Országalapító királyunkra - Géza fejedelem és Sarolta fiára -, Magyarország első királyára, a keresztény 
világegyház nagy szentjére emlékezünk augusztus 20-án.

Mindannyiunknak szüksége van múltunk ma is elevenen ható példaképeire. 
"Hol vagy, István király…? - ezrek ajkán hangzik ma az ének. 
Hol vagy István király? Aki hittel és küldetéstudattal vállaltad a nehéz feladatot, megmentetted népünket a széthullástól.

Neki köszönhetjük magyarságunkat, önálló állami létünket. 
Neki köszönhetjük megmaradásunkat, együvé tartozásunkat, a közeli és távoli népek iránti testvéri érzésünket. 
S megvalósul, igaz lesz megint, európainak és magyarnak lenni egy és ugyanaz.

Az Európai Unió kapujában - szerintem ok nélkül - sokan aggódnak. Mi lesz magyarságunkkal, identitásunkkal? 
István király erre is példát mutatott. Arra törekedett, hogy megtartsa azokat a magyar sajátosságokat és 
hagyományokat, amelyek azután a királyságot egyszerre tették európaivá és magyarrá. 
Tudta, a politikai állam csak akkor tud megmaradni, ha átveszi az európai életformát, ezzel együtt a 
kereszténységet is.

Az életforma-változtatás azt jelentette, hogy szervezettebb termelésre kellett áttérni.
Nagyon egyszerűen fogalmazva ez a teendőnk most is. A tét és a cél ma is ugyanaz, a megoldáshoz vezető utat 
kell a jelenhez igazítani, s a meglelt úton nemzetünknek együtt kell végigmennie.

Az ünnepen tűnődjünk el államalapító királyunk fiához, Imre herceghez intézett jól ismert gondolatain:

"Uralkodj harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden! Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos 
állapotban születik és hogy semmi nem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha becsületet akarsz szerezni, szeresd az igaz ítéletet. Ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy…"

Szép ünnepet kívánok városomnak, minden soproni polgárnak!