Szent Kristóf napja
www.dunatv.hu
Minden évben Szent Kristóf napján szentmisét mondanak az úton közlekedők
biztonságáért Szántódpusztán. A szertartás végén pedig megáldják a járműveket.
Június közepe óta fokozott közúti ellenőrzésekkel számolhatnak az úton
közlekedők a Balaton térségében. Az év második felére ugyanis 20-25 százalékkal
emelkedett a balesetek száma. Ezek oka a legtöbb esetben mindig ugyanaz.
- Sajnos, emberi hibák és mulasztások, illetve az agresszivitás, szabálytalan
előzés, megfordulás, követési távolság be nem tartása és kanyarodási szabályok
megszegése. A szántódpusztai Szent Kristóf búcsú az elmúlt évtizedekben
valóságos zarándokhellyé vált az autósok körében. Több száz, úton közlekedő
kér ilyenkor áldást járművére és a vele közlekedőkre. - Az emberek érzik,
hogy nemcsak az autójuk biztonságára hagyatkozhatnak, nemcsak a saját testi
ügyességükre, hanem még van rajtuk kívülálló, Isten, akire számíthatunk.
Akihez imádkozunk, és kérjük is, hogy óvja meg az életünket, hogy lehetőleg
épségbe tudjunk megtérni szeretteinkhez. Az idén közel 700-an kérték az
utazók védőszentjének, Szent Kristófnak közbenjárását a balesetmentes közlekedésért,
a biztonságos hazaérkezésért.
Magyar tőkeinvázió Horvátországban
2003. július 27. 10:30
MNO
Horvátországi magyar tőkeinvázióról írt e heti számában a Nacional
című zágrábi hírmagazin. A horvát hetilap szerint Magyarország látványos
gazdasági kiugrást tett Horvátországban azzal, hogy a Mol Rt. fél milliárd
dollárt adott az INA horvát kőolajipari vállalat egy részvénnyel több mint
25 százalékáért.
Magyarország az utóbbi két évben befektető országok listáján nem volt
az első tízben sem, és nemcsak hogy feltört a 4. helyre, hanem Ausztria
mögött az utóbbi évek legnagyobb külföldi befektetője Horvátországban,
több mint 630 millió dolláros beruházással.
A közvélemény egy részét és számos politikust sokkolta, hogy a valamikori
szegény északi szomszédok, akikről nem ritkán jó adag lenézéssel beszéltek,
máról holnapra horvát cégek tulajdonosaivá váltak. És az olaszoktól, osztrákoktól,
németektől eltérően, akik főleg bankokba, pénzügyi intézményekbe és a távközlésbe
fektetetik pénzüket Horvátországban, a magyar tőkebefektetések legnagyobb
mértékben az idegenforgalomba és a termelésbe irányulnak.
Befejezés előtt áll a Dunapack 23 millió dollár értékű zöldmezős beruházással
épülő zaboki hullámkarton- és göngyöleggyár, amelyben egyelőre 90, teljes
befejezése után 140 munkahely nyílik, a Master Yachting magyar befektető
7,3 millió eurót fordított a nemrég megnyílt tribunji jachtkikötőre, 50
millió eurót fektet be primosteni szállodák újjáépítésébe, és a horvát
kormány engedélyezte számára a közép-dalmáciai Hvar-sziget Jelsa városka
szállodarészvényei 81,4 százalékának megvételét 4,5 millió euróért 2,5
millió eurós azonnali és mintegy 6,5 millió eurós négy éven belüli további
befektetéssel - írta a Nacional. (FigyelőNet, MTI-Eco)
Soros hirdetésekben támadja a Bush-kormányt
NOL • 2003. július 27. 16:25
Soros György egész oldalas hirdetéseket tett közzé nagy amerikai lapok
vasárnapi kiadásaiban: ebben kétségbe vonja azoknak az érveknek a tisztességét,
amelyeket a George Bush vezette kormány az iraki háború indítása mellett
felhozott.
Az Irak elleni háború megindításával szemben kezdettől fogva kritikus
The New York Timesban vasárnapis zámában jelent meg az az egész oldalas
háborúellenes hirdetés, amelyet az Egyesült Államokban élő magyar származású
milliárdos, Soros György adott fel és az amerikai média jó előre beharangozott.
„Amikor a nemzet háborúba lép, az emberek megérdemlik az igazságot” – tartalmazza
bevezetőjében a hirdetés, amelyhez csatlakozott Soros két munkatársa, Dorothy
és Lewis Cullman is.
A lapban fő helyen közölt hirdetés több olyan kijelentést idézett, amelyek
az elmúlt hónapokban hangzottak el George Bush elnök, Dick Cheney alelnök,
Colin Powell külügyminiszter és Donald Rumsfeld védelmi miniszter szájából,
és kivétel nélkül az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverek veszélyére
figyelmeztettek. Ezekkel kapcsolatban Soros és társai leszögezték: amerikai
férfiak és nők életüket kockáztatták és adták egy olyan háborúban, amely
azon az állításon alapult, hogy az Egyesült Államok biztonsága rendkívüli
veszélyben van. A háború megindítását Bush elnök és kormányának tagjai
olyan hírszerzési adatokkal indokolták, amelyek eltúlzottnak, sőt hamisnak
bizonyultak. A tények teljes mértékben megkérdőjelezik az elnök és munkatársai
kijelentéseit - olvasható a hirdetésben.
Dorothy és Lewis Cullman, illetve a Soros György által létrehozott Nyitott
Társadalom Alapítvány által finanszírozott tiltakozás – amely a The New
York Times mellett az St.Louis Post-Dispatch-ben és Houston Chronicle-ban
is megjelent – becslések szerint csaknem 190 000 dollárba került.
(MTI)
Emlékezés Fehéregyházán - Erôs várunk nékünk Petôfi Sándor
http://www.hhrf.org/nepujsag/
Bölöni Domokos
Petôfi annyira volt nacionalista, amennyire a magyar nemzet elkötelezte
magát a kicsinyességeken és konzervatív értékeken felülemelkedô szabadság
mellett. Petôfi hitt a jólét lehetôségében és az egyenlôség elvében - ebbôl
nem alkudott, s addig volt magyar, míg nemzete ezeket a szabadelv? értékeket
fel tudta vállalni - hallottuk vasárnap Fehéregyházán. - Petôfi nem olcsó
ripacs, és forradalmat játszó szájhôs volt, mint amilyent gyakran kultusza
farag belôle, hanem a szabadságnak elkötelezett elvh?ség szimbóluma - mondotta
az ünnepség szónoka, Brassai Zsombor székelykövesdi lelkész, az RMDSZ Maros
megyei szervezete ügyvezetô elnöke. Az emlékezés az Ispánkútnál kezdôdött,
de a megyeszékhelyrôl indulók a Kossuth utcai Petôfi-szobornál is koszorúztak.
Szépen szólt Tóth Ákos kiskunfélegyházi klarinétos muzsikája, az unitárius
templomban maga dr. Szabó Árpád unitárius püspök látta el a szószéki szolgálatot,
m?vészi összeállítással szolgált a "határokon túlról" érkezett Galán Géza
elôadóm?vész. A múzeumkertben leleplezték a kiskunfélegyháziak újabb ajándékát,
Lantos Györgyi domborm?vét, amely Petôfi Sándor olasz fordítójának, Giuseppe
Cassano költônek (1843-1910) állít emléket. Ficsor József, Kiskunfélegyháza
polgármestere idén is szívhez szóló szavakkal köszöntötte az emlékezô tömeget.
- Ünepli szülôföldje, hazája és szerte a világon a magyarság. Arra a költôóriásra
emlékezünk, aki népe társadalmi szabadságáért küzdve az elsôk közé emelkedett
a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. Aki az egész emberiség
szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem
végsô célját.
A fehéregyházi ünnepség koszorúi tették emlékezetessé az 1849. július
31-i csata hôs halottait idézô emlékezést. Sokan járultak a turulmadaras
emlékm?höz, fúvószenekarok (a mezôcsávási, a székelykeresztúri, a fehéregyházi)
muzsikája festette alá zeneileg az ünnep magasztos, emelkedett hangulatát.
A magyarság emlékezését ezúttal nem felhôzte be sem természeti, sem egyéb
"tényezô"... Elhangzott számos szavalat, egyszer? emberek legszemélyesebb
vallomásai. A segesvári iskolások és ifjak tánccal kedveskedtek a hálás
közönségnek.
Anyaországiak, székelyföldiek, JÚLIUS ÖRÖK ZARÁNDOKAI tisztelték meg
jelenlétükkel Fehéregyházát. A 154. évfordulón nem feledkezett meg az utókor
arról a Zeyk Domokos nev? hôs székely ôrnagyról sem, aki a túlerô láttán
inkább kardjába dôlt, semhogy megadja magát. Héjjasfalvi emlékm?vén ott
virít a rózsa.
Megemlékezésünk csak akkor hiteles, mondotta Brassai Zsombor, ha hagyjuk,
hogy a költô "sajátítson ki magának". Petôfi szelleme hatotta át ezúttal
is a fehéregyházi síkot. Ôt mondtuk, dörmögtük, szavaltuk, énekeltük. Így
vált életünneppé ez a halálévforduló.
Erôs várunk nékünk Petôfi.
Hadrianus korabeli hídmaradványok a Drávában
www.mti.hu
Hadrianus császár korabeli híd és három - feltételezhetően XVII. vagy
XVIII. századi - hajó maradványai tűntek elő a napokban Eszéknél a 25 cm-re
leapadt Drávából.
Az utóbbi 50 év legalacsonyabb vízállását mérték a múlt hét derekán
az olykor +600 centiméterre is megduzzadó Dráván és jól láthatók voltak
a i.u. II. században épült római kőhíd maradványai, amelyekből az 1985.
évi mederkotráskor vittek már darabokat az eszéki múzeumba.
Slavica Filipovic régész, az eszéki Slavonija múzeum vezetője szerint
a római korban nagy stratégiai fontosságú és a világ minden idők legszebb
hídjai közé sorolt eszéki építményről a XVIII. század hetvenes éveiből
valók az első megbízható írott nyomok.
A hídnak hat pillére volt a folyóban, az 1935 évi alacsony vízálláskor
azonban, mivel zavarták a hajózást, kettőt, két évvel később, 1937-ben
pedig még egyet megsemmisítettek belőlük.
A Dráva medrében előtűnt három hajóról, amelyek legnagyobbika 22 méter
hosszú, semmi adata sincs a múzeumnak. A szakértők érdeklődéssel tanulmányozták
az építés módját, a faszögeket, a moha- és kátránykeverék kötéseket. (MTI
nyomán)
Óriáscégek és zöldre festő piktoraik
www.gondola.hu
A globalizáció zsákutcájában versenyt futó óriásvállalatok egyre gyakrabban
találják szemközt magukat a környezetvédők mutatta tilos jelzéssel. Fittyet
hányva a figyelmeztetésre, e legnagyobb szennyezőnek számító cégek a piros
jelzést mindenféle fondorlatos trükk bevetésével önhatalmúlag zöldre festik,
hogy ily módon vezessék félre a gyanútlan fogyasztókat. PR-cégeket bíznak
meg azzal, hogy zöld színben mutassák be őket, ugyanakkor pedig óriási
pénzeket fektetnek be a környezetvédők elleni kampányokba. Minderről a
Magyar Természetvédők Szövetsége gondozásában megjelent Zöldrefestés című
kiadványban olvashatunk.
A környezetvédelmi mozgalom erősödésének hatására, a profitorientált
óriásvállalatok a szennyező iparágakat kitelepítették a fejlett nyugati
államokból a környezeti tudatosság alacsonyabb fokán álló fejlődő országokba.
Mindez persze kevés a zöld színben tündökléshez, hogy a fogyasztó és a
döntéshozók szemében környezetbarátnak tűnjenek, zöld PR-t alkalmaznak.
A környezetvédelmi baleseteket és a kibocsátásra vonatkozó adatok nyilvánosságra
hozatalát kísérő elmarasztaló vélemények ellensúlyozása érdekében PR-cégekhez
fordulnak, hogy teremtsék meg számukra a vastagon púderezett zöld arculatot.
Megdöbbentő, hogy bizonyos óriásvállalatok a zöldítést végző cégek ténykedésének
finanszírozására a többszörösét költik, mint a saját tevékenységükre -
derül ki Fidrich Róbert szerkesztő szavaiból. Ott találjuk őket a környzetvédő
szervezeteket támogatók között, sőt, magukban a szervezetekben is, éppúgy,
mint a zöldellenes csoportok pénzelői sorában.
Utóbbiak olyan civil szervezetek, amelyeket a multinacionális cégek
hoztak létre annak érdekében, hogy lobbizzanak a kormányoknál és fejtsenek
ki olyan propagandát, mellyel elnyerhetik a fogyasztók bizalmát. Ezeket
a csoportokat corporate front groups névvel illetik, ami magyarul, a szerző
fordításában annyit tesz: élcsapatok.
Már az élcsapatok nevéből kiindulva (pl.: Amerikai Tudomány és Egészség
Tanács, Kalória Szabályozási Tanács) arra a következtetésre juthat a gyanútlan
fogyasztó, hogy szakértővel áll szemben, akinek a véleménye meghatározó
lehet a vásárlást megelőző döntés meghozatalában.
A „szakértők” médiában közzétett állásfoglalásai azt sugallják, hogy
a környezetvédők által vázolt problémák nem valósak, nem olyan súlyosak,
mint ahogyan azt a zöldek beállítják. Némelyik szervezet elismeri meglétüket,
ugyanakkor azt állítja, hogy a kezelésük, megszüntetésük komoly gazdasági
következményeket vonna maga után.
Bevált taktika, hogy magukat környezetvédőnek álcázva próbálnak híveket
szerezni a zöldre festésért busásan fizető vállalatoknak.
Sok esetben az állampolgárokat hibáztatják a környezeti károk okozásáért.
A hulladékproblémát például az emberek felelőtlen magatartásának tudják
be, nem ismerik el a vállalatok felelősségét e kérdéskörben - fogalmaz
a kiadvány szerkesztője.
A leghatékonyabbak, a főként PR-cégek által a vállalatok érdekében életre
hívott „alulról szerveződő” kezdeményezések. Lefizetik az állampolgárokat,
hogy vegyenek részt tömeges tiltakozó akciókban, telefonáljanak, faxoljanak
vagy levélben keressenek meg döntéshozásban résztvevő politikusokat, hivatalnokokat.
A kommunikációnak eme személyes formái az egyéb módszerekhez képest meggyőzőbbnek
bizonyulnak.
A kiadvány szerkesztője több oldalon keresztül foglalkozik egy, az USA-ban
működő, az ipari lobbi által pénzelt egységes mozgalommal, a Wise Use Movementtel.
Mint az a szövegből kiderül, az iparpárti tömegmozgalom a közös ellenség,
a környezetvédők ellen lép fel, mégpedig a zöldek eszközeit felhasználva.
Az ipari érdekeket képviselő Wise Use, tevékenysége ellentételezéseként
anyagi és természetbeni támogatásban részesül.
Aki az USA-ban a kormány vagy a cégek ellen szót mer emelni, könnyen
a bírósság előtt találhatja magát. A nagyhatalmú vállalatok és a Wise Use
által kezdeményezett stratégiai perek célja a megfélemlítés és az elbizonytalanítás.
A bírósági keresetek az esetek többségében nem a felperesek javára dőlnek
el, valójában azonban ők a nyertesek, a tiltakozók ugyanis a meghurcoltatás
következményeit elszenvedvén általában visszavonulót fújnak.
Agytrösztöknek nevezik azokat a magán kutatóintézeteket, amelyek szintén
részt vesznek a környezetvédők elleni, nem éppen fair play játszmákban.
Ezek az érdekcsoportok nem végeznek saját kutatásokat, átvesznek már meglévő
eredményeket, melyeket aztán arra használnak fel, hogy megkérdőjelezzék
a környezetvédők megállapításait. „ … az agytrösztök azt állítják, hogy
nincs éghajlatváltozás, és a jövőben csak csekély mértékű felmelegedés
várható; ráadásul még hasznot is húzhat belőle az Egyesült Államok.”- ilyen,
és ehhez hasonló agyszülemények segítségével próbálják meggyőzni a lakosságot
fogyasztási gyakorlatuk helyességéről.
Számos eszköz közül, a fogyasztókat a leghatékonyabban befolyásoló tényező,
a hirdetés. Amerikában a cégek attól sem riadnak vissza, hogy az iskolákba
betegyék a lábukat, ahol reklámfilmeket nézetnek a csöppségekkel. Mi több,
a tananyagban is szerepeltetik a saját, ipari érdekeiknek megfelelő tartalmú
oktatási csomagjaikat.
Ahhoz, hogy az óriásvállalatok hatékonyan tudják képviselni „ügyüket”,
meg kellett kaparintaniuk a médiát. A hírközlő cégek lapjaiban és csatornáin
főként az elgondolásaiknak nem ellentmondó véleményekkel találkozhat a
lakosság.
Fidrich Róbert a zöldrefestés hazai ínyencségeiről sem feledkezett meg.
A szerkesztő felhívta a figyelmet a paksi Atomerőmű áprilisi üzemzavarával
kapcsolatos honi zöldítésre. Mint írja, a cég a történtek után egész oldalas
hirdetéseket tett közzé, melyben az atomenergiát tiszta, környezetbarát
energiaforrásként tüntette fel, ugyanakkor elfelejtette megemlíteni az
urántermelés során fellépő környezeti és egészségügyi problémákat, a nukleáris
balesetek lehetőségét és a hulladék elhelyezésének kényes kérdését.
Nálunk még nem nyert teret a multinacionális cégek fentiekben vázolt
gyakorlata, érdekeiket érvényesítendő, saját maguk lobbiznak a kormánynál.
A gazdaság azonban fejlődik…
borka
Márol holnapra: Ez hát a hon…
http://www.3szek.ro/
,,Ez hát a hon? Ez irdatlan / hegyek közé szorult katlan. / S az út?
Kígyó vedlett bőre. / Hány népet vitt temetőre. / S hozott engem, ezer
éve, / Árpád török szava, vére / bélyegével homlokomon? // Szerzett ellen,
vesztett rokon / átka hull rám, mint a rontás. / Perli-e még ezt a hont
más?”
Kovács Vilmos (1927?1977) kárpátaljai költő Verecke című verséből idéztünk
a torjai Árpád-szobor avatása kapcsán, mintegy jelezvén, hogy egy hajdani,
mostanra szétszaggatott birodalom diribdarabjait milliók lelkében még mindig
Árpád és Szent István neve köti össze. A Verecke-versből elénk táruló pannon
panorámának bármelyik sarkába-szegeletébe szegődünk, a kígyó vedlett bőre
utakon Árpád neve-emléke jön velünk szembe. A valamikor egy-tál-ország
közepén, Ópusztaszeren is, de ha a zempléni tájak felé hajtjuk a lovak
helyett a lóerőket, A fehér ló mondája köszön ránk, és ha a Haj, lovam,
Barassóba gyermekmondóka ritmusára lovagolunk Brassó felé, valaki mindig
megmutatja, hogy: Ott, ne, a Cenknek azon a púpos részén, ott állt az Árpád-szobor.
És újfent elmondanak egy történetet, mikor és hogy s mint esett meg annak
az Árpád-szobornak az eleste.
Árpád apánk neve szinte arányosan teríti be a Kárpát-medence egészét.
A személynevekben is, elsősorban a magyar vidéken mintegy ellentétként
a pesti idegen flanccal szemben, magyarságjelzésként az Attilák, Csabák
társaságában. Mondáinkba, krónikáinkba, költészetünkbe már réges-régen
bevonult ez a név, a jó Névtelenünk a Gesta Hungarorumban olyan és akkora
történetfüzért körmölt össze a közszájon forgó régi históriákból, hogy
bármelyik nép a világtörténelem kapuit nyitogatná véle. ,,Mint cserje között
a tölgy, mint a kiderült éj / Apró csillagi közt a hold, úgy fénylik ezek
között / …az az isteni férfi, / Akinek áldja porát még a késő maradék is"
– írá Csokonai Vitéz Mihály évfordulós esztendőben, 1796-ban. Vörösmarty,
Ady, Illyés – hosszú a sor, és pennás emberek, lám, ma is tollat fognak
vagy leülnek a számítógép billentyűzete elé, s az ihlet intim perceiben
vagy ajzott óráikban versszerzésre adják a fejüket.
Árpád apánk istenadta népe a ,,holott az apja sírját kéne megbotoznia”
állapotában az adomáiba is beépíti nevét, hogy őrizhesse emlékét. Én úgy
tudtam, hogy Simó Sándor tanácselnök egyszer, még a ,,rajon idejében" vonattal
érkezett Barátosra a sok közül az egyik választás idején, s amikor a magas
lépcsős vagonból kikecmergett az állomási placcra, a tiszteletére kiállt
fúvószenekar a szocializmus építésének ama díszes évében rázendített a
nótára: Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted… Mások úgy tudják, hogy ez
a történet előbb esett meg, és nem Barátoson, hanem Uzonban, mégpedig Gróza
Péterrel, akinek a fúvósok azzal tisztelegtek, hogy ,,Ezt a mundért Ferenc
Jóska adta ránk." ,,Úgy is néztek ki…” – vágta rá a magyarbűvölő miniszterelnök.
Torján, a történelmi útkereszteződésbe, párducos fejedelmet az egész
vidéken a leginkább megillető helyre, a templomdombra a jó torjaiak meg
Miholcsa József szobrászművész jóvoltából kiáll most Árpád. Jó hely ez
– nyomjuk meg a szót –, mert az Aporok, Mikék, Mikesek s az évszázadokon
át két megyéből és négy településből eggyé forrott Torja székelymagyar,
besenyő meg orosz és más nációkból idehonosodott népe meghatározó és megtartó
közössége volt Vereckétől, az Árpád-korból máig vezető jó történelmi nyomvonalú
útnak. A Cenk magaslati szintjéről alacsonyabbra szállt a szobor, mintha
történelmünk mostanság alább hajló ívéhez is igazodna, de egy templom és
az itteni gyülekezetek óvó lélekmelegének közelségébe.
Ez hát a hon… Igen, ez hát a hon — a hozzánk időben közelebb álló történészek
úgy tudják, hogy nem csak Verecke híres útján jöttek Álmos, Árpád hadai,
hanem itt, né, Ojtoz, Törcsvár felől is felhozák vezéri őseinket Kárpát
szent bércére.
,,Férfiak! Alkonyodik. Tüzetek most keljen az éjnek / Űzni sötétségét…”
— mondjuk ma Vörösmartyval Torja apróbb, de még hosszú időkig álló Cenkjén
az Árpád-szobor előtt.
Sylvester Lajos
2003. július 27., vasárnap 22:34