|
Festőterem: a szombathelyi textilbiennále nyertesei
Biennále-triennále?
Az I. Textilművészeti Triennále június 26-án nyílt
meg Szombathelyen. Az öt szekcióban – fal- és tértextil, alkalmazott textil,
nemzetközi miniatűrtextil, zászló, és szalag – megrendezett szakmai-művészeti,
(korábban biennále-rendszerű ) seregszemléjét a Szombathelyi Képtárban
a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért a képtárral közösen rendezte.
A kiállítást dr. Gálig Zoltán, a Szombathelyi Képtár igazgatója nyitotta
meg
Az ebből az alkalomból megjelentetett reprezentatív
albumban, közel egy oldalt tesz ki a szombathelyi textilkiállítások három és fél évtizedet felölelő története, amelyben a különböző – római, vagy arab számokkal jelölt, és folyamatosan gyarapodó – szekciók az átvitt értelemben (is) értendő sokszínűségre irányítják a figyelmet.
A Soproni Ünnepi Heteken pedig, az immár hagyományosnak
mondható előző évi szombathelyi textilbiennále díjazottjai a tárlata nyitotta meg kapuit – a kétévenkénti ritmushoz társított triennálé-rendszer bevezetésének köszönhetően – csaknem a szombathelyivel egyidejűleg.
Műfajok, anyagok és technikák
Jó kérdés, hogy a deklarált díjazotti "minőség" hogyan hat a látogatóra. Igényeket támaszt, avagy éppen előítéletet szül, esetleg a mű befogadásának korlátait jelenti, tény, hogy a szemlélődő joggal
várja a művészi szempontok szerinti egyenletes minőséget.
A soproni tárlaton kiállított, különböző technikai
megoldásokat alkalmazó alkotások nagyon hamar még a laikus szemlélődőt
is a maguk (gyakran éppen visszafogodtságukban) szuggesztív erejük által győzik meg arról, hogy a részvétel, a közönség figyelme, a kritikai fogadtatás csökkenése a szakma által történő említésének ellenére ma – a nemzetközi törekvésekkel párhuzamosan haladó – igen magas művészi színvonalon megnyilvánuló magyar textilművészet tendenciáiban és törekvéseiben egyaránt figyelemre (sőt támogatásra) méltó.
A soproni Festőteremben húsz alkotó tavalyi textilbiennálen
díjnyertes munkái láthatók, többnyire visszafogottan elegáns, letisztult gondolati világot és formai megoldásokat bemutató alkotások.
Az egyébként munka- és időigényes műfaj éppen természeténél
fogva ad lehetőséget mély gondolatiságú művek alkotására, és meditációs lehetőséget a szemlélőnek.
A jól meghatározott ágazati műfajokon belül a hagyományos
technikáktól – az egyedi eljárású kézi hímzéssel, varrással, applikációval készültektől – a különleges anyagtársításokat felvonultató, konceptuális kompozíciókig a mondanivalójukban is nagyfokú változatosságot mutató művek bizonyítékai annak, hogy a harmadik évezred elején létjogosultsága van a textilművészetnek, valamint annak is, hogy a blöff, a művészieskedő nagyotmondás
felett a tartalmi, érzelmi-gondolati esztétikai hatásukban is biztos talajon álló alkotások mondják ki az ítéletet.
A látszólagosan kötött anyaghasználat, és technika,
más vizuális, technikai eszközöket használó műfajokhoz képest talán, inkább biztosítékát adhatják a legmagasabb fokú szakmai-művészi elvek garantált érvényesülésének.
A technikai változatosság által egyaránt jellemző
megfogalmazásokból, valamint az egyenként is rangos díjat kapott művekből hálátlan feladat bármelyiket is kiemelni, inkább az alkotások mindegyikének alaposabb szemlélésére késztessen minden látogatót Baráth Hajnal Fényidőtér kárpitja, Hegyi Ibolya Hegy, Málik Irén Merre? című francia gobelinje, Góth Katalin Párnaaforizmák című hímzett idézetei, vagy akár Leitner Barna, vagy Pápai Lívia koncepciózus alkotásai.
A kiállítás, amelyet a Pro Kultúra Kht és a Kulturális Alapítvány
a Textilművészetért szervezett, és Mészáros György festőművész rendezett, július 27-ig tekinthető meg naponta 10-18 óra között a Festőteremben (Petőfi tér 8.).
T.É.
2003. jĂşnius 28., szombat 00:19
|
