|
Ki emlékszik, mit csinált négy éve ezen a napon? Mindenki.
Kivételes napok márpedig vannak
Nem volt ünnep, se állami, se családi - mégis mindannyian emlékszünk rá. Megbolydult napunk, életünk szép emléke marad. Mindenki emlékszik 1999. augusztus 11-ére, a kozmikus bújócska napjára, amikor Magyarországról tökéletesen látszott a teljes napfogyatkozás.
Már néhány nappal előtte érkeztek külföldiek, illetve hazaiak, hogy a zónába eső településeken helyüket elfoglalják. Autókkal, motorokkal jöttek - szállodában, kempingekben vagy rokonoknál háltak meg, izgatottak voltak, várakozásteli hangulatban járkáltak az idegen városokban.
Felhősödött délelőtt. Sokféle műsor résztvevői mind-mind aggódva nézelődtek felfelé - NEHOGY épp azokban a percekben ússzon felhő a nap alá!!
Aztán egyszercsak az elsők észrevették a napnéző szemüvegeiken át, hogy hiányzik egy kis falatka a napból. Futótűzként terjed az információ. Mindenki felnézett a napra, és mindenki meggyőződött róla: igen. Hát tényleg elkezdődött.
Akárki, akárhol volt, öt-tíz percenként ellenőrizte az óráját, nézett fel a fogyatkozó napra... aztán amikor tényleg elúszott a felhő, és tényleg ott volt az időpont, végighömpölygött a hatalmas országsávon: a csend. A megtapasztalt jelenség első észlelésének csendje. Jármű nem járt, hang nem hallatszott. És pár pillanatra rá: kitört a hangos éljenzés!!!
Mindenki emlékszik arra a napra. Pedig nem is történt semmi. Az égitestek rótták szabott útjukat. Milyen torokszorító, milyen lélekemelő semmi volt az!!
A kép forrása: http://napfogyatkozas.mcse.hu/1999/
Sebők Lili
2003. augusztus 11., hétfő 08:54
|
