A szívemben lakó békét adtam át mindenkinek

Az Indiában elő Mary Usha S.N.D. szerzetesnővér a soproni Katolikus Karizmatikus Közösség vendégeként lelkigyakorlatot tartott augusztus 3-tól 7-ig. A megérkezését követő beszélgetés keretében elővett egy kis lapocskát, amire magyarul volt felírva a rózsafüzér - valaki kézírással lejegyezte neki Indiában a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget -, és tört magyarsággal, de bámulatos igyekezettel végigmondta vendéglátóival a dicsőséges rózsafüzért. Két egyetemi hallgató, Horváth Violetta és Horváth Csaba tolmácsolásával beszélgettünk vele.
 

Mary Usha S.N.D. indiai szerzetesnővér

Azzal a szándékkal jöttem Magyarországra, hogy a szívemben lakó békét minél több embernek tovább tudjam adni. Németországon keresztül érkeztem Indiából. Helmut Schuh úr, a csávai (stoobi) katolikus karizmatikus közösség tagja tavaly eljutott hazámba, és részt vett egyik lelkigyakorlatomon, ekkor olyan mély belső gyógyulást élt át, hogy utána meghívott, így az első hetet itt, Sopronban töltöm, a másodikat Ausztriában. A karizmatikus közösség vezetőjétől, Dr. Imrik Zoltánné Marikától kérdeztem, hányan lesznek, mondta, ötvenen, vegyesen idősek és fiatalok.

A soproniak barátságosak, nyitottak, és szeretnének többet megtudni az Istenről. Nemcsak vártak, hanem készültek is erre a találkozásra, imádkoztak ezért a lelkigyakorlatért, értem, a résztvevőkért, az utolsó szombati szentségimádást erre ajánlották fel.

A Miasszonyunk Leányai közé tartozom. Tanító rend vagyunk, a hitet tanítjuk, Szent Tamás apostol óta a vérünkben van, hogy másoknak átadjuk azt a hitet, amit kaptunk. Indiában délen, Kerala vidékén él a legtöbb katolikus.

Tanárként a gyerekeket körében sok problémát érzékeltem. Úgy gondoltam, a szülőkkel is kellene találkoznom, hogy segíthessek. Elvégeztem néhány tanfolyamot, és közben rájöttem, hogy nekem is szükségem van lelki békére, jobban, mint a szülőknek. Aztán ahogyan megtapasztaltam ezt a békét a tanfolyamok során, azért imádkoztam, hogy átadhassam mindenkinek. Az iskolánkban nagyon sok nem keresztény szülő volt - köztudottan India nem katolikus állam -, de mindannyiuknak szükségük volt segítségre. Aztán egy holland pap mondta, hogy ezt nemcsak a szülőknek kellene tovább adni, hanem a papoknak is. Rajtuk keresztül kerültem különböző kongregációkhoz. A papok és a szerzetesnővérek számára is nehéz elfogadni ezeket a dolgokat, de később boldogok, hogy elfogadhatják. Ők nagy intellektuális tudással rendelkeznek, aztán később szereznek gyakorlati tudást, pedig ők is családból származnak. A család a legjobb hely számomra, hogy dolgozhassak. Az a tapasztalatom, hogy gyakorlatilag minden probléma a családból származik. Ha a családban béke uralkodik, a gyerekek is békések lesznek. A mi rendünk is ebből indult ki a francia forradalmat követően, 1804-ben. Az alapítóknak az volt a szándékuk, hogy a lányoknak nagyobb legyen a hitük, ezáltal növekedjen a társadalom hite is.

Három könyvet Írtam - „A Time For Healing” (Idő a gyógyulásra), „Forgivness A Divine Medicine” (A megbocsátás isteni orvosság), „Hidden Springs To Healing” (Elrejtett források a gyógyulásra) - ezek eljuthatnak mindenkihez.

Köszönöm a meghívást és a lehetőséget, hogy átadhatom, ami tapasztalat, élmény bennem van. Úgy érzem, a problémák szinte mindenütt ugyanazok. A hit hiányzik a fiatal generációból. Annyit üzennék az újság olvasóinak, főleg a fiataloknak, hogy igyekezzenek megtalálni az igazi utat, ami az igazi szabadság. Szüleik is boldogok lesznek, ha megtalálják a helyes irányt.

Kelemen Endréné