|
Keserű utazás - sok viszontagság
Felgyújtotta
Akit várok, majd egyszer ideér. 21:53-kor futott volna be a vonata, de ki tudja, mikor keveredik el városunkba... Nyolc óra, negyed kilenc körül, Herend előtt ugyanis a mozgó vonatban, az egyik kocsi vécéjében egy ember felgyújtotta magát... vagy véletlenül, a cigarettája gyújtotta fel a ruháját, nem tudni. Hívták a mentőket, akik ellátták, illetve elszállították a sérültet. Azután a rendőrség is jött, és Herenden vizsgálni kezdte a helyszínt, a körülményeket.
Az utasok választhattak: vagy várnak, míg a vonat, amin ülnek, elindul, ha végeztek a helyszínelők - vagy átszállnak személyvonatra. A hirtelen rájuk szakadt egyforma gond pillanatok alatt összetartó kis közösséggé formálta az utasokat. Megvitatták a lehetőségeket, és ki így, ki úgy döntött... Akik úgy döntöttek: az eredeti vonatukon maradnak, ahol a szerencsétlen esemény történt, azért döntöttek úgy, mert azt az információt kapták valahonnan (kalauztól? telefonon?...), hogy a vonat Ajkánál el fogja kerülni a személyvonatot... Aztán, persze, ki tudja, valójában hogyan is lesz...
A szerencsésebbek Ajkán már meg is érkeznek, a távolabbra utazók törődnek tovább. Az egyik kocsiban kis szórakozás: mongol futóegerek utaznak kalitkában - utas-kisgyermekek tökéletes lefoglalása; amíg a kedves állatokat nézegetik, nem nyafognak, nem sírnak, "mikor érünk már oda"... A szülők hálásak a sorsnak, hogy ilyen apró segítséget nyújt nekik.
Mindenki telefonál, mindenkinek telefonálnak. Csengőhangok, beszélgetés - hangos keresztül-kérdezés mindenkihez, ha a telefonban elhangzott kérdésre a mobilozó utazó nem igazán tudja a választ...
Szomorú helyzet - ami egészen érdekes szociológiai-pszichológiai tanulmány alapja lehetne. Vajon kiben hogyan marad meg az eset emléke? Illetve: a váratlanul köttetett ismeretségek (telefonszámcserékkel megpecsételve, mintegy "scripta manent"-ként...) vajon mennyire maradnak tartósak? A kicsi gyermekekben a "mongol futóegerek az esti fényben, vonaton zötykölődve nagyon sokáig" - vagy: "valaki felgyújtotta magát a vonatunkon, amikor ötéves koromban utaztam" verzió marad meg emlékként? Vagy összekapcsolódik? "Akkor láttam életemben először mongol futóegereket, amikor egy bácsi a vonatban megégett"...
Egy szerencsétlen utas tragédiája tökéletesen átformálta sok-sok ember egész ezutáni életét. A relativitáselmélet emberi-társadalmi szintű modellje? Vagy csak pletykatéma? Esetleg maga a nemes kincs: az emberi élet? Mert... ha két ember e nyomasztó történés folyamán azon a vonaton, akkor ismerkedik meg - majd ismeretségük házassággá lesz, és abból gyermekek születnek... akkor e baleset életek forrásaként működött... De... ha író utazott a vonaton, és regényötlet született az eset alapján... akkor az esemény művészetté alakul át... És az is lehet, hogy valaki ennek a kínosan elnyúló utazásnak az ideje alatt fejezi be az ajándékba kötött pulóvert, vagy a magának kötöttet... így az eset kézműipari termékké tárgyiasul.
Szegény sérült!! Milyen égési hegekkel él tovább, és.... vajon életben marad-e?
Sebők Lili
2003. augusztus 26., kedd 22:15
|
