Karizmatikus találkozó után

Soproni pap szentbeszédét hallgathatta volna a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás VIII. Országos Találkozójának tizenkétezer résztvevője vasárnap a Budapest Sportcsarnokban az eredeti tervek szerint. Bindes Ferenc esperes atya, a Szent György templom népszerű plébánosa friss élményeit osztotta meg velünk:

Az idei találkozó alapgondolata: "Aki engem látott, látta az Atyát is." A Szentatya az 1999. évet az Atya évének nyilvánította, ennek jegyében tervezték a rendezvényt, és erre utalt a szép nagy kereszt és a torinói lepel képmása hatalmas méretben kivetítve. A Szentatya idén is apostoli áldását adta a résztvevőkre minden szentek, különösen a magyar szentek oltalmát kérve.

Kilenckor érkeztünk meg az autóbuszunkkal – hagyományainknak megfelelően -, soproniak, nagycenkiek és fertődiek. Bent voltak már soproniak, ők tartottak fönn nekünk helyet.

Egy órán át tartott a dicsőítés, ezt követte az első tanítás. José H. Prado Flores teológiai tanár egyszerű nyelven, színesen, érdekesen beszélt a vakon született Bartimeus meggyógyításáról, amit tolmács fordított spanyolból. Az ott elhangzott szavakat alkalmazta arra, hogy mindannyian bizonyos fokig vakon, az útszélre sodródva várjuk, hogy jön valaki, aki megment bennünket. Második, délutáni előadásának témája a három elveszett dolog volt: az elveszett bárány, az elveszett drachma és a tékozló fiú.

A szentségimádás szerintem a legszebb része volt az egésznek. Előzőleg Cepeda püspök úr jött ki és elmesélte élete történetét. "Vörös püspöknek" nevezték, mert ő indította el Közép-Amerikában az érdekes, de félreérthető "felszabadítás-teológiát". Kalandos életút után talált rá a bensőséges hitre. Ez volt a bevezetése a meghitt, csendes szentségimádásnak. Utána a püspök a papság meg egy rakás ministráns kíséretében végigvitte a stadion belső útjain az Oltáriszentséget és áldást adott a betegekre. A szentmisén harminckilencen áldoztattunk. Utána harsány és vidám, másfél órás éneklés következett rövid imákkal. A fiatalok a végén nem tudtak már a fenekükön maradni, felálltak, és kígyózó menetben énekeltek tovább. Indulnunk kellett volna már, de gondoltuk, ha már idáig eljöttünk, nem megyünk el idő előtt.

Nekem ez az ötödik találkozó volt, amin részt vettem. Tapasztalatom szerint nemcsak létszámában vannak mindig többen, hanem az egésznek a légköre is egyre érettebb. Komoly, keresztény szellemet képvisel a találkozó. Mégis inkább a tömegélmény volt jelentős azoknak – elsősorban fiataloknak -, akik még nem végezték el a Szentlélek Szemináriumot, megindította őket a fiatalos lelkesedés, az egészséges szabadság, a szeretet.

Sopronban a karizmatikus lelkiségi irányzat az induláskor, úgy másfél évtizeddel ezelőtt felnőtt dolog volt. A bencés szerzetes Botond atya indíttatására először magánházaknál jöttek össze néhányan, majd a Szent György templomban meghirdették az első Szentlélek Szemináriumot, amin én is részt vettem. Azóta már a 15. szemináriumot indítottuk az elmúlt hetekben.

Szerencsés, ha átfedés van a különböző lelkiségi mozgalmak között. A Karizmatikus Megújulási Mozgalom eljuttat embereket megtérésre és tudatos keresztény életre. Személyes, élményszerű, tanúságtevő hitet ad. A Szentlélek Szemináriumot végzett és igényes embereknek két közösségük van: az egyik, ahol ők töltekeznek, és a másik, ahol ők táplálnak.

Kelemenné Torma Erzsébet