Rövidebben élünk mint az EU polgárai
Népszabadság  • www.nol.hu  •

Az Európai Unió a 2002-es adatok szerint 3,2 millió négyzetkilométernyi területen - az európai földrész egyharmadán - helyezkedik el, mintegy 378 millió ember, a kontinens lakosságának több mint fele, a világ népességének 6,2 százaléka él itt - ismerteti a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összeállítása. Ugyanezen a területen élt 1938-ban a világ lakóinak 12 százaléka.
 
A népesség száma az 1990-es évektől 14 millióval nőtt, számottevő részét tette ki a nemzetközi vándorlás.

A természeti-földrajzi tényezőtől nagy mértékben függő népsűrűség – az egy négyzetkilométerre jutó lakosok száma – az  unióban jelenleg a magyarországinál valamivel nagyobb, átlagosan 117. A legnagyobb népsűrűségű ország Hollandia 387-es, Belgium  336-os, a legritkábban lakott Finnország 15-ös, valamint Svédország 20-as mutatóval.

Az unióban a '70-es években 100 nőre 197 gyermek születése jutott, ez 2001-re 147-re csökkent. A csökkenés valamennyi tagországban bekövetkezett. A mutató értéke Írországban a  legmagasabb, 198, s Olaszországban a legalacsonyabb, 124. Az elmúlt  évi magyarországi mutató értéke alacsonyabb, mint az EU-tagországok  átlaga, és hasonló, mint Ausztriáé, Görögországé és Németországé.

Az Európai Unóban a nők helyzetének változásával – a tanulás és  a női munkavállalás elterjedésével – az anyák egyre később szülik  meg első gyermeküket. Az anyák átlagos kora az elsőszülöttek világrajövetelekor az 1960-as 28 évről a '90-es végére 29 évre emelkedett. Ez a mutató Magyarországon 2001-ben 25 év volt.

A férfiak születéskori várható átlagos élettartama 2001-ben az  unióban 75,4 év, a nőké 81,6 év volt. Jelenleg az EU-tagországokban  a férfiak 9,9 évvel, a nők 11,5 évvel hosszabb élettartamra  számíthatnak, mint elődeik 1950-ben.

A fiú újszülöttek életkilátása az unión belül a legmagasabb  Svédországban, 77,5 év, továbbá Olaszországban 76,7 év, Ausztriában  75,9 év. A lányoké Franciaországban 83 évet, Spanyolországban és  Olaszországban 82,9 évet tesz ki. A legalacsonyabb a férfiak  születéskor várható átlagos élettartama Írországban, illetve  Dániában, 73, illetve 74,3 év, a nőké Dániában és Portugáliában, 79,  illetve 80,3 év.

Magyarországon a mutató értéke 50 éve még megközelítette az  Európai Unió jelenlegi 15 tagországának átlagát, jelenleg viszont a  magyar férfiak születéskor várható élettartama 7,2 évvel, a nőké 5,1  évvel rövidebb, mint európai uniós társaiké.

(MTI)

Európában Magyarországon a legnagyobb a halálozás aránya: 140-150 ezren halnak meg évente. Közel 5400 temetőben közel hárommillió sírhely van. Budapesten az elhunytak valamivel több, mint 70 százalékát a hamvasztják, vidéken 15-20 százalékát.
Az élőknek van szükségük a halottakra, s nem fordítva - állítja K.J., mondván: - a nagy emberek is itt végzik, érkezzenek bárhogy, Szent Mihály lován, hintón, ágyútalpon, kocsin vagy a társak vállán, koporsóban vagy urnában. Meggyőződése: aki embernek született. azt megilleti a végtisztesség. Akkor is, ha gazember volt.
Ismerői szerint a temetőkről Magyarországon senki sem tud K.J.-nél többet, nem véletlen, hogy annakidején még az Európai Temetkezési Unió elnökségébe is beválasztották. Az emlékei között tallózunk.

Hamvak a zsákban
- Mennyi egy ember?
- Az urnák két és fél literesek. Elfér benne, ha nullás liszt finomságúra őrlik a hamvát.

- Hány perc kell hozzá?
- A betáplálás, az égetés hatvan perc. Ehhez jön még a darálás meg a hűtés. Egy urnát tisztességes módon körülbelül három óra alatt lehet előkészíteni.

- Beszélik, az égetőben még egyszer felülnek a holtak…
- Badarság. Jó, hogy azt nem mondják, hogy még integetnek is. A tűzben nem látszik ott se koporsó, se halott. A hamu is csak akkor, amikor megjelenik a kifújórendszer végén, a másik oldalon.

- Nem fertőz?
- 1000-1200 fokon mindenféle bakteriális anyag elpusztul. Megvizsgáltattuk a hamvakat, nagyon sokszor: foszfor- és alumíniumtartalmuk igen magas, a növény a gyökerével fel tudja szívni. Nem véletlen, hogy sokan fát ültetnek a hamvakra, úgy vélik: bennük él tovább az elhunyt.

- Igaz, hogy három zsák hamvat tartott a szekrényében, ömlesztve?
- Igaz.

- Mekkorák voltak a zsákok?
- Normális méretűek, de nem voltak tele.

- Biztos, hogy emberi hamvak voltak?
- Kétség sem fért hozzá.

- Hány ember földi maradványát tartalmazták?
- A technológiai hiányosságok jóvoltából sokkal durvább volt a hamvuk, harminc-negyven emberé lehetett.

- Miért őrizte őket?
- Azért, hogy igazolhassam az állításaimat.

- Milyen állításokat?
- Az áldatlan állapotokról.

- Honnan valók?
- Egy kétszámjegyű főútvonal melletti krematóriumból. Több évig üzemelt, még a nagy privatizálások idején. A fél országot beterítették a szórólapjaikkal: "olcsók és gyorsak vagyunk!", pedig még működési engedélyük sem volt. Elképesztő dolgokat produkáltak, bizonyság rá ez a tőlük származó, három kallódó zsák. És csodák csodájára még csak véletlenül sem tévedt arra az ÁNTSZ, a Munkavédelmi Felügyelet, az önkormányzat, a tűzoltóság, a rendőrség vagy a minisztérium. De még a kéményseprők sem. Ellenben, befolyása révén, milliós nagyságrendű hiteleket kért és kapott a tulajdonos. A vendéglői mellé, gondolta, jól jön egy krematórium. Nagy üzletnek ígérkezett. Az is lett. Amikor pedig mégis szorulni kezdett körülötte a hurok, fizetésképtelenséget jelentett, a hitelt adó bank pedig elengedte a tartozását, és átvette az építményt. De, mert kínosnak tartották, hogy bank krematóriumot üzemeltessen, felkínálták egy másik vállalkozónak. Aki viszont kijelentette: csak akkor hajlandó elfogadni, ha előtte rendbe rakják, és pótolják azokat a több milliós technikai hiányosságokat, amelyek az üzemeltetési engedély megadásához szükségesek. Pótolták! Aztán a bankot is konszolidálták.
 

Véletlenül nem lehet összekeverni!
- A fővárosi krematóriumokról is keringenek rémtörténetek….
- A rossz hír olyan, mint a tej. Néhány csepp belőle mindent elszínez. Pedig a temetők sem rosszabbak a társadalomnál. Ettől függetlenül volt alapja a mendemondáknak. A nyolcvanas években, amikor a temetkezési vállalathoz kerültem, egy este kimentem ellenőrzésre a krematóriumba. Meztelen emberek feküdtek szanaszét. Részeg hamvasztók, és megmerevedett holtak. És onnan tudtam meg, melyik a hamvasztó, hogy amikor átléptem felette megmozdult. Elmondták: volt olyan is, hogy előkaptak valahonnan egy részeg csavargót, és párzásra buzdították, egy szép vagy ismert hölgy tetemével, mondván: "úgy se jutottál hozzá soha a rohadt életben". Aztán bedobták őket együtt vagy külön az égetőbe.

- Elborzaszt...
- Én is megborzongtam, amikor az első, akkor még "termelésinek" mondott tanácskozáson, a hamvasztók szemébe néztem: csupa messze néző, szürke és üveges tekintet, alkoholos gőzben. Emlékszem az első felszólalásra is: "Mit tesz a vezetés annak érdekében, hogy a kórházakban ne szedjenek ki minden aranyfogat, hogy legalább egyet-kettőt nekünk is meghagyjanak?"

- Mit tett?
- Bécsben járva tanulmányúton, három dolgot azonnal megtanultam. Egy: a halott állandó látványa olyan pszichés állapotot hoz létre, ami megváltoztathatja az ember egész egyéniségét. Tehát a hamvasztóban nem szabad, hogy halottat lásson a hamvasztó. Kettő: egy korty szeszes ital sem fogyasztható. Három: tisztaság, rend és fegyelem. Amikor hazajöttem, első dolgom volt a kint látottakat itthon is megvalósítani. A holtakat koporsókba raktuk azonosító számmal. Lefedtük őket. Igaz, csak keménypapír fedéllel, szalaggal átkötve, de arra elegendő volt, hogy ne lehessen látni őket. A fegyelem érdekében pedig félkatonai diktatúrát vezettünk be. Három-négy hónap alatt kirúgtuk az összes italozót. Számos vezető talpa alá is útilaput kötöttünk. Korszerűsítettük a kemencéinket, mikroprocesszoros vezérlésűekre, azóta kézi beavatkozás nélkül működnek. Napjainkban a krematóriumban dolgozók 50 százaléka már szakmunkás végzettségű. Csak az átvevő lát elhunytat. Rend és tisztaság van.

- Az ön által őrzött zsákokból ítélve, az a szomorú sejtésem, hogy a hozzátartozók nem mindig a szeretteik hamvát kapják az urnákban.
- Ez a három zsák valóban arról tanúskodik, hogy nem mindenütt volt vagy van így. A Temetkezési Intézet Rt.-nél azonban sem a halottakat, sem a hamvaikat nem lehet véletlenül összekeverni. Egymás kezébe adják az ellenőrök a kilincset. Hetente vizsgálják a krematóriumot, a hűtők kezelését, karbantartását, a füst összetételét, a gépkocsik fertőtlenítését. A baj nem itt volt, van, hanem a magánszférában, ahol a kegyeleti szolgáltatás szinte kontroll nélkül történik. Javasoltuk a hatóságoknak: nézzék meg, a krematóriumok bejáratánál, miként tudják egyes vállalkozók azt a bravúrt végrehajtani, hogy hatszemélyes autóba tizenkét halottat bezsúfolnak. Ha azt hiszi, hogy a bejelentésünkre valami is történt, akkor nagyot téved.

- Hullarablók?
- Szerencsére nincsenek. Egyről tudok mindössze: Európa egyik legdrágább temetőjéből Chaplin tetemét lopták el.

- Nem a testre gondoltam, hanem a kellékekre...
- Egy ideig nagyon féltettem Karády Katalin hatezer dolláros koporsóját, de szerencsére alaptalanul. A fosztogató sírbontás is egyre ritkább. Koszorúk meg virágok azonban naponta tűnnek el.

- Sírkövek?
- A rendszerváltás előtt nagyon-nagyon ritka volt a sírkőlopás. Ahogy megérkezett a szabadság, minden megváltozott. Rögvest kiadtak, csak a fővárosban, 240 sírgondozó vállalkozói engedélyt. Mindegyik további hat-nyolc embert alkalmazott. Betódultak a temetőkbe. Megakadályozni nem lehetett, mert a temető közterület. Ellenőrizni sem, mert 460-480 hektárt lehetetlen szemmel tartani. A rendőrség pedig, ha nagy ritkán kijött, legfeljebb a lopás tényét tudta megállapítani. Amikor már nagyon elfajultak a dolgok, önerőből léptünk: ötven dolgozónknak azonnali hatállyal felmondtunk, hatvanmillióért pedig létrehoztuk a saját rendészetünket. És mit tesz Isten: a sírkőlopás majdnem teljes egészében megszűnt. Cserébe kaptam viszont rengeteg fenyegetést, pontosan megjelölve a temetésem időpontját.

- Szombat-vasárnap is temetnek?
- Ha megfizetik, akkor igen. De nem könnyű sírásót találni, főleg nem hétvégére. Holott hozzá sem ér a halotthoz. Mégis, ha bemegy egy ismerős kocsmába, kiürül a terem. A tulaj meg azt mondja: "itt egy deci rum, aztán menj a fenébe, mert addig nem jön be senki". A sebésznek pedig, aki a belek között turkál, még a kezét is megcsókolják.
 

Jött egy ezredes
- Változnak a temetkezési szokások?
- A múlt rendszerben a polgári temetések aránya 24-25 százalék volt, a többi egyházi. Ugyanabban az időben Nyugat-Németországban a polgári temetések száma meghaladta az 50 százalékot, pedig ott nem volt kommunizmus. Nálunk pedig még ösztönözték is. Ingyen kapták a búcsúztatót, a kórust, és még koszorút is nagyon sokan. Emlékszem: jött egy ezredes. Azt kérdezte: "Anyám nagyon vallásos volt, egyházi temetést kért a végakaratában, én ateista vagyok, ráadásul politikai munkakörben dolgozom, mit csináljak? Tud-e segíteni, de úgy, hogy híre ne menjen." Tudok, mondtam: itt ül a portán reggeltől estig egy öreg plébános, amikor a hivatalos temetés után elmegy mindenki, elővesszük újra az urnát, föltesszük a ravatalra, elvégzi a szertartást, beszenteli, aztán visszarakjuk a fülkébe. Így is történt.

- Napjainkban?
- Az arányok számottevően nem változtak. Az egyházi temetések helyett viszont a munkásmozgalmi temetések lettek titkosak. Például Kállai Gyulát hat ember jelenlétében temették el.

- Egyedi kívánságok?
- Mindig tiszteletben tartottam az elhunytak és hozzátartozóik kívánságát, és sohasem kérdezem az okát. Feleki Kamillt például kora reggel, napkeltekor búcsúztattuk. Hozzátartozó híján, hárman: a gondozója, egyben legjobb barátja, a temetővezető meg én kísértük utolsó útjára.

- Legfurcsább kérés?
- Az egyik művésznő reggel kilenckor felhív: meghalt az édesanyja, szülőhelyén, egy vidéki kis faluban akarja eltemetni. Semmi akadálya mondom. Igen ám, mondja ő, de már holnap délelőtt, mert este színházi bemutatója lesz, és nem mondhatja le, mert a jegyeket már eladták. teljes idegösszeroppanás alatt állok, segítsen, a Jóisten áldja meg!

- Segített?
- Másnap 11-kor temettük. Este, a bemutató után, a nyakamba borult, úgy sírt.

- Mi a temetkezésnél a főszabály?
- Lényeges, hogy minden nagyobb temetésnél legyen egy és csakis egy olyan személy, aki dönt. Antall József miniszterelnök temetésével például hattagú bizottság foglalkozott. A temetés koreográfiáját pedig Koltai Gáborra bízták. De Koltai sem tudott a saját gondolatai szerint mindent elvégezni: nem az ő találmánya volt például a lovak felhozatala. Elég sokan ismertük Antall József felfogását. Emlékszem, amikor hosszasan sétálgattunk, Jókai sírját hozta föl példának: van egy fejfa és kész. Őszintén akarta. Arra kért: anyám sírjáról hozzatok borostyánt, nem kell semmi más az égvilágon.

- Teljesítette?
- Természetesen. Sajnos, később, a síremlék építésekor gaznak vélték és kitépték.

- Bartók Béla temetését is kormánybizottság szervezte…
- Sokan belebeszéltek, és olyan dolgokat akartak, amit a család nem. Ifjabb Bartók Béla öccse, Péter, aki Amerikában él, hallani sem akart a Fiumei útról, "mert hogy az egy kommunista temető, oda nem!" Nem tudta, hogy 'majd minden fővárosi temetőben van munkásmozgalmi parcella. Végül Farkasréten helyezték a hazahozott hamvakat örök nyugalomra. Két sír van mellette: az egyik a rokonoké, egyszerű fehér márványtáblával. A másik ifjabb Bartók Béláé, mert sajnos ő is elment. Neki fekete gránitja van. Ő akarta így, mondván: apám mellett én csak egy fekete gránittáblát kérek. De Béla, mondtam, a másik oldalon fehér a tábla, ki kellene cserélni. Nem lehet - mondta, a rokonság ragaszkodik hozzá, mert apám fürdőszobájának a padozatából származik. Aki arra jár, aligha gondolná, hogy egy ilyen egyszerű síremlék mögött milyen mély érzésű emberi dolgok vannak.

Mauzóleumot akartak emelni?
- Rajk László temetése?
- Ott voltam az újratemetésén, és legutóbb is, amikor a család tagjai, teljesen titokban áthelyezték földi maradványait a Fiumei úti temetőből egy másikba, mondván, méltatlan helyen nyugszik. Döntésüket tiszteletben kell tartani.

- Nagy Imre…
- Maradványainak megkeresése után teljes kimerültséggel ágynak dőltem. Nem volt egyszerű a megtalálása és az azonosítása. A temetése a rendszerváltás demonstrációja, jelképe volt.

- Kádár János…
- Rengeteg pártvezetővel találkoztam, régiekkel is, maiakkal is. Vagy magánemberként, protokollból, vagy a saját vagy a mások temetésén. Egyedül Kádár Jánossal nem. Amíg élt, nem járt a Kerepesi temetőben. Annyira félt a haláltól, a temetés és a temető légkörétől, hangulatától, hogy képtelen volt eljönni, az utolsó pillanatban mindig lemondta a részvételt. Tudomásom szerint mindössze egy temetésen vett részt, Nemes Dezsőén. Már beteg volt, amikor meghallotta, hogy mauzóleumot akarnak emelni neki. A feleségétől tudom, napokig a környezetében sem lehetett megmaradni, goromba lett, ordított. Amikor temették, infarktussal kórházban feküdtem. Nagyon szép és egyszerű síremléke van. Kifizették. A felesége kérte, hogy így legyen.

- Sokan vannak olyanok, akik saját maguk intézik a temetésüket?
- Hajaj! Barcsay Jenő bácsin például az égvilágon semmi betegség jelét nem lehetett észrevenni, amikor közölte: nemsokára meghal, és az a kérése, hogy Lyka Károly művészettörténész mellé temessük, a Fiumei úton. Elmondta: nélküle soha az életben nem lett volna festő.

- Vannak még siratóasszonyok?
- A hagyományok már vidéken is csak elszigetelten élnek. Minél nagyobb egy város, a kegyeleti szolgáltatás annál iparszerűbb. Az Új köztemető ravatalozójában például szinte futószalagon, félóránként van egy temetés.

- Önálló üzletág lett...
- Rendkívül etikátlan és gusztustalan dolognak tartom, hogy a temetkezési vállalkozók már a kórházakban, szinte a bejáratnál várják a halált. Nem beszélve arról, hogy sok helyütt még az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók is szinte hullakereskedést folytatnak. Holott a kórház a remény háza, ahová mindenki azért viszi hozzátartozóját, hogy meggyógyuljon.

Hol van a mama?
- Van egy ismerősöm, aki azzal riogatja az anyósát, hogy vázába rakja, ha meghal, kiteszi a polcra, és úgy biztatja: "na most kiabálj!" Beválthatja a szavát?
- Még a pártállam idején történt: megjelent nálunk egy nyugdíjas miniszter és közölte: haza karja vinni a felesége hamvait. Az igazgató azt mondta: erre nincs lehetőség. A pártközpontból rászóltak. Aztán bejött a miniszter lánya, s azt kérdezte: "Hol van a mama?" Ott az asztalon, viheti - mondta az igazgató, mire a nő összeesett. Napjainkban egyébként bárki hazaviheti a hozzátartozója hamvait. Évente majd kétezren élnek ezzel a lehetőséggel. A jogszabály egyetlen korlátot tartalmaz: megfelelő körülmények között kell tárolni. De ki az, aki megmondja, mi a megfelelő körülmény, és ki ellenőrzi? Senki.

- Házmesterünket pázsitra szórták, vízfüggönnyel...
- Külföldön látott hasonlót a régi igazgatónk. Hazajött és azt mondta: mérnök vagy, nem igaz, hogy nem tudsz te is ilyet csinálni. Csináltam. Nullás liszttel, szökőkúttal gyakoroltam, nehogy a szél elvigye a hamvakat. Vízfüggöny lett belőle, az urnát negyvenöt fokos szögben bemosó sugárral. Óbudán működik az egyik, a másik az Újköztemetőben. Évente körülbelül 3000-en kérik a szórást ezekben a névtelen parcellákban.

- Olvasom: már repülőről is szórják a hamvakat.
- Néhány esztendő óta engedélyezett. László Atya celebrálja. Ő vezeti a gépet is. Körülbelül 300 méter magasságban, háromszáz kilométeres sebességgel. De csak a Duna fölött, Pest alatt. Másutt tilos. A környezetvédők még ez ellen is tiltakoznak.

- Más, extrém dolog?
- Siklósról hoztak föl egy halottat. Abban az időben még 90 százalék fölött volt a boncolási arány, és általában a visszavarrásokkal sem bíbelődtek. Parasztember volt, és a hamvasztónak feltűnt, hogy milyen nagy a hasa. Egy csecsemő volt benne nejlonzacskóba csavarva. Mint később kiderült: a kórházban, a proszektúrán rakták bele, pénzért, így akarták eltüntetni a bűncselekmény nyomát.

- Botrány?
- Megtörtént, hogy az egyik vállalkozó, miután felvette az egyházi szertartásért járó pénzt, egy üveg borért tehetséges ismerősére bízta a papi szerepet. Ő pedig szerzett egy reverendát, átnézett néhány latin szöveget, és halandzsa nyelven produkálta a szertartást. Ám pechjére, a rokonság között civilben volt egy igazi plébános is, aki odament hozzá és megkérdezte: melyik egyházközösségtől van. Erre az álpap eldobta a keresztet meg a bibliát és elszaladt.

- Megismétlődhet?
- Miért ne? Az egyházak azt mondták: ne bolygassuk, az ilyen eseteket, mert akkor meginog a bizalom. Külön kérésük, hogy a vallási szertartások szervezésével csak az ügyfelek, s ne mi foglalkozzunk. Így aztán a vállalkozók azt csinálnak, amit akarnak. Kénytelenek vagyunk kontroll nélkül elfogadni a papjaikat papnak.

- Hálátlanság?
- Amikor hazahozták Kabos Gyulának, a neves komikusnak a földi maradványait, számtalanul bábáskodtak körülötte, de még egy huncut vasat sem adott hozzá senki. Gyönyörűszép temetés volt. És mégis voltak olyanok, akik rám támadtak, mondván: honnét vetted a bátorságot ahhoz, hogy keresztény temetőbe, Farkasrétre temessétek?

- Honnan?
- Miután érdemben senki sem törődött vele, úgy döntöttünk, hogy közvetlenül legjobb barátja, Bilicsi Tivadar mellé temetjük. Odafenn bizonyára hálás érte.

Grátisz-halottak
- Mondják, már meghalni sem érdemes, annyira drága a temetés.
- Hát persze, hogy drága. A temetkezési vállalatok költségvetési intézményként üzemelnek. Alig tudják fenntartani a temetőket. A fővárosi önkormányzat a közparkok fenntartását fizeti, a temetők 460 hektáros zöldfelületének fenntartásához viszont egy huncut vasat sem ad. Ki kell gazdálkodni. Így aztán ez is beépül a szolgáltatás árába, akárcsak az őrzés milliói. A sír egyébként magántulajdon. Nincs olyan temető a világon, ahol megrendelés nélkül gondoznák őket. A hozzátartozók több, mint ötven százaléka pedig évente csak egyszer látogat ki a temetőbe. Ezért vált be Amerikában és Angliában a hant nélküli sír, a pázsitba simuló fedlappal. Nálunk még idegenkednek tőle, de ez a jövő, mert gépesíthető. Egyébként, a költségek 40-50 százaléka a kellék: urna, koporsó, szemfedő, kereszt stb. Szolidan, de tisztességesen százezer körüli forintért pedig már el lehet egy embert hamvasztani.

- Melyik temetés olcsóbb, az urnás avagy a hagyományos?
- Az urnás, volt. Az energiaárak emelésével azonban közelítettek egymáshoz az árak.

- Amihez még hozzájön a síremlék...
- Gránitból a legdrágább. Sok helyről lehet hozni, a rodéziai valamivel olcsóbb, mint a svéd. Láttam építeni, egyetelen urnának, milliókért kriptát.

- Temetkezési hitel?
- Nincs. Ám ha lehet gyűjteni televízióra, mosógépre, kocsira, miért ne lehetne gyűjteni a temetésre? Ezért vezettük be a kegyeleti előtakarékoskodást. A szegényeknek szántuk. Befizetnek egy szolid összeget, a többit pedig részletekben. Számosan kötöttek már ilyen szerződést. A dolog érdekessége, hogy nyolcvan százalékuk egyben előre kifizeti az egészet. Kérdezem őket, miért? Azt mondja az egyik: "ez a biztos, nem függök senki kényétől-kedvétől." A másik: "megnyugodtam, mert rögzítettük, hogy nem fognak elégetni." A harmadik: "szórjanak el, hogy ne kelljen a síromhoz kijárni, és pénzt költeni." Magyarul: sokan félnek attól, hogy nem úgy temetik el őket, ahogy szeretnék.

- És akik nem tudnak fizetni?
- Föld fölött ők sem maradnak. Akik hajléktalanok, vagy nincs hozzátartozójuk, azok külön, úgynevezett grátisz-parcellákba kerülnek. Aki embernek született, azt a tisztességes kegyeleti szolgáltatás is megilleti. Minden grátisz-halottat, akár ismert, akár nem, legalább tíz percre a ravatalra kell tenni. Aztán kiviszik a végső nyughelyére, ugyanolyan kegyeleti formában, mint a többi halottat.

- A börtönben elhunytakat is?
- Az ötvenes években a börtönőrök ásták el a rabságban elhunytakat, hol itt, hol ott. De olyanról is tudok, hogy a kerítésen kívül álló rokonságnak eladták a tetemet, temessék el ők, ha a végtisztességet is akarják. Ma a börtönben elhunytakat kiadják a családnak. Amennyiben a család nem fogadja őket, vagy nincs hozzátartozójuk, akkor ők is a grátisz-temetést kapnak.

- Sok az ilyen temetés?
- Évente 1500-2000. Köztük vannak az NN-es halottak is.

- Kik ők?
- "Nevét nem ismerjük" halottak. Azonosíthatatlan külföldiek és hazaiak, irat nélküli hajléktalanok.

- Milyen sírban nyugodhatnak?
- Hant nélküliben, keresztfával.

Itt van a történelem, itt a temetőben!
- Ki fizeti a grátisz-temetéseket?
- A temetkezés garantált közszolgáltatás. A garanciát törvény írja elő, a költségét az önkormányzatok állják. De csak a földbe helyezésért vagy a hamvasztásért fizetnek. Szertartásra, virágra egy fillért sem adnak. Sőt az utóbbi időben újabb furcsa dolgok jelentkeznek. Egyik-másik önkormányzat magánvállalkozóknál rendeli meg a grátisz-temetéseket is, mert állítólag olcsóbbak. Ez azonban abszurdum: nemcsak azért, mert tisztességes körülmények között nem tudnak olcsóbbak lenni, hanem azért is, mert temetője csak a temetkezési intézeteknek van, és vállalkozóknak is hozzánk kell, kellene hozni a halottakat.

- Jól hallom: kellene?
- Jól hallja. Vannak ugyanis olyan információink, miszerint megtörtént már, hogy valahol Budapest határában a szántóföldön, vagy elhagyott vidéki temetőkben ásták el őket titokban. Hittel vallom: aki embernek született, azt megilleti a végtisztesség. Akkor is, ha gazember volt. A nagy emberek is itt végzik. Érkezzenek bárhogy, Szent Mihály lován, hintón, ágyútalpon, kocsin vagy a társak vállán, koporsóban vagy urnában. A temető az egyetlen hely a világon, ahol valódi egyenlőség uralkodik.

- A föld alatt tán igen, felette azért mégsem...
- Szent meggyőződésem, hogy az élőknek van szükségük a holtakra, s nem fordítva. Itt van a történelem, itt a temetőben! Az a nép, az az ember, aki nem becsüli elődjei sírjait, keresztet vethet magára. Budapesten 1948-ban még 87 temető volt. Ma 14 működő temető van. Az Erzsébet téren temető volt. A Kongresszusi Kzpont temetőre épült, miként a Fotex székháza is. Rengeteg megmentenivaló lett volna. Elmulasztottuk. Bécsnek 55 temetője van. Nem használják, de fenntartják, gondozzák. Nyugat-Európában a városban ravataloznak, és legszűkebb körben a városon kívül temetnek. Budapesten sem lesz másként, számottevő terület ugyanis már nincs.

- Ön (is) sokat tett azért, hogy a Kerepesi, majd Mező Imre úti, illetve Fiumei úti temetőből Nemzeti Sírkert legyen…
- Az ötvenes évek végén a Nemzeti Sírkert kialakítása érdekében egy történészekből, irodalmárokból, tudósokból álló bizottságot hoztak létre a Hazafias Népfront égisze alatt. Tagja voltam én is, Antall József pedig az alelnöke. Hét évig dolgozott, majd megszűnt a bizottság, mert odafönn úgy határoztak: nem Nemzeti Sírkert, hanem Munkásmozgalmi Panteon kell. József Attilát is oda temették. Egy Angliában lévő hozzátartozója azonban kezdeményezte az áthelyezését. Ott voltam az exhumálásánál. Kezemben volt a koponyája. Most családi sírboltban nyugszik.

Nemzeti Sírkert
- "Azért" most is jelen van a temetőkben a politika…
- A Nemzeti Sírkertnek az egyik legnagyobb értéke, hogy, aki idelátogat, az nem a napi politikával, hanem századok történelmével találja magát szembe. Annak idején ki akarták dobni Gömböst, de megmentettük. A rendszerváltás óta pedig azt kérdezik: mikor számoljátok már fel a munkásmozgalmi parcellákat?

- Mikor?
- Ha rajtam múlik, múlna, Brutyó János, Kádár János, meg a többi elvtársak is ott maradnának, ahol vannak. Nem a cselekedeteikért vagy életútjukért, hanem a történelmi hitelességért. A munkásmozgalmi parcellán például látni lehet, hogy amilyen vonalas volt a politika, ugyanolyan vonalas volt a temetés is: uniformizáltak a sírok, és még a beosztások is nyomon követhetők.

- Mekkora a Nemzeti Sírkert?
- 37 hektár belterjes park és 17 hektár "őspark", erdő.

- Hányan nyugszanak itt?
- Körülbelül 336 ezer embert temettek el itt, akikről tudunk. És van durván 2500 sírunk. A többi eltűnt, elvitték, felszámolták. Ebből 1800-2000 vagy neves, híres vagy ismert személyiség. Művészek, írók, politikusok, hősök, mártírok és tudósok. Akiket dicsértek, ünnepeltek a korukban vagy holtuk után. És akkor még nem beszéltünk a kulturális értékekről. 1800-2000 olyan síremlék, képzőművészeti alkotás van itt, ami a megérdemelné a védettséget. Ahogy a lelkiismeretes ember törődik a halottjaival, a nemzetnek is úgy illenék törődnie a sajátjaival. Ennyi szobor Budapest összes múzeumában sincs, ez Európa legnagyobb szoborparkja. Gyönyörű, vérzik értük a szívem, mert pénz erre nincs. Legtöbbjét eszi az enyészet, már a feliratokat sem lehet elolvasni. Még a Batthyány- és a Deák-mauzóleum is beázott.

- Gondolom, védett mindahány…
- Sokan úgy tudták, tudják: védett volt Ady Endre sírja, védett Vörösmarty sírja, és védett Blaha Lujza sírja. Nem voltak azok. Miként nem volt az Kisfaludy Stróbl Zsigmondé, Veres Péteré, Csontvárié, a Petőfi családé, Munkácsy Mihályé, Babits Mihályé, Móricz Zsigmondé sem. És még hosszasan sorolhatnám. Nem egy közülük a véletlennek és a csodának köszönheti, hogy egyáltalán megmaradt. Sárdy Jánosét például majdnem felszámolták, mert senki sem váltotta meg. De lejárt Kodály Zoltáné is. Kevesen tudják: számos híresség nyughelye ma sem védett. A Farkasréten, itt, és más temetőkben is több száz lejárt sír van. A törvény szerint, bármikor felszámolhatnák őket. De nem tudom elképzelni, hogy van olyan ember vagy szervezet, ameelyik ilyen gaztettre vetemedne.

- Ki most a Nemzeti Sírkert gazdája?
- A jogszabályok alapján állami tulajdon, a fővárosi önkormányzat a gazda, de a Temetkezési Intézet Rt. kapta meg használatra. Térítésmentesen. Ami nagyjából azt jelenti, hogy temethetsz, tartsd fenn, gondozd, a pénzt hozzá pedig keresd meg.

- Mi lett a zsákokban őrzött hamvak sorsa?
- A gazdátlan urnákban lévő hamvakat tömegsírban helyezik el. Amikor nyugdíjba mentem én is ezt tettem.

- Rendes végtiszteséggel?
- Rendes végtisztességgel.

(gondola - Bartha Szabó József)

Húsz évig tartó felújítási munkálatok után mától eredeti pompájában várja a hívőket a budapesti Szent István Bazilika. A főváros legnagyobb, 8500 személy befogadására alkalmas templomában Hiller István kulturális miniszter vezetésével tartották meg az épület ünnepélyes bejárását. A 4 milliárd forintos állami ráfordítással elkészült bazilika restaurációja során 5 kilogrammnyi aranyat, 250 ezer aranyfüstlemezt és 10 kilogrammnyi féldrágakövet használtak fel az építők, megújultak, a gyóntatóházak és a szószék is.