Egy igazi fogalmazásnak három része van: bevezetés, tárgyalás, majd a befejezés. De amikor leülök megírni egy-egy cikket, írást vagy egyéb fogalmazást, eleinte mindig nehéznek tűnik az írás tagolása. Most szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis a csütörtöki napról szóló beszámolót természetes módon tudom részekre osztani.

Először is reggel esett az eső.

Kora délután kimentünk vásárolni a közeli élelmiszerboltba, végig sütött a nap. Majd visszafele már befelhősödött, a K-hídon pedig már elég erőteljesen csöpögött. Úgy is mondhatjuk, hogy esett az eső. Szerencsére a nagy zuhé alatt már a VIP-kávézóban üldögéltünk. A sátor tetején egy helyen megállt a víz, néhány In-Kalos emberke próbálta leverni, eleinte kevesebb, majd több sikerrel.

Esett az eső. A Lamb együttes koncertjét a mozgássérülteknek készült rámpa alól néztük végig.

Esett az eső. Mondjuk most éppen szerencsénk volt, mert be tudtunk húzódni előle egy védett helyre.

Aztán eljött az este... És kitisztult az ég... Egy kulturális estet tartottunk, este nyolctól éjjel fél kettőig a Színház- és Táncsátor környékén tanyáztunk. Így láttuk a Méheket, akik egyenesen Sopronból repültek hozzánk, hogy egy "nemzetközi", közönségbevonásos fellépést tartsanak. Utána az guineai Circus Baobab műsorát tekintettük meg, The Legend of the Drummer Monkey (A doboló majom legendája) címmel.
A Circus Baobab megalakításának ötlete a Guineában több filmet fogató francia filmrendező, Laurent Chevallier és a neves francia cirkuszi társulat - az Archaos - alapítója, Pierrot Bidon együttműködéséből született, akik 1998-ban - több francia és guineai szakemberrel közösen - létrehozták Afrika első akrobataképző iskoláját. Az itt zajló másfél éves képzés során a legváltozatosabb szakmai területekről érkező, a cirkuszművészetek iránt érdeklődő helyi fiatalok az európai cirkuszművészetek Afrikában nem használatos technikáit sajátíthatták el, nevezetesen a Guineában addig ismeretlen légi, trapéz- és talajakrobatika, valamint a zsonglőrködés rejtelmeit. E másfél éves képzés eredménye volt az előadás. Hihetetlenül izgalmas elegye az erős hagyományokkal bíró afrikai akrobatikus tánc és tradicionális zene, valamint az európai cirkuszművészeteknek. Az előadás zenészei az afrikai zenei hagyományokat Coltrane, Parker és Coleman hatásáról árulkodó dzsesszelemekkel vegyítik, és ezzel festik alá ezt a minden képzeletet felülmúló és földrajzi határokra fittyet hányó előadást. Az egyik, majmot alakító akrobata a fa tetejéről még banánokat is dobált a közönségnek.

Ezután Balázzsal kicsit különváltuk, ő élvezte Galla Miklós estjét. Nekem csak a végére sikerült visszaérnem, így csak egy, a cuccokról és limlomokról szóló elmés fejtegetést kellett végighallgatnom. Szerintem egyáltalán nem volt humoros, bár Galla nem tartozik a kedvenceim közé, sőt. Utána viszont Balázsnak volt rossz, akivel végignéztem Pintér Béla Parasztopera című alternatív darabját. Már többször láttam a társulat darabjait a Szkéné Színházban, s most a szigetes közönség soraiban is nagy tetszést aratott. A csillagos égboltot hajnali fél három és fél négy között az Eleven Hold fénye és koncertje ragyogta be a Simens sátorban, "Mert az aki volt már fenn, az tudja, hogy mit jelent, a tiszta égbolt..."

Bacsi