|
Előreláthatólag tíz percet késik...
Sínszemléző melegfrontban
Bágyasztó hőségben igyekeztem be a megtalált bejáraton a szombathelyi vasútállomásra. Épp mondta be a "hangos", hogy a vonat, amelynek jöttére kisiettem, tíz percet késik. Nem vagyok bosszús. Legalább kifújom egy kicsit magam.
Hogy miért mondtam: megtalált bejáraton? Nem tudom talán, hol nyílik az ajtó a szép műemléképületen? De igen, tudom. Csakhogy az Éhen Gyula tér és egyben Szombathely egyik ékessége, a Vasútállomás az utóbbi hónapokban folyamatos átalakuláson megy át, és mindig másutt lehet átkelni az épületen be, a sínekhez. Nagy felújítást végeznek a házon úgy, hogy közben a forgalom megy szépen tovább. Például egy helyiség már teljes pompájában meg is nyílt, ám a nagycsarnok még felállványozva, ideiglenes tető a peron fölött; kiürített helyiségek ablakain tekinthet be a kíváncsi itt is, ott is az épületben. Ha kész lesz - csodájára járhat a világ bármely tájáról idelátogató utazó, de természetesen a város lakossága is! Nagyon szép lesz!
Jelen esetben még igencsak tépett szegény, amolyan "rút kiskacsa", amelyből aztán a csodálatos hattyú fog kifejlődni. Nyár eleji idő, délhez közelítő időpont... lassított felvétel minden és mindenki. A galambok bágyadtan ereszkednek le szokott helyeikre (melléktermékeiktől sűrű háló védi a várakozó utasokat a peronokon), verébkék kuka csendben pattognak, nincs erejük csipogni - akár a takarítóasszonyok csapatának, mely kis csapat meglehetős csendben cipeli a létrát, a vödröket, törölgetőrongyokat, hogy megszállják a nemrég beérkezett szerelvény kocsijait.
Valószínűleg feladatkörük szerint különböző színű munkaruhákat viselő férfi dolgozók igyekeznek helyükre. Egy vonat kihúz, rajta kapaszkodó, védősapkás vasutas zászlóval integet. A néhány kocsi eltűnik a látókörből - majd alig egy-két perc múlva egy másik sínre rátolatva beáll a helyére, azon vágányra, ami neki előíratott. Hangosbemondó figyelmeztet, hogy az iksz vágány mellett tolatást végeznek, a vágány mellett tessék vigyázni. A lézengő, bágyadt utasjelöltek, illetve valakire várók lassan, "megfontoltan" fordítják fejüket a jelzett vágány felé, hogy megtekintsék a tolatást végzőket...
Az aluljáró lépcsőjén egyre többen bukkannak fel, hogy egy induló vonathoz cipeljék útiholmijaikat és saját fáradt tagjaikat. Most gyerekcsoport masírozik fel, kettesével közelítik meg és "foglalják el" - igaz, ők sem rohammal, csak gyenge menetlépésben -, még csak nem is zajongva, hanem valami hangfogóval "előadott" csevej kíséretében a Sátoraljaújhelyig menő vonat nekik fenntartott helyeit. Miközben kettesével-hármasával ismét érkeznek emberek, valakik italt vesznek, mások a menetrendet fürkészik - a munka csak megy a rendje szerint. A felújításon dolgozók mászkálnak az állványokon, malteros kanállal edzik karizmaikat, stukkókat festenek ecsettel, a MÁV-dolgozók pedig ezalatt újabb szerelvényen végzik el az ilyen-olyan ellenőrzéseket. Kalapáccsal pontos helyet megütve végigmenni a vonat mentén. Összekapcsolni. Szelepet szusszantani. Végigjárva kocsiról kocsira, behajolva a megadott helyeken a szerelvény alá, be is lépni le, a sín mellé, gondosan megnézni, ellenőrizni valamit... A komótosan lépkedő, szemmel láthatólag hőségtől-elkínzott dolgozók integetnek egymásnak kézzel, zászlócskával, tárcsával, néha kiáltanak is - egyikük-másikuk jobban bírja a hőséget, igyekszik vidámságot lopni a munkába... és teszik a dolgukat rendben, pontosan. Ide-oda néz a bágyadt várakozó, és KEZDI érzékelni, mit is jelent a vasút. Sok-sok egyén rendkívül szerteágazóan összehangolt, jól szervezett munkáját jelenti - hőségben, zivatarban, hidegen kopogó tartós őszi esőben, sokmínuszos fagyban. És ez akkor is így van, ha valakik kilopják a kábeleket, és szörnyű baleset történik, ha valakik öngyilkosságot akképpen döntenek elkövetni, hogy vonattal szeletik darabokra magukat, és a vasút egyáltalán nem tehet azon következményekről, melyek a negatív alakok "jóvoltából" történnek váratlanul, derült égből villámcsapásként - a vasút akkor is aprólékosan szervezett gépezet, hatalmas mechanizmus a távolságok lassabb-gyorsabb behabzsolására utasnak, árunak.
Aminek érkeztére kijöttem, a tíz percet késő lokomotív behúzza terhét. Az élet megélénkül, a peron, a lépcsők benépesednek - majd az elnyűtt vagy boldog, fáradt, vagy lelkes utazók és őket fogadók elhagyják a helyszínt, és újból jönnek a takarítóasszonyok; a lépcsőn állva, oldalt kilógva kapaszkodó, zászlóval integető, védősapkás munkás a szerelvény irányításához; szól a hangosbemondó; az automata kijelzőket átváltják az újabb adatokra... galambok totyogása, verebek ugrándozása, gyülekező felhők, nyomott levegő, szaga a gőzölgő aszfaltnak és a friss malternak... Egy a munkás hétköznapok közül az újjáépülő, megszépülő szombathelyi vasútállomáson - nyár eleji, tanszüneti munkanapon...
A kép forrása: http://www.mav.hu/
Sebők Lili
2003. június 30., hétfő 15:08
|
