Jn 6.50-59 Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.

Sokszor tapasztaljuk, hogy a korábbi tételes tagadással szemben, mely negált mindenfajta transzcendenciát, ma inkább két másik módszerrel próbálja meg az ősi ellenség a keresztény, a jézusi tanítás "élét" venni. Az egyik a minden tanítások egyenértékűségének hirdetése, a másik pedig egy újfajta, new-age-es transzcendencia, egy mindent összekavaró mű-vallás tanainak terjesztése. Működése nemcsak a gonosz érdeke, de számos részérdek találkozik vele: ennek közvetlen haszonélvezői az új vallás legnagyobb prófétái egyben, kiszolgálói pedig mindazok, akik az új trend kiszolgálóivá válnak.
Ma már Európában minden különösebb bújtatás, leplezgetés és szégyen nélkül lehet egy tv-műsorban szellemi rontástól (hívjuk a továbbiakban így a sok egyéb okból okból zabáló és a betegség miatt meghízó embereket!) úgymond megvédeni a háziakat egy pogány szentély, egy bálványimádási lehetőség felépítésével egy magánház kertjében. S a fogalom - bálványimádás - fel sem merül, pedig definitíve adott a helyzet.
Más meghatározások is jelentősen elferdültek az idők folyamán, s az új káté kihívása nem kevésbé konkrét, nem kevésbé kontradiktív (ellentmondó). A fenti evangéliumi részletben Jézus azt mondja, hogy csak az mondható élőnek, aki az élőből származik, s ez nem egyszerűen a vegetálás vegetatív-élettani folyamatainak átadását jelenti az új embernek, hanem az isteni származás megerősítését, melynek új lehetősége Jézus testének és vérének vétele, amin keresztül elismerjük az élő Atyától való származásunkat, életünket Krisztusban, akit Ő küldött.
Hogy ennek a szellemi ellentmondásnak milyen forrásai vannak, az sokkalta egyszerűbb és fájdalmasabb hétköznapi példákból is látható. Egy iskolánk jutalomtábort szervezett tehetséges, jól teljesítő (felsős) diákjai számára. Nagy lelkesedéssel fogadtam magam is az ötletet, aki foglalkozásom révén kerültem bele a "buliba". Csak akkor kezdtem el meglepődni, amikor kiderült, hogy az értelmes gyermekek táborának célja nem az (a hangoztatott pihenésen - értsd semmittevésen kívül), hogy az iskolai ismereteket megerősítse, hogy a történelmi tanulmányokat "tárgyiasítsa, élővé tegye". A gyermekek közül egyetlen egy nem tudta, hogy milyen egyedi, egyben egyetemes emlékek találhatók a nagyon szűk környéken, s hogy ezeket megnézik-e. Híres apátságok, művészettörténeti emlékek, a magyarság sorsát meghatározó királyok ki nem fejezhető értékű "adatbázisai" helyett - a legminimálisabb felkészülés hiányában - csak egynek volt arról tudomása, hogy a környéken vízesés (vajon a szárazságban, a szegénység irtotta erdők között létezik-e még?) és az ősember lábnyoma található (vajon a hamburger-zabálás fogyasztójának ősi előképe tényleg ennyire fontos?).
Ne a magasztosság szóban ki nem fejezhető formáit próbáljuk meghatározni, amikor a János evangéliumot olvassuk-hallgatjuk ezen a vasárnapon, de azon gondolkodjunk el, hogy az élő életnek milyen alapjait nélkülözzük? Mi az, ami nincs meg ahhoz bennünk, hogy Jézus élőnek nevezzen bennünket?
- DI -