Július 16-20. között került megrendezésre az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója Gyöngyösön. Helyszíni beszámolónk 2. része.

Reggelre megértettem azt a mondatot, amivel a gyöngyösi pályaudvaron fogadtak: „Szerencséd van, hogy esik az eső, ugyanis fenn meleg van, egyetlen fa sincsen a sátoroknál.” Mert a helyszín - ahogy már korábban említettem – egy repülőtér, és a repülőteret a füves síkság és nem az erdő jellemzi. Egy kicsit biztatom magam, hogy kibírok még öt percet az időközben hőkatlanná változott sátorban (ami egyébként az éjjeli eső során beázott), de aztán feladom, és kipattanok a szabad, hűs levegőre. Fél kilenc van, négy órányi alvás lehet mögöttem. Kedd reggel óta összesen 14 órát aludtam. Szuper.

Reggeli pancsi a zuhanyzóban. Úgy tűnik, csak hideg víz van, legalábbis erre utalnak az időnként kihallatszódó kiáltások. Potom fél óra után bejutok, hogy rájöjjek, tényleg hideg a víz. Mindenesetre a fürdés egy kicsit felfrissít, már csak egy-két kávé kell ahhoz, hogy kinyissam a szemem és körülnézzek.

Az idei EFOTT jobb helyszínen van és jobban kivitelezett mint a tavalyi. Mondjuk a fesztivál érdekessége, hogy a nyertes Gyöngyösi Főiskola egy produkciós irodát bízott meg a rendezvény megszervezésével és lebonyolításával, de ez a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) belügye. A szervezés jó, a költségvetés az Index értesülései szerint kicsit homályos – legalábbis a Sipos Tibor, a fesztivál igazgatója a szerdai sajtótájékoztatón még nem tudta megmondani, mennyibe is kerül az egész rendezvény. Mindenesetre a programfüzetben szereplő térkép teljesen használható, és a WC-ket leszámítva van is mindenből elég. Három színpad és a Multi sátor várja a bulizni vágyókat, de ezeken kívül van Sörsátor, Zenei sátor, HÖOK sátor, Kézművessátor és még sok minden más. Van EFOTT póló is. Az idei EFOTT jelmondata: Ahol a nap és a hegy összeér, kabalaállata pedig az európai sün. Hát, a programfüzetben szereplő csajon jobban mutat a póló, mint mondjuk Balázson, de ilyen apróságokba most ne menjünk bele.

Újabb és újabb ismerősökkel akadunk össze, új emberekkel ismerkedünk meg – egyszóval igazi EFOTT-hangulat uralkodik. Rengeteg turisztikai és sportprogram várt a hét során az idelátogatókra, még szombatra is bőségesen akad belőlük, de mi inkább a punnyadás mellett döntünk.

A sokadik kávé és a két órát jelző „Kinyitott a cigiárus!” kiáltás után beugrik a tavalyi EFOTT-os musicalválogatás, majd a Zenei sátor programjára téved a szemem. Néhány perccel később egy Népszabadságos fejkendő birtokában már ott ülünk a zenei sátorban. A fejkendőért egy, az újsággal kapcsolatos egyszerű kérdésre kellett válaszolni. A kérdés maradjon titok, hátha a Szigeten is ezt akarják majd feltenni, a válaszom mindenesetre annyi volt rá, hogy vasárnap.

Egy kis hangolás, egy kis csúszás, majd egy pirosruhás lány felkonferálja a Dreams nevű formációt, akik egy zenei koktélt adnak elő, musicalrészletekkel, slágerekkel, táncokkal. A Thank you for the music („Köszönöm a zenét!”) magyar változatával fejezi be az öt lányból és egy srácból, valamint három táncosnőből és egy táncosból álló formáció az előadást. Tapsolunk nekik, majd megyünk tovább. Talán jövőre találkozunk velük valahol – gondolom. Szerencsére nem kell addig várni. Épp a Heaven Street Seven koncertjéről (Szabina, remélem legközelebb te is eljössz!) tartottunk visszafele, amikor keresztülmentünk a Mojito nevű együttes koncertjén. A színpadon éneklő lány ismerősnek tűnt, aztán rádöbbentem, hogy bizony ő a Dreams egyik énekese. Pillanatokkal később már ott állunk a második sorban – azért csak itt, mert az első sorban a délután látott formáció tagjai sorakoznak. Tanárnénistül.

Délután voltunk még a Népszabadság sátrában, az izgalmas és sokat sejtető „A ValóVilág titkai” cím megfogott minket. Aztán kiderült, hogy két sztár lesz ott, Péter és Sziszi (ők írták ilyen sorrendben), majd csak Péter érkezik meg, aki Pesten leadta Sziszit aludni. Elkezdődik egy beszélgetés a nagy sztárral, róla és az róla megjelent könyvről. Szerencsére nem kell végighallgatnom, mert közben távozunk a sátorból. Egy ismerősöm közben halkan megjegyzi, hogy többen vannak most itt mint szerdán, amikor Medgyesi Péter miniszterelnök úr járt itt.

A HS7 előtti koncerteken egyébként nem voltak túl sokan, s ekkor még finoman fogalmaztam. Volt olyan délutáni buli, ahol csak három ember álldogált a korlátok előtt. Bár persze a legtöbb ember már fáradt, hiszen többségük kedd este vagy szerda délelőtt óta itt van, és tartogatják az erejüket a Tankcsapda koncertre. Mindenesetre mire Lukács belevág az első számukba, én már fáradtan bóklászom vissza a sátorhoz, majd beállítom az órámat hajnali fél hatra. Bár az információnál nem tudták megmondani, hogy mikor indul reggel a legelső busz (mondjuk olyan sokan kérdezték már az információs sátorban ülő lányoktól, hogy kénytelenek voltak kiírni, hogy nem tudják a választ, aztán meg azt, hogy valamikor hat és hét között), bízunk abban, hogy reggel fel fogunk férni a buszra…

Már nem tudom, hogy Balázs vagy én nyomtam-e le először hajnalban a csörgő órát, de mindketten egyetértettünk abban, hogy majd csak délelőtt távozunk. De nem véglegesen, hanem csak egy évre. Hiszen jövőre újra lesz EFOTT.

Bacsi

Kapcsolódó cikk:
Ahol a nap és a hegy összeért - 1. rész