CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 22., vasárnap, Zénó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lapszemle  

Szent Kristóf napja
www.dunatv.hu
Minden évben Szent Kristóf napján szentmisét mondanak az úton közlekedők biztonságáért Szántódpusztán. A szertartás végén pedig megáldják a járműveket.

Június közepe óta fokozott közúti ellenőrzésekkel számolhatnak az úton közlekedők a Balaton térségében. Az év második felére ugyanis 20-25 százalékkal emelkedett a balesetek száma. Ezek oka a legtöbb esetben mindig ugyanaz. - Sajnos, emberi hibák és mulasztások, illetve az agresszivitás, szabálytalan előzés, megfordulás, követési távolság be nem tartása és kanyarodási szabályok megszegése. A szántódpusztai Szent Kristóf búcsú az elmúlt évtizedekben valóságos zarándokhellyé vált az autósok körében. Több száz, úton közlekedő kér ilyenkor áldást járművére és a vele közlekedőkre. - Az emberek érzik, hogy nemcsak az autójuk biztonságára hagyatkozhatnak, nemcsak a saját testi ügyességükre, hanem még van rajtuk kívülálló, Isten, akire számíthatunk. Akihez imádkozunk, és kérjük is, hogy óvja meg az életünket, hogy lehetőleg épségbe tudjunk megtérni szeretteinkhez. Az idén közel 700-an kérték az utazók védőszentjének, Szent Kristófnak közbenjárását a balesetmentes közlekedésért, a biztonságos hazaérkezésért.


Magyar tőkeinvázió Horvátországban
2003. július 27. 10:30

MNO
Horvátországi magyar tőkeinvázióról írt e heti számában a Nacional című zágrábi hírmagazin. A horvát hetilap szerint Magyarország látványos gazdasági kiugrást tett Horvátországban azzal, hogy a Mol Rt. fél milliárd dollárt adott az INA horvát kőolajipari vállalat egy részvénnyel több mint 25 százalékáért.

Magyarország az utóbbi két évben befektető országok listáján nem volt az első tízben sem, és nemcsak hogy feltört a 4. helyre, hanem Ausztria mögött az utóbbi évek legnagyobb külföldi befektetője Horvátországban, több mint 630 millió dolláros beruházással.

A közvélemény egy részét és számos politikust sokkolta, hogy a valamikori szegény északi szomszédok, akikről nem ritkán jó adag lenézéssel beszéltek, máról holnapra horvát cégek tulajdonosaivá váltak. És az olaszoktól, osztrákoktól, németektől eltérően, akik főleg bankokba, pénzügyi intézményekbe és a távközlésbe fektetetik pénzüket Horvátországban, a magyar tőkebefektetések legnagyobb mértékben az idegenforgalomba és a termelésbe irányulnak.

Befejezés előtt áll a Dunapack 23 millió dollár értékű zöldmezős beruházással épülő zaboki hullámkarton- és göngyöleggyár, amelyben egyelőre 90, teljes befejezése után 140 munkahely nyílik, a Master Yachting magyar befektető 7,3 millió eurót fordított a nemrég megnyílt tribunji jachtkikötőre, 50 millió eurót fektet be primosteni szállodák újjáépítésébe, és a horvát kormány engedélyezte számára a közép-dalmáciai Hvar-sziget Jelsa városka szállodarészvényei 81,4 százalékának megvételét 4,5 millió euróért 2,5 millió eurós azonnali és mintegy 6,5 millió eurós négy éven belüli további befektetéssel - írta a Nacional. (FigyelőNet, MTI-Eco)
 



Soros hirdetésekben támadja a Bush-kormányt
NOL • 2003. július 27. 16:25

Soros György egész oldalas hirdetéseket tett közzé nagy amerikai lapok vasárnapi kiadásaiban: ebben kétségbe vonja azoknak az érveknek a tisztességét, amelyeket a George Bush vezette kormány az iraki háború indítása mellett felhozott.
 
Az Irak elleni háború megindításával szemben kezdettől fogva kritikus The New York Timesban vasárnapis zámában jelent meg az az egész oldalas háborúellenes hirdetés, amelyet az Egyesült Államokban élő magyar származású milliárdos, Soros György adott fel és az amerikai média jó előre beharangozott. „Amikor a nemzet háborúba lép, az emberek megérdemlik az igazságot” – tartalmazza bevezetőjében a hirdetés, amelyhez csatlakozott Soros két munkatársa, Dorothy és Lewis Cullman is.

A lapban fő helyen közölt hirdetés több olyan kijelentést idézett, amelyek az elmúlt hónapokban hangzottak el George Bush elnök, Dick Cheney alelnök, Colin Powell külügyminiszter és Donald Rumsfeld védelmi miniszter szájából, és kivétel nélkül az állítólagos iraki tömegpusztító fegyverek veszélyére figyelmeztettek. Ezekkel kapcsolatban Soros és társai leszögezték: amerikai férfiak és nők életüket kockáztatták és adták egy olyan háborúban, amely azon az állításon alapult, hogy az Egyesült Államok biztonsága rendkívüli veszélyben van. A háború megindítását Bush elnök és kormányának tagjai olyan hírszerzési adatokkal indokolták, amelyek eltúlzottnak, sőt hamisnak bizonyultak. A tények teljes mértékben megkérdőjelezik az elnök és munkatársai kijelentéseit - olvasható a hirdetésben.

Dorothy és Lewis Cullman, illetve a Soros György által létrehozott Nyitott Társadalom Alapítvány által finanszírozott tiltakozás – amely a The New York Times mellett az St.Louis  Post-Dispatch-ben és Houston Chronicle-ban is megjelent – becslések szerint csaknem 190 000 dollárba került.
(MTI)



Emlékezés Fehéregyházán - Erôs várunk nékünk Petôfi Sándor
http://www.hhrf.org/nepujsag/

Bölöni Domokos
Petôfi annyira volt nacionalista, amennyire a magyar nemzet elkötelezte magát a kicsinyességeken és konzervatív értékeken felülemelkedô szabadság mellett. Petôfi hitt a jólét lehetôségében és az egyenlôség elvében - ebbôl nem alkudott, s addig volt magyar, míg nemzete ezeket a szabadelv? értékeket fel tudta vállalni - hallottuk vasárnap Fehéregyházán. - Petôfi nem olcsó ripacs, és forradalmat játszó szájhôs volt, mint amilyent gyakran kultusza farag belôle, hanem a szabadságnak elkötelezett elvh?ség szimbóluma - mondotta az ünnepség szónoka, Brassai Zsombor székelykövesdi lelkész, az RMDSZ Maros megyei szervezete ügyvezetô elnöke. Az emlékezés az Ispánkútnál kezdôdött, de a megyeszékhelyrôl indulók a Kossuth utcai Petôfi-szobornál is koszorúztak. Szépen szólt Tóth Ákos kiskunfélegyházi klarinétos muzsikája, az unitárius templomban maga dr. Szabó Árpád unitárius püspök látta el a szószéki szolgálatot, m?vészi összeállítással szolgált a "határokon túlról" érkezett Galán Géza elôadóm?vész. A múzeumkertben leleplezték a kiskunfélegyháziak újabb ajándékát, Lantos Györgyi domborm?vét, amely Petôfi Sándor olasz fordítójának, Giuseppe Cassano költônek (1843-1910) állít emléket. Ficsor József, Kiskunfélegyháza polgármestere idén is szívhez szóló szavakkal köszöntötte az emlékezô tömeget. - Ünepli szülôföldje, hazája és szerte a világon a magyarság. Arra a költôóriásra emlékezünk, aki népe társadalmi szabadságáért küzdve az elsôk közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. Aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végsô célját.

A fehéregyházi ünnepség koszorúi tették emlékezetessé az 1849. július 31-i csata hôs halottait idézô emlékezést. Sokan járultak a turulmadaras emlékm?höz, fúvószenekarok (a mezôcsávási, a székelykeresztúri, a fehéregyházi) muzsikája festette alá zeneileg az ünnep magasztos, emelkedett hangulatát. A magyarság emlékezését ezúttal nem felhôzte be sem természeti, sem egyéb "tényezô"... Elhangzott számos szavalat, egyszer? emberek legszemélyesebb vallomásai. A segesvári iskolások és ifjak tánccal kedveskedtek a hálás közönségnek.

Anyaországiak, székelyföldiek, JÚLIUS ÖRÖK ZARÁNDOKAI tisztelték meg jelenlétükkel Fehéregyházát. A 154. évfordulón nem feledkezett meg az utókor arról a Zeyk Domokos nev? hôs székely ôrnagyról sem, aki a túlerô láttán inkább kardjába dôlt, semhogy megadja magát. Héjjasfalvi emlékm?vén ott virít a rózsa.

Megemlékezésünk csak akkor hiteles, mondotta Brassai Zsombor, ha hagyjuk, hogy a költô "sajátítson ki magának". Petôfi szelleme hatotta át ezúttal is a fehéregyházi síkot. Ôt mondtuk, dörmögtük, szavaltuk, énekeltük. Így vált életünneppé ez a halálévforduló.

Erôs várunk nékünk Petôfi.



Hadrianus korabeli hídmaradványok a Drávában
www.mti.hu
Hadrianus császár korabeli híd és három - feltételezhetően XVII. vagy XVIII. századi - hajó maradványai tűntek elő a napokban Eszéknél a 25 cm-re leapadt Drávából.
Az utóbbi 50 év legalacsonyabb vízállását mérték a múlt hét derekán az olykor +600 centiméterre is megduzzadó Dráván és jól láthatók voltak a i.u. II. században épült római kőhíd maradványai, amelyekből az 1985. évi mederkotráskor vittek már darabokat az eszéki múzeumba.
Slavica Filipovic régész, az eszéki Slavonija múzeum vezetője szerint a római korban nagy stratégiai fontosságú és a világ minden idők legszebb hídjai közé sorolt eszéki építményről a XVIII. század hetvenes éveiből valók az első megbízható írott nyomok.
A hídnak hat pillére volt a folyóban, az 1935 évi alacsony vízálláskor azonban, mivel zavarták a hajózást, kettőt, két évvel később, 1937-ben pedig még egyet megsemmisítettek belőlük.
A Dráva medrében előtűnt három hajóról, amelyek legnagyobbika 22 méter hosszú, semmi adata sincs a múzeumnak. A szakértők érdeklődéssel tanulmányozták az építés módját, a faszögeket, a moha- és kátránykeverék kötéseket. (MTI nyomán)


Óriáscégek és zöldre festő piktoraik
www.gondola.hu
A globalizáció zsákutcájában versenyt futó óriásvállalatok egyre gyakrabban találják szemközt magukat a környezetvédők mutatta tilos jelzéssel. Fittyet hányva a figyelmeztetésre, e legnagyobb szennyezőnek számító cégek a piros jelzést mindenféle fondorlatos trükk bevetésével önhatalmúlag zöldre festik, hogy ily módon vezessék félre a gyanútlan fogyasztókat. PR-cégeket bíznak meg azzal, hogy zöld színben mutassák be őket, ugyanakkor pedig óriási pénzeket fektetnek be a környezetvédők elleni kampányokba. Minderről a Magyar Természetvédők Szövetsége gondozásában megjelent Zöldrefestés című kiadványban olvashatunk.

A környezetvédelmi mozgalom erősödésének hatására, a profitorientált óriásvállalatok a szennyező iparágakat kitelepítették a fejlett nyugati államokból a környezeti tudatosság alacsonyabb fokán álló fejlődő országokba. Mindez persze kevés a zöld színben tündökléshez, hogy a fogyasztó és a döntéshozók szemében környezetbarátnak tűnjenek, zöld PR-t alkalmaznak. A környezetvédelmi baleseteket és a kibocsátásra vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát kísérő elmarasztaló vélemények ellensúlyozása érdekében PR-cégekhez fordulnak, hogy teremtsék meg számukra a vastagon púderezett zöld arculatot.

Megdöbbentő, hogy bizonyos óriásvállalatok a zöldítést végző cégek ténykedésének finanszírozására a többszörösét költik, mint a saját tevékenységükre - derül ki Fidrich Róbert szerkesztő szavaiból. Ott találjuk őket a környzetvédő szervezeteket támogatók között, sőt, magukban a szervezetekben is, éppúgy, mint a zöldellenes csoportok pénzelői sorában.
Utóbbiak olyan civil szervezetek, amelyeket a multinacionális cégek hoztak létre annak érdekében, hogy lobbizzanak a kormányoknál és fejtsenek ki olyan propagandát, mellyel elnyerhetik a fogyasztók bizalmát. Ezeket a csoportokat corporate front groups névvel illetik, ami magyarul, a szerző fordításában annyit tesz: élcsapatok.

Már az élcsapatok nevéből kiindulva (pl.: Amerikai Tudomány és Egészség Tanács, Kalória Szabályozási Tanács) arra a következtetésre juthat a gyanútlan fogyasztó, hogy szakértővel áll szemben, akinek a véleménye meghatározó lehet a vásárlást megelőző döntés meghozatalában.
A „szakértők” médiában közzétett állásfoglalásai azt sugallják, hogy a környezetvédők által vázolt problémák nem valósak, nem olyan súlyosak, mint ahogyan azt a zöldek beállítják. Némelyik szervezet elismeri meglétüket, ugyanakkor azt állítja, hogy a kezelésük, megszüntetésük komoly gazdasági következményeket vonna maga után.

Bevált taktika, hogy magukat környezetvédőnek álcázva próbálnak híveket szerezni a zöldre festésért busásan fizető vállalatoknak.
Sok esetben az állampolgárokat hibáztatják a környezeti károk okozásáért. A hulladékproblémát például az emberek felelőtlen magatartásának tudják be, nem ismerik el a vállalatok felelősségét e kérdéskörben - fogalmaz a kiadvány szerkesztője.

A leghatékonyabbak, a főként PR-cégek által a vállalatok érdekében életre hívott „alulról szerveződő” kezdeményezések. Lefizetik az állampolgárokat, hogy vegyenek részt tömeges tiltakozó akciókban, telefonáljanak, faxoljanak vagy levélben keressenek meg döntéshozásban résztvevő politikusokat, hivatalnokokat. A kommunikációnak eme személyes formái az egyéb módszerekhez képest meggyőzőbbnek bizonyulnak.

A kiadvány szerkesztője több oldalon keresztül foglalkozik egy, az USA-ban működő, az ipari lobbi által pénzelt egységes mozgalommal, a Wise Use Movementtel. Mint az a szövegből kiderül, az iparpárti tömegmozgalom a közös ellenség, a környezetvédők ellen lép fel, mégpedig a zöldek eszközeit felhasználva. Az ipari érdekeket képviselő Wise Use, tevékenysége ellentételezéseként anyagi és természetbeni támogatásban részesül.

Aki az USA-ban a kormány vagy a cégek ellen szót mer emelni, könnyen a bírósság előtt találhatja magát. A nagyhatalmú vállalatok és a Wise Use által kezdeményezett stratégiai perek célja a megfélemlítés és az elbizonytalanítás. A bírósági keresetek az esetek többségében nem a felperesek javára dőlnek el, valójában azonban ők a nyertesek, a tiltakozók ugyanis a meghurcoltatás következményeit elszenvedvén általában visszavonulót fújnak.

Agytrösztöknek nevezik azokat a magán kutatóintézeteket, amelyek szintén részt vesznek a környezetvédők elleni, nem éppen fair play játszmákban. Ezek az érdekcsoportok nem végeznek saját kutatásokat, átvesznek már meglévő eredményeket, melyeket aztán arra használnak fel, hogy megkérdőjelezzék a környezetvédők megállapításait. „ … az agytrösztök azt állítják, hogy nincs éghajlatváltozás, és a jövőben csak csekély mértékű felmelegedés várható; ráadásul még hasznot is húzhat belőle az Egyesült Államok.”- ilyen, és ehhez hasonló agyszülemények segítségével próbálják meggyőzni a lakosságot fogyasztási gyakorlatuk helyességéről.

Számos eszköz közül, a fogyasztókat a leghatékonyabban befolyásoló tényező, a hirdetés. Amerikában a cégek attól sem riadnak vissza, hogy az iskolákba betegyék a lábukat, ahol reklámfilmeket nézetnek a csöppségekkel. Mi több, a tananyagban is szerepeltetik a saját, ipari érdekeiknek megfelelő tartalmú oktatási csomagjaikat.

Ahhoz, hogy az óriásvállalatok hatékonyan tudják képviselni „ügyüket”, meg kellett kaparintaniuk a médiát. A hírközlő cégek lapjaiban és csatornáin főként az elgondolásaiknak nem ellentmondó véleményekkel találkozhat a lakosság.

Fidrich Róbert a zöldrefestés hazai ínyencségeiről sem feledkezett meg. A szerkesztő felhívta a figyelmet a paksi Atomerőmű áprilisi üzemzavarával kapcsolatos honi zöldítésre. Mint írja, a cég a történtek után egész oldalas hirdetéseket tett közzé, melyben az atomenergiát tiszta, környezetbarát energiaforrásként tüntette fel, ugyanakkor elfelejtette megemlíteni az urántermelés során fellépő környezeti és egészségügyi problémákat, a nukleáris balesetek lehetőségét és a hulladék elhelyezésének kényes kérdését.

Nálunk még nem nyert teret a multinacionális cégek fentiekben vázolt gyakorlata, érdekeiket érvényesítendő, saját maguk lobbiznak a kormánynál. A gazdaság azonban fejlődik…

borka



Márol holnapra: Ez hát a hon…
http://www.3szek.ro/
,,Ez hát a hon? Ez irdatlan / hegyek közé szorult katlan. / S az út? Kígyó vedlett bőre. / Hány népet vitt temetőre. / S hozott engem, ezer éve, / Árpád török szava, vére / bélyegével homlokomon? // Szerzett ellen, vesztett rokon / átka hull rám, mint a rontás. / Perli-e még ezt a hont más?”
Kovács Vilmos (1927?1977) kárpátaljai költő Verecke című verséből idéztünk a torjai Árpád-szobor avatása kapcsán, mintegy jelezvén, hogy egy hajdani, mostanra szétszaggatott birodalom diribdarabjait milliók lelkében még mindig Árpád és Szent István neve köti össze. A Verecke-versből elénk táruló pannon panorámának bármelyik sarkába-szegeletébe szegődünk, a kígyó vedlett bőre utakon Árpád neve-emléke jön velünk szembe. A valamikor egy-tál-ország közepén, Ópusztaszeren is, de ha a zempléni tájak felé hajtjuk a lovak helyett a lóerőket, A fehér ló mondája köszön ránk, és ha a Haj, lovam, Barassóba gyermekmondóka ritmusára lovagolunk Brassó felé, valaki mindig megmutatja, hogy: Ott, ne, a Cenknek azon a púpos részén, ott állt az Árpád-szobor. És újfent elmondanak egy történetet, mikor és hogy s mint esett meg annak az Árpád-szobornak az eleste.
Árpád apánk neve szinte arányosan teríti be a Kárpát-medence egészét. A személynevekben is, elsősorban a magyar vidéken mintegy ellentétként a pesti idegen flanccal szemben, magyarságjelzésként az Attilák, Csabák társaságában. Mondáinkba, krónikáinkba, költészetünkbe már réges-régen bevonult ez a név, a jó Névtelenünk a Gesta Hungarorumban olyan és akkora történetfüzért körmölt össze a közszájon forgó régi históriákból, hogy bármelyik nép a világtörténelem kapuit nyitogatná véle. ,,Mint cserje között a tölgy, mint a kiderült éj / Apró csillagi közt a hold, úgy fénylik ezek között / …az az isteni férfi, / Akinek áldja porát még a késő maradék is" – írá Csokonai Vitéz Mihály évfordulós esztendőben, 1796-ban. Vörösmarty, Ady, Illyés – hosszú a sor, és pennás emberek, lám, ma is tollat fognak vagy leülnek a számítógép billentyűzete elé, s az ihlet intim perceiben vagy ajzott óráikban versszerzésre adják a fejüket.
Árpád apánk istenadta népe a ,,holott az apja sírját kéne megbotoznia” állapotában az adomáiba is beépíti nevét, hogy őrizhesse emlékét. Én úgy tudtam, hogy Simó Sándor tanácselnök egyszer, még a ,,rajon idejében" vonattal érkezett Barátosra a sok közül az egyik választás idején, s amikor a magas lépcsős vagonból kikecmergett az állomási placcra, a tiszteletére kiállt fúvószenekar a szocializmus építésének ama díszes évében rázendített a nótára: Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted… Mások úgy tudják, hogy ez a történet előbb esett meg, és nem Barátoson, hanem Uzonban, mégpedig Gróza Péterrel, akinek a fúvósok azzal tisztelegtek, hogy ,,Ezt a mundért Ferenc Jóska adta ránk." ,,Úgy is néztek ki…” – vágta rá a magyarbűvölő miniszterelnök.
Torján, a történelmi útkereszteződésbe, párducos fejedelmet az egész vidéken a leginkább megillető helyre, a templomdombra a jó torjaiak meg Miholcsa József szobrászművész jóvoltából kiáll most Árpád. Jó hely ez – nyomjuk meg a szót –, mert az Aporok, Mikék, Mikesek s az évszázadokon át két megyéből és négy településből eggyé forrott Torja székelymagyar, besenyő meg orosz és más nációkból idehonosodott népe meghatározó és megtartó közössége volt Vereckétől, az Árpád-korból máig vezető jó történelmi nyomvonalú útnak. A Cenk magaslati szintjéről alacsonyabbra szállt a szobor, mintha történelmünk mostanság alább hajló ívéhez is igazodna, de egy templom és az itteni gyülekezetek óvó lélekmelegének közelségébe.
Ez hát a hon… Igen, ez hát a hon — a hozzánk időben közelebb álló történészek úgy tudják, hogy nem csak Verecke híres útján jöttek Álmos, Árpád hadai, hanem itt, né, Ojtoz, Törcsvár felől is felhozák vezéri őseinket Kárpát szent bércére.
,,Férfiak! Alkonyodik. Tüzetek most keljen az éjnek / Űzni sötétségét…” — mondjuk ma Vörösmartyval Torja apróbb, de még hosszú időkig álló Cenkjén az Árpád-szobor előtt.
Sylvester Lajos



2003. július 27., vasárnap 22:34


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület