Habsburg Ottó Sopronban
2003. július 9-én és 10-én Sopron vendége volt Dr.
Habsburg Ottó a Páneurópai Unió nemzetközi elnöke, aki a város vezetőivel
folytatott megbeszélést, valamint városlátogatásra is szakított időt..
A vendéget Sopronban Kránitz László országgyűlési
képviselő, Wilfing Ferenc kabinetfőnök, Hruby József alpolgármester fogadta.
|
Hruby József alpolgármester Sopron Fő terén
köszönti Habsburg Ottót
|
Habsburg Ottó soproni tartózkodása alatt a városházán
tett látogatása alkalmával a város vezetőivel, valamint a frakcióvezetőkkel
is találkozott, amelyet követő soproni sétáján megtekintette a Hűség-kutat,
ellátogatott a Templom utcai Körmendy-Csák Galériába.
Az 1989-es Páneurópai Piknik eseményei előzményeiben
is szerepet játszó politikus ellátogatott a határáttörés színhelyére, azt
követően, hogy a történelmi esemény 2004-ben, 15.éves évfordulójával kapcsolatosan
megbeszélést folytatott a megemlékezés szervezőivel.
Sopronnak az EU-csatlakozás teremtette esélyeiről a polgármesteri
hivatal köztisztviselőknek tartott előadáson beszélt a nyugat-dunántúli
városban, az immár hetedik alkalommal tett útja alkalmából.
|
Megbeszélés a soproni városházán
|
Habsburg Ottó, aki elmontda havonta legalább egyszer eljön Magyarországra,
ahol az EU-csatlakozás és integráció kérdéseiben tart fórumokat.A Páneurópa
Unió elnöke a cyberpress kérdéseire is válaszolt
- Hogyan látja Ön Sopron és a térség jövőjét?
- Nagyon optimista vagyok. Néhány hónap múlva – hála Istennek – a határok
csak a térképeken maradnak meg, a valóságban eltűnnek. Ez Sopron és a régió
számára óriási lehetőséget jelent.Hiszen a Dél-Tirol és Olaszország közötti
határhoz hasonlóan egyszerűvé és természetessé válik a határon való átkelés.
- Közismert az Ön szerepe a Páneurópai Piknik létrejöttében. Tizennégy
év távlatából hogyan ítéli meg az esemény jelentőségét?
- A Páneurópai Piknik egyik fontos hatása, hogy érdeklődőket vonz a
vidékre. A határáttörés egy világjelentőségű történelmi esemény: a hidegháború
végét jelezte, amely tulajdonképpen a harmadik világháború volt. A határáttöréssel
azt a háborút mi nyertük meg: ez nagy dolog.
|
A soproni Fő téren osztrák turisták köszöntik
Habsburg Ottót
|
- Az Európai Alkotmány tervezének kidolgozása során folyamatos vita
folyt a Konventben, többek között, a keresztény értékek megjelenítéséért.
Hogyan vélekedik Ön erről?
- Jogos a harc, mert Isten nélkül nincs jó politika. Ez tény. Egy nagyon
bölcs ember azt mondta: ahol nincs Isten, ott mindent lehetséges. Ezért
nem szabad Istent, és a keresztény értékeket az alkotmányból kihagyni.
Egy igazi politikai egyesülés – mint amilyennek az Európai Uniónak is lennie
kellene – csak az Isten központba való helyzésével történhet meg. Nem vezet
jóra az, hogy úgyszólván, egyesek azt akarják keresztül vinni, hogy Istenről
ne beszéljünk. Kell lennie egy morális központi elvnek. Az Európai Alkotmány
még tervezet, a készítőinek pedig, nem kellene elfeledniük, hogy a vallás
építette fel Európát.
- Ez a más vallásúakkal – nem keresztényekkel – szemben nem szülhet
konfliktust?
- Annak idején, Washingtonban tartózkodtam, amikor 1942-ben összehívtak
egy, az ENSZ előkészítése céljából rendezett konferenciát, amelyen három
állam – Amerika, Anglia és Oroszország – vett részt.
Az első ülésen Maxim Litvinov Szovjetunió feltételeként előadta:
"Istent le kell venni a trónjáról, és az embert kell a helyére tenni".Sajnos,
az angol, és az amerikai képviselet egyformán csapnivalóan gyenge volt.
Az amerikai képviselőről, aki Arthur Hits volt, később kiderült, hogy kommunista
kém, Anthony Edl, angol külügyminiszter pedig, szerintem, egy harcos ateista
volt. Úgyhogy a szovjet javaslatot mindketten azonnal elfogadták, majd
a szöveg-tervezetetet - mert nem tudtak akkor dönteni – 1945-ben a San
Francisco-i alakuló gyűlésen bemutatták. Akkor, ott hat mohamedán ország
javasolta, hogy a dokumentumban ismerjék el Istent. A szavazáskor tizenegyen
– hat mohamedán, és öt délamerikai – szavazott amellett, hogy az okmányban
Isten is szerepeljen, az összes többi ellene. A tragikusnak azt tartom,
hogy egyetlen európai sem volt az igennel szavazók között, természetesen
az ismert történelmi okokból több európai ország, így Magyarország
sem lehetett közöttük, úgyhogy így nem is vagyunk felelősek érte.
Ezt azért mondtam el, mert rávilágít arra,
hogy hogyan is született meg az az egyezség, amelyre sokszor hivatkoznak,
azok, akik az ENSZ-re hivatkoznak ebben a kérdésben.
|
Előadás a soproni városházán
|
- Ön szerint Magyarországnak az esélyei romlottak az Európai Uniós
csatlakozást illetően?
- Egyáltalán nem. Ezeket a vélekedéseket csak itt hallom Magyarországon,
ne vegyék komolyan. Magyarország nagy esélyek előtt áll.
- Mit szól a régió jövőjéhez, elképzelhető, hogy a nyugat-dunántúli
megyék és Burgenland egy régió legyen?
- Miért ne? A magyarság mindig jelentős hatással volt a környező népekre.
és jó képességei is voltak. Nézze, 1956-ban a szabadságharc után negyed
millió magyar hagyta el az országot, többnyire a magyar szellemi elit a
tagjai. Ők mind sikeresek voltak, ami azt is jelenti, hogy bennünket nem
lehet kiírtani. Meg fogunk maradni, bízzanak ebben.
- Milyennek találja a Hűség-emlékművet, amely az 1921-es népszavazásnak
is emléket állít...?
- Nagyon szépnek találom. A népszavazásról azt gondolom, hogy jó dolog,
és hála Istennek, hogy volt egy hely, ahol a nép szavazhatott, hiszen az
az egész korszak nagyon rossz emlékű. Ha például Jugoszláviában népszavazás
lehetett volna, akkor az egész jugoszláv dráma sose történt volna meg,
mert Horvátország is akkor független maradhatott volna.
Tóth Éva
2003. július 11., péntek 08:34
|