Civilizáció a terepasztalon
Népszabadság. • Szerző: Kis M. Péter
www.nol.hu

Próbáltak már több, ellentétes irányba tartó vonatot utolérni a pályaudvaron? Stanislaw Lem ehhez hasonlítja azt a hiábavaló igyekezetet, hogy egyetlen ember átfogó képet alkosson modern tudásunkról. Akciófilmbe, de még inkább burleszkbe illő jelenet. Egyébként meg: az ember áltathatja magát azzal, hogy szorgalmasan eljár a Mindentudás Egyetemére, és egyhamar mindentudóvá válik, vagy legalább mindenről tudomása lesz, ami civilizációnk élvonalában történik; de őszintébb belátni, hogy a tudás vonatai a laikus számára rég elérhetetlen tempóval robognak. Évek munkája kell ahhoz, hogy az ember teljes mélységükben megismerje Gödel hírhedt tételeit, Einstein elméletét a gravitáció természetéről vagy a kvantumjelenségek koppenhágai értelmezését. Megannyi tudományos etalont, amely nélkül esélye sem lehet senkinek a modern eredmények megértésére. Mit tegyen tehát az, aki nem akarja a homokba dugni a fejét a civilizációnkat meghatározó tudással szemben, de nem is akar egy teljes életet egyetlen vonat utolérésére áldozni?

Lemnek, a racionálisan elkötelezett szépírónak és a szépíró fantáziájával megáldott gondolkodónak van egy kipróbált stratégiája. A tudás vonatait játék vonatokként képzeli el, amelyeket tisztes távolból figyelhet, egyetlen szempillantással átlátva a civilizáció terepasztalát. Ha pedig arra szottyan kedve, gondolatban átalakíthatja vagy másikra cserélheti bármelyik kismozdonyt, megváltoztatva ezzel egész civilizációnk szerkezetét. Konstruktőrt játszik, aki következmények nélkül végigpróbálgathatja a technikai tudás minden elgondolható lehetőségét. Ilyen, szellemesebbnél szellemesebb gondolatkísérletek töltötték meg Lem mintegy negyven évvel ezelőtt írt legendás művét, a hangzatos című Summa Technologiae-t, a technikai tudás foglalatát. A játékosság nem szükségképpen jár együtt a komolytalansággal; ezt mutatja, hogy bár a hasonló munkák jobbára igen avulékonynak szoktak mutatkozni, Lem munkája ma is igen szórakoztató és tanulságos olvasmány. Híre túljutott a vasfüggönyön is, de sajnos csak Németországig és nem Amerikáig; talán ezért hallunk róla viszonylag keveset az utóbbi időben.

Az ezredforduló közeledtével a nyolcvanadik évéhez közeledő Lem felkérést kapott, hogy tekintsen végig újra a Summa Technologiae témáin, az utóbbi évtizedek fejleményeit is számba véve. Ennek a munkának az eredménye a Szempillantás, egy fáradt gondolkodó hattyúdala, Lem alighanem utolsó kísérlete arra, hogy – hadd fordítsak még egyet a metaforán – legalább saját egykori tudásának vonatát utolérje. Végig izgalmas kérdéseket tárgyal, a mesterséges pókfonal űrkutatásbeli alkalmazásának lehetőségétől a klónozás, a robottechnika és az emberi élet mesterséges meghosszabbítása által felvetett problémákig. Szinte teljesen hiányoznak azonban a gondolatkísérletek, amelyek Lem korábbi munkáit olyan egyedülállóan izgalmasakká tették. A könyv még így is jó bevezetés lehet Lem gondolkodásához. Utána pedig tessék elővenni a Summa Technologiae-t. Amit mellesleg a Typotex kiadó is megfontolhatna: Lem klasszikusa megérdemelne egy felújított kiadást.

Az AVERT, a Network Associates vírusszakértői csoportja magasabb veszélyességi kategóriába sorolta át a W32/ Mimail@MM vírust.

A nagyon rövid (17 kB) és feltehetően orosz eredetű vírus a szakértők új közleménye szerint azért "közepesen veszélyes", mert előfordulási gyakorisága megnőtt. A W32/ Mimail@MM férget augusztus elsején fedezték fel, de már a korábbi, 4272-es DAT fájlok is tartalmazzák a vírus proaktív felismeréséhez szükséges információt. A 4282-es számú, már aznap kiadott DAT fájlok pedig a pontos, név szerinti felismerést teszik lehetővé. A vírus, hasonlóan a nemrégiben elterjedt Downloader-DK-hoz, az alábbi felépítésű e-mailben terjeszti önmagát:

- Küldő: Admin
- Tárgy: Your account (felhasználónév)
- Fontosság: High
- Az e-mail szövege: "Hello there, I would like to inform you about important information regarding your email address. This email address will be expiring. Please read attachment for details. Best regards, Administrator"
- Csatolt állomány: message.zip, amely a MESSAGE.HTM fájlt tartalmazza.

A csatolt állományban található fájl, az MS-02-015-ös és az MS-03-014 számon nyilvántartott sérülékenységeket kihasználva létrehozza és lefuttatja a foo.exe alkalmazást az ideiglenes Internet fájlok mappában, amely az alábbi fájlokat másolja a %windir% mappába: (a %windir% mappa a Windows alapértelmezett mappája, pl.: C:WINNT, C:WINDOWS):

1. videodrv.exe (19,824 bájt)
2. exe.tmp (20,445 bájt)
3. zip.tmp (20,567 bájt)

Ezután létrehozza a következő Registry kulcsot, amely a legközelebbi rendszerindításkor betölti a féregvírust:

HKEY_LOCAL_MACHINESOFTWAREMicrosoftWindowsCurrentVersion Run "VideoDriver" = C:WINNTvideodrv.exe

A ma.hu szerint a vírus először csatlakozni próbál a google.com oldalhoz, hogy ellenőrizze az Internet kapcsolat meglétét, majd a helyi rendszer összes olyan fájlját átvizsgálja e-mail címeket keresve, amelynek a kiterjesztése nem az alábbiak egyike: avi bmp cab com dll exe gif jpg mp3 mpg ocx pdf psd rar tif vxd wav zip.

A vírus az így összegyűjtött címeket a WINDOWS könyvtárban tárolja az eml.tmp nevű fájlban, és végül létrehozza a HKEY_LOCAL_MACHINESOFTWAREMicrosoftCode Store DatabaseDistribution Units {11111111-1111-1111-1111-111111111111} Registry kulcsot.

MNO
Csaknem 8000 éves kútra bukkantak Izrael északi részében, a Golan-magaslatok lábánál. A kút bazaltkőből épült, belső átmérője fél, mélysége pedig négy és fél méter – közölte Josszi Garfinkel, a jeruzsálemi egyetem régésze.

Ez a világ harmadik legöregebb – ismert – kútja. A „kútdoyen” Ciprusban van, kilencezer éves, a második legöregebb kút pedig Izrael északi partjainál található, nyolc és fél ezer esztendeje fúrták – adta hírül az mtv.hu.

Egy kutatás szerint az indiai Pepsi és a Coke italokban található rovarirtószerek aránya 36, illetve 30-szorosa az EU határértékének. A két vállalat indulatosan tagadja a vádakat.
 
Az amerikai Coca-Cola és a PepsiCo kedden indulatosan tagadta azokat a vádakat, mely szerint Indiában gyártott üdítőik sokkal magasabb arányban tartalmaznak méreganyagot, mint az a fejlett világban megengedhető lenne.

Vád: rákkeltő kóla, rovarirtóval

A Financial Times cikkében a Centre for Science and Environment (CSE) nevű, kormánytól független szervezet tegnapi eredményeit idézi. Eszerint a teszteredmények azt mutatják: a Pepsi termékeiben a rovarirtószerek aránya az EU határértékének harminchatszorosa. A Coca-Cola üdítőiben ez az arány 30-szoros.

A CSE indiai kutatása szerint a 12 vizsgált italban találtak rákkeltő vagy az idegrendszerre káros anyagokat. A szervezet összehasonlításul megemlíti: az Egyesült Államokban a kérdéses termékeknél ezeknek az anyagoknak a meglétét nem tudták kimutatni.

Vád: politikai és elfogult kutatás

A Coca-Cola és a PepsiCo képviselői szerint politikai célzatúak a szervezet vádjai. A két amerikai vállalat továbbra is állítja: ugyanazok a minőségi követelmények vonatkoznak termékeik előállítására a világ minden pontján.

A két nagyvállalat egyébként az indiai piacon is domináns szerepben van. Pánik- és rémületkeltést célzó akarattal állunk szemben - nyilatkozta a Coca-Cola indiai elnöke, Sanjiv Gupta.

A cégek egyébként India legelismertebb tudósait kérték fel arra, hogy vizsgálják meg a vizsgálat eredményeinek valóságtartalmát.
 
MHO

A demokratikus viszonyokat és jogállamiságot évente értékelő Freedom House feketelistája az utóbbi időben sem szűkül. Igaz, vannak pozitív elmozdulások, bizonyos országok azonban még jobban leszakadnak a javítóktól. F Az amerikai székhelyű szervezet legújabb jelentése arra is figyelmeztet, hogy egyre mélyül a szakadék a közép-kelet-európai és balti államok, valamint a Szovjetunió utódállamai között.

A rendszerváltó közép-kelet-európai országok aránylag jól megúszták az uralkodói dinasztiák és diktátorhajlamúak veszélyét, bár tőlünk nem oly távol, egy Szlobodan Milosevics nevű, egykor ígéretes politikusnak majdnem sikerült átvennie nagy példaképe, a néhai Tito elnök helyét. Több posztszovjet államban viszont éppen a családi dinasztiák korát élik: Kazahsztánban - miközben a hadsereg ma is gőzerővel gyakorolja a demokráciát - Nurszultán Nazarbajev lánya készül az utódlásra. Kirgizisztánban Aszkar Akajev felesége, Türkmenisztánban Szaparmurat Nyijazov fia kerül egyre közelebb az elnöki székhez. A türkmén elnök személyi kultusza már a főváros utcáin is megnyilvánul: a legújabb rendelet szerint közterületet kizárólag az elnökről és hozzátartozóiról szabad elnevezni, minden más utcát számmal jelölnek. Az önmagát Türkmének atyjának nevező Nyijazov mellesleg a januárt is átkeresztelte: ezentúl nemes egyszerűséggel Türkménbasinak mondják az év első hónapját. Azerbajdzsán sem marad le keleti szomszédjától: az elnöki csemete - nyilván nem túl nagy lelkesedéssel - a kaszinók világát cserélte miniszterelnöki hivatalra. A 80 éves Heydar Aliyev ugyanis súlyos beteg, éppen ma szállították Ankarából az Egyesült Államokba további gyógykezelésre. Már halálhírét is keltették, miután áprilisban a szívéhez kapott és összeesett egy nagy tömeg előtt mondott beszéde közben. Az azeriek októberben államfőt választanak, és Aliyev, no meg a hatalom mindenható pártja, az Új Azerbajdzsán semmit sem bíz a véletlenre. Ezért kellett sebtében kormányfővé ütni a 41 éves Ilham Aliyevet, sőt biztonságból a párt színeiben indítani az államfő 75 éves testvérét is. Mindezek után nem tudni, ki kitől tanulhat többet: a posztszovjet államfők bizonyára abban reménykednek, hogy ugyanolyan tartósan uralkodhatnak, mint a klasszikus diktátorok. Kim Dzsong Il viszont - akit az észak-koreaiak vasárnap 100 százalékos igennel újraválasztottak, valamint Fidel Castro - aki július végén ünnepelte hatalomátvételének fél évszázadát - avitt és fantáziátlan politikusnak tűnik a posztszovjet térségben alakuló uralkodódinasztiák világa mellett.

Nemcsak az emberek, hanem a majmok is olvasni tudnak az arcról és képesek rá, hogy a fajtájukhoz tartozók arckifejezését kapcsolatba hozzák bizonyos hangokkal.
Erről számolnak be tübingeni tudósok a Nature brit tudományos folyóirat csütörtökön megjelenő számában. A mimika helyes értelmezésnek képessége előfeltétele a beszéd megértésének és az evolúció során valószínűleg megelőzi a beszéd kialakulását - írja a Nature-ben Aszif Ghazanfar és Nikosz Logothetisz, a tübingeni Max-Planck Biológiai-kibernetikai Intézet két munkatársa.
Annak kiderítésére, vajon állatok képesek-e egymással kapcsolatba hozni arckifejezéseket és hangokat, a kutatók rhesus majmokat (Macaca mulatta) két képernyő elé ültettek.
A képernyőkön két néma videófelvétel volt látható, amelyek mindegyikén egy rhesus majom bizonyos hangot adott. Az egyik barátságosan búgó hangot, kissé nyitott szájjal, előredűlő ajkakkal. A másik ezzel szemben aggódva kiáltott, szélesre nyitott szájjal. A kutatók ezekhez a képekhez a két hangelvétel közül mindig csak az egyiket játszották be és megfigyelték, hogy a majmok milyen gyakran nézték a képernyők egyikét vagy másikát.
Megállapították, hogy a rhesus majmok minden esetben nagyobb figyelmet fordítottak arra a képre, amelyik az éppen bejátszott hanggal megegyezett. Gyakrabban és hosszabb ideig nézték, mint azt a képet, amelynek a bejátszott hang nem felelt meg. Ehhez hasonló asszociációk az embernél a beszéd megértéséhez szükségesek - jegyezték meg a kutatók.

Hasonló kísérleteknél beszélni még nem tudó kisgyerekek is ugyanolyan magatartást tanúsítottak, mint a majmok.

(MTI nyomán)

Kiszámították, hogy ha az eddig gyártott összes rágógumit élével egymás mellé helyeznék, akkor több mint 200 millió kilométer hosszú lánc jönne létre. Ez ötszázhússzorosa a Föld és Hold közötti távolságnak. Eddig 40.000 milliárd rágót adtak el szerte a világon. Idén jubileuma van, ugyanis 1893 őszén került először piacra.

A rágógumi gyártása William Wrigley philadelphiai kereskedő nevéhez fűződik. A férfi 1891-ben mint szappanárus érkezett Chicagóba, harminc dollárral a zsebében. Vásárlóinak saját készítésű, természetes aromákkal ízesített rágót adott ajándékba. Amikor rájött, hogy ez menynyire népszerű, különösen a gyermekek körében, felhagyott a szappanárusítással, és kísérletképpen piacra dobta az első modern rágógumit. A nagy üzletet a második világháború hozta meg, amikor a kereskedő fia, akinek már gyárai működtek, kitalálta, hogy a kormány napi három rágót biztosítson az amerikai katonáknak. A reklámkampány elérte célját, az amerikaiak ma már több mint egymilliárd dollárt költenek erre az élvezeti cikkre. Persze az évek során sokan támadták, mondván, hogy fogszuvasodást okoz, ma viszont az orvostudomány épp az ellenkező véleményen van: "A cukor nélküli rágó meggátolja a szuvasodást" – állítják a fogorvosok. A rágás során ugyanis a nyálképződés fokozódik, s ez köztudottan semlegesíti a szájban keletkező, fogszuvasodást előidéző savakat.

A rágógumi az egész világon népszerű lett, hosszú ideig a feltaláló, Wrigley nevével fémjelezték márkáját is. Csupán a szocialista országokban ódzkodtak tőle jó ideig, mondván, hogy a rágógumi – akárcsak a Coca-Cola – a kapitalista fiatalok megvetendő ajzószere. Ma már egyedül Szingapúrban tiltják, ahol a hatóságok súlyos pénzbírságot rónak ki terjesztőire és fogyasztóira.

T. A.

Még nem lehet tudni, hogy Kossuth Lajos nyomdokaiba lép-e a holnap születő legfiatalabb Kossuth vagy inkább édesapja számítástechnikai vállalkozását viszi tovább. Sorsával kapcsolatban egyelőre annyi biztos: csütörtökön császármetszéssel jön világra.

Az Indexet telefonon kereste meg Kossuth Gábor, a Kossuth család leszármazottja, aki azzal a hírrel hökkentette meg a szerkesztőségünket, miszerint holnap születik meg a legfiatalabb Kossuth. Első meglepődésünkben csak ennyit tudtunk magunkból kipréselni: honnan tudja?

Kossuth Gábor fia, aki maga is a Gábor névre hallgat majd, császármetszéssel jön a világra, így a dátum mellett a születés órája is pontosan megjelölhető. Az apától megtudtuk, hogy a családnak ez az ága nem a 19. századi politikus közvetlen leszármazottja, a közös ős valószínűleg Kossuth Lajos nagyapja lehetett.

A család egyébként megalapította a Kossuth Szövetséget, amelynek negyven-ötven tagja van, és rendszeresen összejárnak. Politikával jelenleg senki sem foglalkozik a Kossuthok közül, habár 2002-ben kétszer is hallattak magukról. A szabolcsi 6-os választókörzetben Kossuth Lajos állatorvost indította a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltként. A kései utód végül nem került a parlamentbe. Az SZDSZ a parlamenti választások előtt került összetűzésbe a Kossuth család egyik ágával, amelynek tagjai kifogásolták, hogy ősüket kampánycélokra használják fel.

Kossuth Gábor számítástechnikai vállalkozásából él, a politika legfeljebb átlagos választópolgárként érdekli, a politikai csatározások nem vonzzák különösebben. Hogy a holnap születő utód bekapcsolódik-e a küzdelembe, az már csak rajta múlik. Persze, először még meg kell születnie.

Egy frissiben napvilágot látott, mintegy 1000 fő körében végzett felmérés szerint a megkérdezettek fele a háta közepére se kívánja a televíziós reklámblokkokat. Sőt mi több, még egy meghatározott összeg „leperkálásával” is megtennének minden tőlük telhetőt a reklámelkerülések érdekében.

A megkérdezettek mintegy kétharmada, noha ódzkodik a televíziós hirdetésektől, egy garast sem lenne hajlandó fizetni azért, hogy ne kelljen végignéznie a lépten–nyomon kéretlenül is felbukkanó reklámblokkokat. A reprezentatív felmérés 25 százaléka maximum 100 fontnyi összeget áldozna a cél érdekében. A legelszántabbnak a felmérésben résztvevők alig 1 százaléka, mindössze 10 ember bizonyult. Ők még 300 fontos szolgáltatási díjjal is kiegyeznének, csak hogy hirdetéseket ne lássanak. A kutatás mindemellett kimutatta, hogy a PC és a TV még mindig gyökeresen más, annak ellenére, hogy a televízió is mindinkább interaktívvá válik. (stop)

Nos, ha veszed a fáradtságot, és felzötykölődsz a Várba nyájas és kultúrára éhező olvasó, akkor akár meg is nézheted a nyár kiállítási szenzációját, az úgynevezett CHINaRT-ot. Javaslom, hogy tedd ezt.

Ezt a javaslatot igazából eme iromány végén kellene megtennem, és persze ezt megelőzően kellőképpen indokolnom. Valójában nem akarok én reklámot csinálni a Ludvig Múzeumnak, sem ezeknek az eredeti kínai művészeknek. Csak írásban gondolkodnék kicsit Kínáról a tradícióról és a modern művészetről. Arról, hogy a kipakolt alkotások alapján milyenek lehetnek ezek a modern kínai művészek. Mert be kell vallanom: kínai m?vészt, modernet vagy akadémikust, még nem volt szerencsém látni.

Az mindenesetre szembetűnő, hogy a modern művészeket három dolog foglalkoztatja manapság leginkább ott a távoli Kínában. Először is még mindig és megkerülhetetlenül ott van Mao. Ezt meg is értem. Kevés olyan alakja van a történelemnek, aki képes volt arra, hogy fenekesetül felforgasson egy ekkora tömeget, akinek a Kommunizmus Fekete Könyve szerint arra is volt tehetsége, hogy bizonyos aktivistákat rávegyen arra, hogy az ellenség húsából falatozzanak, vagy esetleg erre a tevékenységre eme szerencsétlen embertársunk rokonait is rákényszerítsék Gondolják csak el: mindez az ötvenes években! Nekem a sok millió halott mellett most ez jut eszembe erről a nagy alakról. Hogy megkerülhetelen ez a figura a kínai művészek számára, azt ezek után persze elfogadom. Nagy ikon ő, kár hogy itt korszaka enyhe nosztalgiával körüllengve jelentkezik. Talán nem jó szó ez a nosztalgia, bár azt is tudjuk, hogy ezek a baloldali ikonok, (vagy bálványok) nehezen dőlnek. Különösen akkor, ha még mindig szorgos kezek munkálkodnak szerte a világban emlékük őrzésén, „arcuk fényesítésén”.

A másik gyakran előforduló téma, a tömeg. Mert Kínában valóban sokan vannak, és egyre többen lesznek. Olyan probléma ez, amit mi itt a kihúnyó Európában jólétben unatkozók nem nagyon érthetünk. Ott szuperkedvezményeket kapsz akkor, ha csak egyetlen utódot nevelsz. Ott, ha felvesznek az egyetemre, akkor azt is megmondják, hogy milyen tudományt fogsz tanulni az elkövetkezendő esztendőkben. (Ezt persze én sem hittem csak úgy egyből el, de találkoztam egy érintettel...) Hogy aztán a képzőművészet eszköztárával hogy lehet sikeresen ehhez a témához nyúlni, arra ott vannak kitűnő, erősen asszociatív példák a tárlaton.

Legmarkánsabb, lépten-nyomon tetten érhető törekvés szerintem pedig az, hogy ezek a művészek csatlakozni szeretnének a nyugati kultúrán alapuló modern képzőművészet nagy és nemzetközi áramlatához. Nincs is ebben semmi meglepő. Csak így lehet manapság feljutni a Parnasszusra, rákerülni a jegyzett művészek csodálatos listájára. Tehát át kell venni a „szóhasználatot”, a divatos tartalmakat és használatos formavilágot. Nem ártana persze valamit újítani, hozzátenni az egészhez, hogy azért legyen a dologban egy kevés kínai is. Ez sajnos jórészt elmarad. Ez hiányzik. Nem azt mondom, hogy nem szabadott volna eltenni a tust és az ecsetet, de azért mégis... Van hol gyökeret keresni. Az azért mindenképpen dícséretes, hogy itt még nem tapasztalhatjuk meg a képernyők és monitorok és vetítők végzetes elburjánzását. Mármint a hagyományos, kézi munkával, ecsettel készült alkotásokra végzetes elburjánzásról lenne itt szó, ami manapság már általános az európai kiállítótermekben. Itt inkább a hagyományosabb technikák dominálnak. Még olajjal festett, emberszabású alakokat ábázoló művet is találtam. Ezen meg is lepődtem rendesen. A kiállított alkotások pedig egyöntetűen nagy méretűek. Nagyok a szobrok, nagyok a képek, nagyratörőek a projektek. Nagy az ország is.

Azért mégis akad pár furcsa darab ezen a tárlaton. A múzeum bejáratánál egy hatalmas vörös Tyrannosaurus Rex fogadja az érdeklődőket. Szerencsére ketrecbe van zárva a rusnya dög. Talán a közelmúlt kínai változásait mutatná így meg az alkotó. Hogy aztán a bolsevik szellem visszakerült-e a palackba ott Kínában azt nem tudhatom. Kína még mindig elég messze van.

pl

Kínai kortárs képzőművészet
Chinart Contemporary Art
2003. június 19 – szeptember 28.
June 19 – September 28, 2003