Koradélután – vasárnap lévén – ellátogattam a Civilszigetre, méghozzá a Közös pont nevű sátorba. Ezt a sátrat három keresztény egyház (római katolikus, evangélikus és református) állította, és a szokásos beszélgetéseken kívül ezen a napon három ökumenikus istentiszteletet tartottak. A kis sátor megtelt olyan emberekkel, akik azért gyűltek össze Jézus nevében, hogy közöttük legyen.

Délután eljutottunk a Sziget hátsó végében felállított Lumináriumba. Iszonyú meleg fogadott minket, meg az a különös hangulat, amiben már tavaly is részem volt. Lássuk, mit is ír erről az építményről a programfüzet:
Luminárium
Idén ismét jelen van a szigeten a Luminárium, az angliai Architects of Air lenyűgöző Izéje. A tavalyihoz hasonlóan idén is ingyenes a bejutás a naponta délután kettő és este nyolc között látogatható "építménybe". Az idén bemutatott példány neve: Arcazaar. Ez a térplasztika nagyobb, újabb és talán még gyönyörűbb, mint a tavaly bemutatott Levity. Alan Parkinson építészt az iráni bazárok hangulata és formanyelve ihlette az Arcazaar megépítésére.
A Luminárium – a tavaly bemutatott Levity és az idei Arcazaar - egy modern műalkotás. Semmihez nem hasonlítható, levegőtöltésű szisztéma, kb. ezer négyzetméteren. Egy belülről bejárható szobor, egy relaxációs hely, egy csodaszép világ. Csövek, kupolák és termek hálózata, amelyet a befújt levegő tart fenn, és csak a falakon átszűrődő, színesre festett napfény világít meg. Az egész színes műanyag.
Ha megmozdulunk az épületben, az építmény oldalai is mozognak, úgy látszik, mintha lélegezne. Olyan, mintha egy óriási tüdő járataiban sétálnánk, aminek a falai színes műanyagból készültek. A hártyafal körülöttünk meglehetősen vékony, nem szabad benne rohangászni. Vigyázni kell rá. Él.

Elmentünk Üllői úti fák koncertre. Balázs a koncert közepe felé finoman megbökött, hogy nézzem már meg, ki áll mellettem jobb oldalt. Lovasi volt a Kispál és a Borz együttesből. Eszembe jutott, hogy szombaton a "Magyar vagyok és turista – Kispál és a Borz" típusú pólómat négy ember nézte meg nagyon. Az első srác közölte velem, hogy ez sokkal jobban tetszik neki, mint a régi, mert azt ki nem állhatja. (A P.Mobil együttes Magyar vagyok, nem turista feliratú pólójára gondolt.) A következő egy magyar srác volt, aki hároméves kora óta Ausztráliában él, és saját bevallása szerint tényleg turista az országunkban. A harmadik az a lány, akivel még a VOLT-on ismerkedtem meg. A negyedik emberke épp a családjával sétált, és nagyon furcsán méregette a rajtam lévő pólót. Pedig néhány hónappal korábban még ő mutatta be a koncertjükön. (Gyk. Lovasi volt az, akivel tehát vasárnap is találkozhattam.)

Épphogy véget ért a koncert, máris mentünk a Nagyszínpadhoz, meghallgatni a Heaven Street Seven tolmácsolásában, hova is tűnt az a kvézi srác. Utána egy vacsora valamelyik bódénál, majd Balázs eltűnt Belga koncertre, én meg kicsit körülnéztem. A Táncdalfesztivál sátorban épp a szokásos vizespólós verseny zajlott, a Tilos Sátorban pop est volt, így végül a Cinetrip nevű bambuszinstallációt választottam. Egészen hajnalig...

Bacsi