|
Történetek a kisfiúnak 9.
Antennapróba
Közel van hozzánk a Mars. Ma ezt a kérdést szegezte nekem egy lelkes gondolkodó: mi van, ha a Marsról érkezett 60 ezer éve a Homo sapiens? Nem tudom, mi van. Ha így történt - a történet folytatását ismerjük. Itt vagyunk, számítógépek, mobiltelefonok, digitális lázmérők és földalattik, valamint űrjárművek, földi repülőgépek gondolkodó előállítói- és használóiként.
Már hét hónapja nem írtam Neked, Kedves Kisfiú! Pedig annyi minden történt! Például kikeltek és megnőttek a kicsi fecskék, azután nem egy fecskeházaspár döntött úgy: megint kellene kicsiket világra hozni - és a tojáskák újból kipattantak, a csőröcskék újból nagyon nagyra nyílogattak, hogy enni, enni, enni kapjon a hipp-hopp fejlődő kis madár. Kacsácskák is úszogattak, sokan, a patakban. Amelyik túlélte a macskák vadászatát: felnőtt. Tegnap harmincat számoltam itt össze a kis hídnál. Egy bácsi etette őket. Koldusbácsi. Szoktam látni itt-ott a városban.
Az egyik kacsa rávetette magát a vízben a kenyérfalatra, majd erőteljes szárnycsapással szinte függőlegesen kiemelkedett a vízen sündörgő kacsanép közül, kihuppant a partra, a fűre, és ott fogyasztotta el a falatot, egyes-egyedül. Még nem láttam ilyet, Kedves Kisfiú. De a koldusbácsi sem. Összenevettünk.
A gólyafiak is megnőttek a csillagvizsgáló környékén a nagy villanypózna hatalmas fészkében. A múltkor olyan alacsonyan szállt el három gólya!!
A fecskék hol egészen lent, a bokád körül villannak el, hol meg fönt, fönt keresgélnek, magasan, magasan, hogy még pici pontjuk is szinte eltűnik a szem látásából. Őnáluk már néhány hete megkezdődött a tanítás. Most éppen az antennákra leszállás különböző módozatait gyakorolják valami eszméletlen kitartással, meg nem unva, miközben élénken csivitelnek! Először nyilván csak meséket hallgattak a nagyon öreg fő-fő fecskéktől, akik egymás után adták elő a szombathelyi fecskecsaládok históriájának humoros és veszélyekről szóló történeteit. Napról napra kevesebb lett a humoros - több a veszélyekről szóló, míg azután egy napon nem a nagyonöreg fő-fő fecskék léptek a mikrofonhoz, hanem a jóképű, csupaizom, remek szárny- és farktollú, igazi kigyúrt fecskeférfiak és fecskenők.
Innentől aztán megkezdődött a kicsi fecskefészkekből összeverbuválódott kisebb csapatok módszeres kiképzése a kitartó, a menekülő, a cselező, a gyors élelemszerző, a cserkésző élelemszerző és még ki tudja, hányféle repüléstípusból. Rendkívül fáradtan térnek nyugovóra az ifjú fecskefiúk és fecskelányok immáron hetek óta. Ám mindannyian érzik, milyen hatalmasat fejlődtek mind izomzatban, mind tudásban. Persze, vannak lemaradók... és a lemaradók táplálékká lettek, és lesznek is még... ragadozó madarak táplálékává. Anyukájuk-apukájuk nem tud a sírjukra kicsi keresztet állítani. Ugyanúgy, ahogyan a szilveszterkor az emberek asztalára kerülő, egészben kisütött pici malacka anyukája sem tud, mert fogalma sincs, hova lehetett az ember karjaiban elvitt kicsi malacfiú vagy malaclány - kétségbeesett visítását azóta is hallja lelki füleivel...
Azt hiszed, Édes Kisfiú, hogy ősszel kezdődik az iskola? Csak azért, mert mindenki úgy tudja, hogy ez így van? Csak azért, mert az új elsősök így augusztus végén elkezdenek nagy büszkén hátitáskával a hátukon járni-kelni a városban? Nem, Kedvesem! Az iskola, ahogyan a fecskéknél is: születésedkor elkezdődött, és nem fog végetérni soha - igaz, néhány év után már nem hordasz iskolatáskát és könyveket, a hátadnak nem lesz nehéz... de ahogyan nősz majd, egyes megtanultak a lelkeden fognak hordozódni. A lelkedet nyomják majd. El fogod felejteni, ha szorgalmasan megtanultad is, ki volt az a király, hol és mikor élt, akit Asókának neveztek, elfelejted, az is lehet, a matematika sok csínját-bínját - de amik a lelkedre rakódtak, nehéz leckelapok, azokat még vénséges ránc korodban sem fogod tudni kiverni a fejedből, pedig hányszor, de hányszor próbálkozol majd vele, hogy elfelejtsd őket! Mert csúnya leckék azok! Olyanok, mint a történelemben a világháborúk, az atombomba, az űrrepülőgépek lezuhanása, és a komoly, nagyon sok halálos áldozatot követelő járványok. Azokat sem tudjuk elfelejteni... Nincs gyógyszer az élet-csúnyalecke ellen. Sebhelyet hagy a lelkeden, akár a bárányhimlő az arcod bőrén. Igyekezz, akár az ifjú fecskék, nagyon figyelni az életórán a felnőttekre: mind az erős fiatalabbakra, mind a nagyon-nagyon reszketeg vénekre. Az előbbiek képeznek Téged, az utóbbiak elmondják az igazat.
A kép forrása: http://www.telnet.hu/hamster/repules/kramerervin/
Sebők Lili
2003. augusztus 27., szerda 21:13
|
