem néhány nem szokványos képeslapot, amelyen a régi idők tanúi tekintenek ránk vagy, talán, a jövőbe, ki tudja. Majd, kerestem a képekhez egy igazi nagyváradi krónikást, a megidézett kornak szubjektíven hiteles tanúját. És megtaláltam Horváth Imrét. Így állt össze a “Gyöngy és kő" kiállítás, Horváth Imrével szólva: “Táblát tart most elém e szívós század, / Kőbe vésem pillanataimat. / Ki fejti meg e hieroglifákat? / Védő beszéde lesz a tűnt világnak – / Vagy távolból villanó vádirat."

BALLA TÜNDE



2003. jĂşnius 17., kedd 22:11


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület