Boldogasszony napja: a legrégibb magyar ünnep
www.mno.hu
MTI - MNO-összeállítás
Augusztus 15-én tartják a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepét, Nagyboldogasszony, azaz Szűz Mária mennybevételének napját, amely egyúttal Magyarország védőszentjének, patrónájának a napja is.
 
Az ünnep legrégibb elnevezése: dormitio (elalvás) vagy pausatio (elpihenés), azaz Mária elszenderülésének, halálának a napja. Szűz Mária mennybevételének dogmáját, amely szerint Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott, 1950-ben hirdette ki XII. Pius pápa. Ez volt a katolikus egyház eddigi legutolsó dogmakihirdetése.

Mária halálának és mennybemenetelének története kedvelt témája volt a középkori egyházi művészetnek, a kódexirodalomnak, a vallásos népkönyveknek, az epikus énekeknek. A hagyomány szerint isteni Fia, Jézus három nappal előbb tudatta Máriával halála óráját, melynek bekövetkezte után testét az Olajfák hegyén vágott sziklasírba temették. Temetésére az apostolok felhőkön érkeztek a föld különböző tájairól. Tamás csak harmadnapra jelent meg, s miután látni akarta az elhunytat, az apostolok felnyitották a sírt, melyből különösen kellemes balzsamillat áradt. A koporsó viszont üres volt, csak halotti leplek voltak benne. Míg az apostolok ezen álmélkodtak, angyali énekhang kíséretében az égbolton megpillantották Mária testét, amint az angyalok a mennyekbe emelik.

Magyarországon Szent István király még uralkodása alatt ünneppé avatta augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját. (Szűz Máriának Boldogasszonyként való elnevezése egyedülálló, magyar nyelvi remeklés, amely az ősi magyar hitvilágból is táplálkozhatott.) Szent István erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénykezést. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és ő maga 1038-ban e napon halt meg. A felajánlás a maga nemében páratlan a világon, a közjogban is érvényesült a magyar történelem folyamán a Regnum Marianum eszme, mely szerint Magyarország Mária országa.

Nagyboldogasszony napja Szent István óta parancsolt katolikus ünnep Magyarországon. A katolikus egyházban a Mária-napok között a Nagyboldogasszonyé a legbensőségesebb és legmagasztosabb ünnep, melyhez kapcsolódva a nép körében terjedő legendák és történetek tápláltak e naphoz fűződő szokásokat. Ilyen például a Mária-virrasztás, a virágokból összeállított Mária-koporsó készítése, vagy a virágszentelés. (A megszentelt illatos füveket és virágokat később a halott koporsójába tették, hogy Máriához hasonlóan ő is dicsőségre jusson; volt, ahol beépítették az épülő ház alapjába, másutt a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába helyezték.)

A népi kalendáriumban a "két asszony köze", azaz az augusztus 15-e és szeptember 8-a, Kisasszony napja közötti időszak varázserejűnek számít. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly bele ne essen. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, gyűjtötték a mészben sokáig elálló "két asszony közi" tojást. A nap időjárása termésjósló: "ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés".

A következő Mária-éneket Bartók Béla jegyezte le a Csíki-medencében. Mivel a nem katolikus székelyek himnuszukként nem énekelték ezt a Mária-dalt, így vált a székelyek himnuszává a Csanády György által írt Ki tudja merrecímű dal. Ezt a Mária-éneket a katolikus székelyek éneklik a csíksomlyói Máriához.

Ó én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Haza jöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

Hogy mit láthatnak majd a rendkívüli jelenségből az amatőr és profi csillagászok, az elsősorban az időjárás függvénye. Nem csak Földünkön szükséges a tiszta égbolt, fontos az is, hogy a Marson ne tomboljon homokvihar, amely elmosódottá teszi a látványt. A bolygók közül az elmúlt hetekben a Jupitert csodálhattuk az éjszakai égbolton, ám a héten Nap körüli pályája során a Nap mögé kerül, a Földről nézve takarásban lesz. A Vénuszt szintén nem csodálhatjuk most, ám a Szaturnusz augusztus közepére jól kivehető lesz.

Augusztusi hullócsillagok...

Augusztusban találkozik bolygónk a Perseidák nevű meteorrajjal. Ezek olyan űrben keringő törmelék-áramlatok, amelyeket üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét útjuk mentén. A Perseida meteorraj a Swift-Tuttle üstökösből szabadul ki keringése során. A meteorok — vagy más néven hullócsillagok — a Föld légkörében felvillanó kozmikus látogatók. A légkörünkbe jutó anyag nagyon kis sűrűségű, az augusztusi szemcsék azért okoznak látványos fényjelenséget, mert nagy sebességgel ütköznek velünk — közel 60 km/másodperces tempóval találkoznak Földünkkel. Ekkor a légkör atomjainak és molekuláinak ütköznek, és azokat fénysugárzásra gerjesztik. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 °C fölé hevül, amely sugározni és darabolódni kezd. Maga a jelenség – a fényes csík az égen - csak néhány tizedmásodpercig látható, miközben a test anyaga elfogy, és a hullócsillag kialszik. A leginkább augusztus 12-13-án csodálhatjuk a hullócsillagokat, ront azonban a látványon, hogy előző éjszaka telihold lesz.

Nagy Kutya és a kánikula

Ezen kívül augusztus a „kutya meleg napok"hava is, ahogy a görögök nevezték a nyolcadik hónapot. A kánikula elnevezés a latin canis (kutya) szóból ered, ugyanis a Nap látszólagos égi pályáján mozogva a nyár közepén a Nagy Kutya (Canis major) csillagkép legfényesebb csillagával, a Siriusszal együtt kel. Az ókori csillagászok úgy vélték, hogy a forró, száraz, tikkasztó időjárást a Sirius okozza. Az augusztusi égbolton egyébként délen látható a Tejút legérdekesebb és legfényesebb része, amelyet egy fényerős távcsővel pompásan megfigyelhetünk. A DDK-i horizont fölött a Nyilast (Sagittarius) érjük el. Nyolc csillaga "teáskannaként" ismert. Tőle jobbra a Skorpió (Scorpius) helyezkedik el.(FigyelőNet)

Indulás reggel Budapesten, kávé Debrecennél, tankolás Zilahnál, az ebéd pedig már az erdélyi rokonoknál. A régi álom most megvalósulhat: a román kormány döntött az Erdélyen átvezető autópályáról. Közbeszerzés nélkül, hirtelen döntéssel, de jövőre megkezdődhet az építkezés.
/Fotó: MH-archív/
A fordulópont idén február legelején történt Szatmárnémetiben. A román kormányfő az RMDSZ kongresszusán, Medgyessy Péter társaságában jelentette be, hogy kormánya ezentúl kiemelt félként kezeli a két fővárost összekötő, Erdélyt átszelő autópálya megépítését, és magyar partnerével együtt lobbizik majd pénzbeli támogatásért az EU-nál. Mára Romániában már kész tényként kezelik, hogy az építkezés jövőre indul, és lázasan találgatják a pontos nyomvonalat.
A tegnapi román lapok már Brassó környékének új képét is közlik.
A bejelentés óriási fordulatot jelentett. Románia éveken át kitartóan ellenezte a Budapestet Bukaresttel Észak-Erdélyen át összekötő autópálya megépítését, amelynek gondolata már a 90-es évek közepén felmerült. A román fél elsősorban gazdasági – anyagi – okokkal igyekezett alátámasztani fenntartásait, amelyek valójában nyilvánvalóan politikai jellegűek voltak: Bukarest nem szerette volna, ha Észak-Erdély jelentős számú magyar lakossággal rendelkező területei, elsősorban a székelyföldi Hargita, Kovászna és Maros megye ennyire közvetlen kapcsolatba kerülne Magyarországgal. A román félelmet az is indokolta, hogy a magyar tőke így még inkább "megszállja” Erdélyt, és a Kárpátokon túli területekkel szemben amúgy is sok szempontból előnyben lévő térség anyagilag és a jólét szempontjából még inkább eltávolodik az ország többi részétől. A Nagy-Románia Párt egyenesen azzal riogatott, hogy az Erdélyt valóságosan is megszálló magyar hadsereg páncélosai az autópályán vonulnak majd be, és a sztráda mentén épülő Mol-kutaknál tankolnak. Románia az ország déli felén akart autópályát, amerre az európai 4-es közlekedési folyosó is halad.
 

Az autópálya körülbelüli nyomvonala Erdélyen át és a sáv, ahol azonnal gazdasági fellendülés várható

Világos volt az is, hogy a román fél amolyan ütőkártyának tartogatja az észak-erdélyi sztráda megépítését, amelynek árát szeretné jócskán megkérni. Erre alkalmat nyújtott számára a kedvezménytörvény, majd a magyarországi kormányváltás. Adrian Nastase miniszterelnök sajtóosztályától, bukaresti diplomáciai forrásoktól, valamint megbízható RMDSZ-köröktől kapott értesülések szerint a választások után Bukarest és Budapest között amolyan hallgatólagos megállapodás született arról, hogy a román fél engedékenyebb lesz az észak-erdélyi autópálya ügyében, ha a magyar kormány is visszalép a kedvezménytörvény Romániát zavaró fontosabb kérdéseiben.
 

Budapesti diplomáciai körök szerint az RMDSZ szerepe volt a döntő, amely a kisebbségi kormány külső támogatójaként adu ásznak használta a vitákban ezt az erdélyi magyarság számára kulcsfontosságú kérdést. Az RMDSZ olykor kemény feltételként szabta meg az autópálya megépítését, így például a tavalyi költségvetés megszavazásánál. Érdekes módon a román kormány év elején váratlanul engedett, méghozzá az iraki konfliktust követő időszakban, amikor is amerikai illetékeseknek felvetette az infrastrukturális beruházások lehetőségét, ideértve az észak-erdélyi autópályát is.
Romániában nem kavart belpolitikai botrányt, hogy pályáztatás nélkül épül meg az autópálya. Az ellenzék nagyon gyenge, mindenki örül, hogy végre legalább egy kapavágás történik ezeken a területeken, s Romániában is rájöttek, hogy infrastruktúra nélkül nem lehet fejlődni – mint egy diplomata megfogalmazta. A román kormány egyszerűen felhatalmazta a közlekedési minisztériumot arra, hogy írjon alá szerződést a munkálatok beindításáról az Irak újjáépítésében is jelentős szerepet vállaló tekintélyes amerikai Bechtel céggel. Az erről szóló emlékeztető meg is született, az amerikai partner elkészítette előtanulmányát, amelyben 800 millió dollárt különít el e célra. Az építés jövő májusban el is kezdődhetne, és év végéig tízkilométeres pályaszakasz készülne el. Az Ártánd–Brassó szakasz építését egyszerre kezdenék el a két végponton. Bukarest tervei szerint ez az út 2009-ben készülne el, finanszírozását az amerikai Eximbank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint az Európai Beruházási Bank biztosítaná a román állam garanciája mellett. Ezen belül a Bukarest–Brassó közötti 170 kilométeres sztrádát 2007 második negyedében adhatnák át a forgalomnak.
A nulla kilométerkő Bukarestben, a Teiul Doamnei utcában lenne.
A román fél nyomatékosan hangsúlyozza egyben, hogy ugyancsak prioritásának tekinti a román és a magyar fővárost Dél-Erdélyen át összekötő, a negyedik páneurópai folyosó részét alkotó sztráda megépítését is.

Telekspekuláció a láthatáron

A romániai Zilahtól és a leendő autópályától hét-nyolc kilométerre, a Meszes környéki kiemelt üdülőövezetben egy 500 négyzetméteres üdülőtelek ára egymillió-hétszázezer forint (négyzetméterenként 13 euró). Világos, hogy a Bukarest–Budapest autópálya megnyitásakor a magyarországiak számára elérhető autótávolságban lévő területek, beleértve nemcsak a határ mentét, hanem akár Székelyföldet is, felértékelődnek.
Mára rengeteg magyar állampolgár vásárolt ingatlant Erdélyben. Hogy pontosan mennyien, azt nem lehet kimutatni. A lapunknak nyilatkozó erdélyi ingatlanügynökségek azonban úgy vélik, a magyarországi befektetők még nem mérték fel kellően az erdélyi ingatlanbefektetések lehetőségeit, míg más országokból igen nagy érdeklődés tapasztalható.
Ehhez persze hozzájárul, hogy külföldi állampolgár telket nem vásárolhat, csak épületet vagy lakást. Telekvásárláshoz céget kell alapítani, vagy zsebszerződéseket kötni, és ez akár 2014-ig is így maradhat, mert Románia addig kért derogációt az EU-tól. A lakások, házak népszerűek, egy ingatlanügynök azonban megemlítette, a Kolozsvár belvárosban lévő lakások ára akár 130 ezer forint (500 euró)/négyzetméter is lehet. Az igazán nagy vétel az, ha valaki kifog egy falusi ingatlant a magyarországi ár ötödéért.
A román kormány most arra figyel, hogy legalább az erdélyi autópálya nyomvonalán elkerülje a telekspekulációt. Nincs könnyű helyzetben, a belügyminiszter ígérete szerint csak tavaszra születik meg a megfelelő törvény. Ioan Rus tárcavezető szerint azokat, akik semmiképpen sem akarnának megválni földjüktől, a román állam kártérítést nyújtva megfosztja ingatlanjától. A pontos nyomvonal még nem ismert, így az ingatlanosok sem látnak még spekulációs jeleket. Zilahban augusztus 30-án véglegesítik a vonalat, akkor indulhat a harc. Az autópálya-építés önmagában 20-30 százalékos áremelkedéssel járhat majd.

naptemaja@mhirlap.hu
Az oldalt szerkesztette: Újvári Miklós
Közreműködött: Bogdán Tibor (Bukarest), Éber Sándor, Hajnal László, Németh Szilárd

A Vigadó Galéria negyedik alkalommal ad otthont a Kerámia Fesztiválnak, de az idei méreteiben, tartalmában felülmúlja a korábbi rendezvényeket. A Vigadó Galéria három emeleti termében berendezett tárlaton ugyanis többek között Borsos Miklós, Gádor István, Gorka Géza, Csekovszky Árpád, Schrammel Imre és tanítványaiknak - összesen mintegy 80 művész - munkái láthatóak.

A szervezők a rendezvénnyel a nemzetközi összehasonlításban is magas színvonalúnak minősülő magyar kerámiaművészetre szeretnék felhívni a figyelmet, teret adva a bemutatkozásra az iskolát teremtő alkotóknak, illetve a magyar keramikus műhelyeknek.

A fesztivál augusztus 7-én kezdődött a budapesti Gerbaud-ház galériájában berendezett tárlat megnyitójával. A művészeti eseményeknek a főváros mellett idén Gödöllő, Kecskemét és Hódmezővásárhely ad otthont. Augusztus 8-án a gödöllői kastélyban nyílt kiállítás Tér-Élmény építészet és kerámia mottóval, amelynek alaptémájáról augusztus 25-én beszélgetést is rendeznek, Vámossy Ferenc építész vezetésével.

A Vigadó galériabeli Mesterek, műhelyek, iskolák című tárlat mellett csütörtökön nyílik kiállítás a Rákóczi úti Árkád Galériában a tízéves Magyar Keramikusok Társasága Gádor-díjas alkotóinak munkáiból. Ugyancsak csütörtöktől látogatható a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületének otthonában az a kiállítás, amelyen 65 fiatal művész mutatja be munkáit. Pénteken az idén negyedszázados jubileumához érkezett Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban nyílik kiállítás az alkotótelepen ez évben készült munkákból. A stúdióban augusztus 28-án nyílt napot tartanak, amelyen nem csak a szakmai közönségnek, hanem a keramikus művészetet megismerni akaróknak is érdekességekkel akarnak szolgálni.

A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban vasárnap nyitják meg az ötéves Vásárhelyi Kerámia Szimpózium anyagából rendezett tárlatot. A programokat lezáró augusztus 31-ei jótékonysági koncert bevételeiből A magyar kerámiaművészet című lexikon második - Mesterek, műhelyek, iskolák című - kötetének megjelentetését támogatják. A szakma történetét feltáró, háromkötetesre tervezett kiadványsor első - Az alkotók és adatok 1945-1998 című - kötetét négy éve adták ki.

Dokumentumok bizonyítják, hogy a Református Kollégium felszámolta Bolyai Jánosnak és Gergelynek nem csak a 72 rénes forint temetkezési költséget, de további 48 rénes forintot a betegápolásért és felvigyázásért! Azt is tudjuk a visszaemlékezésekbôl, hogy valójában Bolyai Farkas halálos ágya mellett több diák is felvigyázott: Réthi Lajos késôbbi író, Vass Tamás és Koós Ferenc késôbbi református papok, Koncz József, a Koncz kódex névadója stb. Ami meglepô, hogy ezt a szolgáltatást a Kollégium nem végezte ingyen, mert 48 forintot számított fel érte, és ezt le is vonták a hagyatéki tárgyaláson Farkas ingóságainak az értékébôl. Hogy mennyit jelentett ez az összeg? Nem keveset, másfél havi professzori fizetést, ugyanis Farkas havi nyugdíja 27 rénes forint volt, de ennyi volt egykor a tényleges fizetése is.

Nem akarom bántani a Református Kollégiumot, hisz én is a Bolyaiban érettségiztem, és talán az faragott matematikust belôlem, csupán tisztázni akarom, hogy Bolyai Farkas nagyon olcsó, egyházi szertartás nélküli temetését is a két fia fedezte. Ez 72 rénes forint volt, közel három havi professzori nyugdíj. Ha összehasonlítják a mai fizetésekkel és árakkal, meggyôzôdhetünk, hogy ma sem kifizetôdô meghalni, de ez semmivel sem olcsóbb vagy drágább, mint Bolyai Farkas idejében.

A másik pontosításra szoruló tény Bolyai Farkas végrendelete. Ugyanis sok napvilágot látott írásban az olvasható, hogy végrendeletileg a könyveit a Kollégiumnak hagyta. Beszélhetünk utolsó kívánságáról, arról, hogy ô maga kérte, ne legyen temetésén egyházi szertartás, és beszélhetünk arról, hogy a könyvei egy részét még életében a Teleki Tékának adományozta. De jogilag végrendelete nem volt, ahogy ezt a hagyatékot kezelô bíró is kimondta. Bolyai Farkas törvényszéki hagyatéki dossziéjából sok mindent megtudhatunk: apró részleteket a Bolyaiak még fel nem tárt életrajzi adataiból, a lényeg a részletekben van elrejtve. A dosszié áttanulmányozása és megfejtése után a következô tények állapíthatók meg egyértelműen:

1. A tanodai pénztárnok, Jeney József jelentésébôl Bolyai Farkas nyugdíjának nagysága és a Kollégiumtól kapott jövedelme.

2. Bolyai Farkas nem készített végrendeletet, tehát azok a megfogalmazások, hogy Bolyai Farkas végrendeletében a könyveit a kollégiumra hagyományozta, nem helyesek. Jogilag csak egy ajándékozási szerzôdésrôl lehet szó. Farkas még a Kollégiumnak hagyományozott 9445 forintos követelést, amelyet még 1845-ben Bolyai Antaltól örökölt, de ezt is csak ajándékozási szerzôdésnek tekinthetjük, mivel Farkas nem "hivatalos" formában tette. Sôt bátorkodom kijelenteni, hogy ha János "magának való" vagy utálatos lett volna, ezt megtámadhatta volna a hagyatéki tárgyaláson. De nem tette, elfogadta apjának még életében kifejtett kívánságát, még ha az fájt is neki.

3. Téves továbbá az is, hogy Farkast a Kollégium költségén temették volna el. Koncz József megemlíti, hogy Farkas temetése 72 rénes forintba került. Csakhogy ezt a temetési költséget, sôt még a beteggondozást is a Kollégium kegyetlenül fölszámolta és levonatta a hagyatékból: "Betegség okozta és temetési költségek 120 Fl.". Tehát 48 rénes forintba kerül a betegápolás, többe, mint Jánosnak másfél havi nyugdíja!

4. Érdekes és fontos, hogy János és Gergely olyan jó testvérek voltak, annyira megbíztak egymásban, hogy nem kérték a hagyaték megosztását, hanem mint osztatlan birtokot, két egyenlô részben örökölték. Nem sok volt, mert a domáldi birtok 1600 rénes forintot ért és 350 forint készpénzrôl volt szó, amibôl, amint már említettem, levonták a temetési és gondozási költségeket.

5. Érdekes, hogy a hagyatékban nem szerepel a bólyai birtok! Ennek az a magyarázata, hogy az már akkor végérvényesen Bolyai Gergely birtoka volt. Feltételezhetô, hogy Bolyai Antal Gergelyre testálta a teljes bólyai birtokot, noha még nem sikerült megtalálni Farkas öccsének, Antalnak a törvényszéki hagyatéki dossziéját. Antal leveleibôl viszont erre lehet következtetni. Farkas és Antal édesapjának, id. Gáspár törvényszéki dossziéjának az áttanulmányozása is fontos tájékozódási forrás lehet.

János viszonyulásából kitűnik nagyvonalúsága, jósága és családjához, rokonaihoz való ragaszkodása! Íme Bolyai János örökségelfogadó nyilatkozata:

"Tekintetes császári és királyi Járásbíróság

A tisztelt Járásbíróság múlt év december 3.-i, 5084 civ. számú átirata, majd egy múlt év december 30.-i tekintetes forgatmánynak (hátiratnak) következtében, az alázatos aláíró tisztelettel kijelenti, hogy ô a végakarati rendelkezés hátrahagyása nélkül elôzô év november 20.-án helyben elhunyt törvényes apja, Bolyai Farkas után neki járó részt feltétel nélkül, a törvényes örökösödési rend alapján elfogadja és ebbôl a célból keresztlevelét A alatt hitelesített másolatban mellékeli.

Marosvásárhely, 1857 január 24

Bolyai János,
marosvásárhelyi lakos"

Bolyai Farkasnak a Kollégium még tartozott évi 6 rénes forint sópénzzel, és azt hűségesen be is fizették a hagyatékba, íme ennek az okirata:

"Tiszteletreméltó császári és királyi Járásbíróság!

A tisztelt Járásbíróság múlt év december 3.-i, 5087 civ.sz. jegyzetére válaszolva, alulírott Kuratórium tisztelettel csatolja a Bolyai Farkas nyugdíjas professzor által a helyi evangélikus reformált Kollégium alapjából húzott nyugdíjára vonatkozó igazolást, amelybôl kitűnik, hogy a kérdéses hátralékos összeg mindössze 6 (hat) fr. egyezményes pénzérmét tesz ki.
A mellékelt igazolás helyessége szükség esetén a hajdani Bolyai Farkas úrnak az evangélikus reformált Kollégium számvevôje, Jenei József úr által felmutatandó nyugtáival ellenôrizhetô.
Az evangélikus reformált kollégium kuratóriuma

Marosvásárhely, 1856 december 13.-a
Dr.Belteki Dr. Alexius Dósa,
alkurátor, sk bírósági fogalmazó"
(eddig a szöveghű idézet)

Nagy tisztelettel és hálával gondolok mind a Református Kollégiumra, mind a Bolyaiakra, de a tények makacs dolgok és szeretném, ha az utókor is elismerné, Bolyai Farkast a két fia temettette el!