Mk 6.7-13 Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Mintha zsákutcába került volna az evangélium fogalmazója. Az evangéliumok kritizálóinak gyakran céltáblája az idézett szövegrész, hiszen többfajta fogalmazás is létezik a témán belül. S nem elég, hogy az eredeti evangelizáció leírásában is különböznek a források, de az igazi különbség leginkább a jelenkori gyakorlat és az olvasott részlet - és az ezzel párhuzamos helyek - között fedezhető fel.
A radikálisok persze ifjonti lelkesedéssel, és sokak, többek között Szent Ferenc példáján felbuzdulva hirdetik a pont szerinti visszatérést az eredetihez. Legszívesebben egy szál pendelyben és egy vándorbottal, saruban - vagy hogy "űberolják" az olvasottakat - sarutlanul járatnák be a lakott földet, és a ma divatos vándorárusok makacsságával, adott esetben szemtelenségével "ostromoltatnák" meg a házakat. (Tessék figyelni az ebben a mondatban használt műveltető képzőkre az igéknél!) A másik véglet pedig nyilván a kényelmes vidéki parókia, ahol a délutáni csendespihenő idejét tiszteletben tartva állnának sorba a megtérők, hogy ők jöjjenek "helybe", értük se kelljen menni, mert éppen megvilágosodtak...
Ha szükséges egyáltalán az evangélium maira "fordítása", mindenki tisztában van anélkül is, hogy elmondanánk: Az emberek a közöttük élő-járó tevékeny szenteket és példákat keresik, mégpedig minél közelebb, annál jobb. Emberi gyarló számítások szerint is annál valószínűbb ez a találkozás, mennél többen és mennél tovább járnak az adott helyen. Azokat keresik, akik kiűzik az ördögöt, akik meggyógyítják a test és lélek sebeit, akár úgy is, hogy az addig lehetetlent, a bűntől való szabadulás lehetőségét mondják el. Ilyen értelemben bizony nincs, nem létezik elefántcsonttorony az életnek ezt a formáját választók számára. Saruban vagy sarutlanul, tarisznyával, darócban vagy anélkül, jelképesen, virtuálisan vagy valóságosan úton vannak. Elkerülhetetlen, hogy közvetlenül fogják kézen az elveszetteket és keresőket, és nem ellentétes az evangéliummal, hogy ne csak tizenketten (mondjuk a hierarchia legfőbb tizenkettője) tegyék ezt ebben a világban. Egyszerűen azért, mert mindannyian küldettünk (az Úr küldött), mert kiválsztott (Ő választott) bennünket.
- DI -