|
Tessék megkóstolni!
Álló
Jó pár éve volt már, hogy a kérdésre - "Milyen a nyári diákmunka?", e választ hallottam: "Álló...". A mutáló hangú, fáradt fiú meglehetősen enerváltan, egyértelműen "a pokolba kívánó" hangsúllyal adta a tájékoztatást a kíváncsiskodónak.
Ha jól körülnézünk, ma is ugyanezt tapasztaljuk - mert az ülőket nem látjuk. Ez utóbbiak a számítógépes adatrögzítők, akiknél meg a hátsó fertálynak van elege, meg a szemnek, és nem kevesen walkman-nel a fülben bírják csak elviselni a megerőltető, majdhogynem órákon át tartó folyamatos koncentrálást, annyira zavarja őket a többiek billentyűzgetése, székhúzogatása, sutyorgása, halk beszéde... Őket nem látjuk. Hűvös vagy forró szobákban "robotolnak", igaz, nem lesz tőle izomlázuk, de éppúgy elfáradnak, mint például a nagy áruházláncban ételbemutatást, kóstoltatást végzők, az épületben-pavilonban fagylaltot árulók, az utcai mozgó fagylaltárusok, az idegenvezetők, az árufeltöltők, illetve a kérdezőbiztosok.
Szombathely Fő terén az igen látogatott élelmiszerbolt ajtajában álldogál már napok óta egy fiatal lány, megnéz minden betérőt, kezében felírótábla, és valamit csinál. Tegnap láttam először, hogy beszélgetett valakivel, szemlátomást nem ismerősével, mert miközben beszéltek, írogatott, jegyezgetett valamit a papírjára... Ha ma is ott lesz, megkérdezem, mi a dolga...
Amikor a hipermarket kóstoltatójának pultjánál egy finom desszertet kaptam be, elmulasztottam megérdeklődni: kinek a részére, megbízásából, vajon diákszervezet által szerzett munkát végez-e, milyen javadalmazásért... bár ez utóbbit, azt hiszem, egyiküktől sem kérdezem meg. Pénzért. Pénzért - amivel mindenféle becsületes munkát honorálni illik. Annyit fog elkölteni, beosztani, amennyit keres. Ha elégedetlen a végzett munka és a javadalmazás arányával, nyilván a nyár másik felében, illetve majd jövőre igyekszik más munkát, munkakört keresni diákmunkában - mint ahogy mindannyian felnőtt munkavállalók is teszik ezt a Nagybetűsben. "Helyezkednek" - és most nem a szó negatív értelmében mondom. Próbálkoznak, keresnek lehetőségeket, illetve az ölükbe hullókat kihasználják. Nem bűn az! Ahonnan iksz elmegy, mert elégedetlen volt - ama munkakört lehet, hogy hálával és boldogan fogadja valaki más, aki már valósággal fuldoklott a kilátástalanságtól. Zajlik az élet.
Az áruházi kóstoltató el-elmegy a vécére, hogy legalább ott egy kicsit leüljön és pihentesse fáradt lábait, a fagylaltárus felül a bárszékre, de akárhogy helyezkedik is, sehogy se jó, lábai, dereka érzik a munkát, igen, Kedves Idősebbek, érzik, bizony, akkor is, ha ők még "bezzeg" korban vannak, azaz olyan fiatalok, amikor még mindent bírni illik. Heteken-hónapokon át ülnek az iskolapadban - igazán nem mondhatnánk, hogy szokták volna az állást. De lelkük már edzett, erős. Nincs unottság, kelletlenség az arcukon akkor se, ha a havi női egészségi "program" befutott, akkor se, ha épp fogyókúráznak, és a kínok kínját állják ki, hogy ők nem engedhetik meg maguknak: bekapni abból a finomságból. Mosolyognak, kedvesek, mert értik, hogy muszáj. Talán tényleg csak muszájból teszik - pedig ha belegondolnak, nekik is jobban esik bárhol érdeklődni, vásárolni, ahol készségesség, jóindulat, kedvesség árad az eladó hölgyekből-urakból még akkor is, ha otthon beteg a gyermek, az idős szülő, ha épp válságban van baráti-partneri-szerelmi kapcsolatuk... mert... mert hátha éppen az a mosoly nyugtat meg egy ugyanilyen gondok között ügyeit intéző, leterhelt, napok óta alig alvó kuncsaftot, hátha éppen az a mosoly billenti vissza életkedvét egy nagyon elesett, elhagyatott idős polgárnak. "Mosolyogni kötelező"? ... Nem. Mosolyogni jó - mert mosolyt kapni jó. Mosolyt. Nem kelletlen, savanyú, felkurblizott vigyort, nem. Igazi, embertől emberig ható, kellemes mosolyt. A nyári diákmunkának ez is része. Megtanulandó, begyakorlandó, hosszan-hosszan kamatozó része.
A kép forrása: http://www.melodiak.net/index_h.htm
Sebők Lili
2003. jĂşlius 08., kedd 10:44
|
