Orosz film kapta a velencei Arany Oroszlánt
Fődíj Kitano Takeshinek és Sean Penn-nek is
www.nol.hu

Az orosz Andrej Zvjagincev rendező „Vozvrascsenyije” (Visszatérés) című filmje nyerte el a legjobb alkotásnak járó Arany Oroszlán díjat szombat este a 60. Velencei Filmfesztiválon.
 
A zsűri állítólag szinte az utolsó pillanatban döntött az orosz versenyfilm mellett, amely egy új apát kapó két testvér életét mutatja be. Sokáig úgy látszott, hogy a házigazdák lesznek a befutók, Marco Belocchio „Boungiorno, notte” (Jó napot, este) filmjével, amely Aldo Moro elrablásához tér vissza. Belocchio nem is vett részt a szombat esti gálán, ahol azért vigasztalódhatott volna, hiszen a zsűri különdíját vehette volna át.

Olasz film egyébként legutóbb 1998-ban nyert Velencében, s most  a hazaiak elszalasztott lehetőségként keseregnek Belocchio miatt, habár az orosz versenyfilm elsősége mellett egyhangúlag szavazott a zsűri, kizárva minden tévedést.

A legjobb férfi színész díját az amerikai Sean Penn nyerte el a „21 Grams” (21 gramm) című, Alejandro González Inarritu rendezte amerikai filmben nyújtott teljesítményéért. A legjobb női alakításért járó díj a német Katja Riemann-nak jutott a „Rosenstrasse” című, Margarethe von Trotta rendezte német-holland produkcióban nyújtott játékának elismeréseként.

A legjobb rendezés díját, az Ezüst Oroszlánt a libanoni Randa Chagal Sabbag nyerte el a francia-libanoni produkcióban készült, „Le cerv-volant” (Papírsárkány) című versenyfilmjével. A japán Kitano Takesi a zsűri nagydíjaként ugyancsak Ezüst Oroszlánt kapott „Zatoichi” című filmjéért.

(MTI)

A BRFK XIII. kerületi kapitánysága egy kiadó feljelentése alapján indította meg az eljárást a szerzői és szomszédos jogok megsértésének gyanúja miatt. Több hamisított kiadványt is lefoglaltak.
A rendőrség birtokában vannak Malota László: A gyalázatosak szentélye és Kertész Imre: Sorstalanság című regénye hamisnak tűnő példányai. Ezeket a köteteket jelenleg igazságügyi szerzői jogi szakértő vizsgálja.

Szeptember végére várhatóan gyanúsítottja is lesz az ügynek, ami egyébként bűncselekménynek minősül, mivel a büntető törvénykönyv több paragrafusát sértette az ismeretlen elkövető. A cselekmény szabadságvesztéssel büntethető.

"A kalózkiadványok januárban készülhettek, jelenhettek meg a piacon, s még az elmúlt héten is találtak hamis köteteket egy belvárosi, Múzeum körúti és Magyar utcai kis könyvesboltban" - mondta a Sorstalanságot kiadó Magvető Kiadót is magába foglaló Líra és Lant Rt. vezetője.

Kolosi Tamás elmondta: birtokukban van több, jogtalanul és hamisan kiadott Sorstalanság-kötet. A kiadvány ránézésre teljesen azonos azzal a puha fedelű kiadással, amelyet a Magvető Kiadó akkor jelentetett meg, amikor Kertész Imre Nobel-díj kitüntetése nyilvánosságra került. A Líra és Lant Rt. vezetője szerint a hamis példányok alapjául vagy fénymásolt, vagy számítógépes szkenneléssel készült másolt oldalak szolgálhattak. Kitért arra, az rt. figyelmét egy kereskedelmi partnerük hívta fel a hamis kiadások létezésére, s arra, hogy felajánlottak neki hamis Lőrincz L. László-, Malota László- és Kertész Imre-köteteket.

"Azonnal fogadtunk egy magánnyomozásban jártas céget, amelyik pontosan kiderítette, hogy milyen rendszámú autóval szállított, melyik nyomdából vitte a könyveket az elkövető az üzletekbe. Ezt a nyomozati eredményt átadtuk a Malota László írását megjelentető Konkrét Könyvek kiadónak, amely ez alapján tett feljelentést a XIII. kerületi rendőrségnél. Könyvszakmai kapcsolatok nélkül nem lehetett piacra vinni a hamis köteteket" - vélekedett Kolosi.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülését senki sem kereste meg azzal, hogy hamis kiadású könyvek lennének forgalomban, de az egyesülés nem is tehetne hivatalosan semmit az ügyben - mondta az MKKE igazgatója.
Zentai Péter László a legfőbb kérdésnek azt tartja, hogy a rendőrség a februárban tett feljelentés óta mit tett az ügyben, s miért nem jutott még eredményre. Szerinte az ügy egyszerűen felderíthető és megoldható, mivel a kereskedőnek számlával kell tudnia igazolni az áru eredetét. Ha valaki ilyet nem tud felmutatni, az a kereskedő eleve gyanússá válik. Számításai szerint több ezer példányban készülhettek a hamis kiadású kötetek. (MTI nyomán)

Nem értem, miért tilos a bírálat
Berlini beszélgetés Kertész Imrével új regényéről
Népszabadság www.nol.hu • Szerző: Inotai Edit
 
/Magyarország nem hajlandó szabadulni a múljától (kép: Népszabadság – Kovács Bence)/
Magyarország betegesen fél az önvizsgálattól, pedig a múlttal való szembenézés óriási energiákat szabadíthat fel. Érthetetlen, hogy a bírálat vagy a kritika miért egyenlő a hazaárulással – mondta Kertész Imre. A Nobel-díjas magyar író új regénye, a Felszámolás megjelenése előtt nyilatkozott a Népszabadság berlini tudósítójának.
 
Befejező műnek tekinthető-e a Felszámolás? Le lehet-e ezzel zárni az Auschwitz-témakört, vagy inkább úgy van vele, mint Günter Grass a második világháborúval: ez minden művének a kiindulópontja?

– A Felszámolás valóban a tetralógia (Sorstalanság, A kudarc, Kaddis a meg nem született gyermekért) utolsó darabja, amely már nem az Auschwitz-túlélőkről, hanem a második nemzedékről szól. Amikor az egyik főszereplő, Bé öngyilkos lesz, konkrétan is pontot tesz egy történet végére. Ezzel bizonyos fokig én is lezárom az Auschwitz-témakört, bár nem tudom, hogy ez lehetséges-e: azt szoktam mondani, hogy ez a téma a XX. század eseményei után megkerülhetetlen. Ebből a szempontból mindenki holokauszt-túlélő, még az is, aki nem járta meg Auschwitzot.

Valójában regénynek nevezhető-e a Felszámolás, hiszen több műfaj keveredik benne az elbeszéléstől a drámán át egészen a szabadversig?

– Szándékos stíluskeverésről van szó: ezzel is azt akartam kifejezni, hogy a téma megközelíthetetlen. A középpontban egy drámaíró áll, aki többféle stílusban próbálja megragadni a valóságot, megközelíteni a megírhatatlant, de közben minden kétségessé válik: ez a félkész állapot egyúttal a mondanivaló is. Mintha minden kicsúszna a kezünk közül. Eltűnik a jelen és a múlt. Ez a probléma ma. Mintha a valósággal lenne valami baj.

Ezért írja azt, hogy amikor Keserű, a regény főhőse az ablaknál áll, szinte irigyli a hajléktalanokat, mert azok „múlt nélküli”, „történet nélküli” emberek?

– A nehéz történetű emberek erre vágynak: a történetekkel ugyanis nehéz boldogulni. Az ember története általában néma, amíg el nem mondjuk vagy meg nem írjuk: ekkor azonban különböző változatokat ölt. A nagy változások, így a rendszerváltás egyik kemény tanulsága is az, hogy az emberek másképp mondják el az életüket. De nem szándékosan változtatnak rajta, hanem azért, mert már maguk sem tudják, hogyan történtek a dolgok.

A Felszámolásban eljut a rendszerváltásig, de ez sem hoz felszabadulást. A szereplők vagy belehalnak a változásba, vagy teljesen frusztrálttá, céltalanná válnak. Miért?

– Bé, az egyik főszereplő öngyilkos lesz. Amikor megérkezik a szabadság, befejezi az életét: rabságban született, ott nőtt fel, egész élete az ellenállásról szólt. Ezek között a keretek között tudta csak értelmezni önmagát. Auschwitzban, a haláltáborban jött a világra, tehát születése indokolatlan, életben maradása véletlen, semmilyen stabil pont nincs az életében. Ennek ellenére leél egy érdekes életet, amelyben a negativitás alkotássá válik. De ez a nagyszabású szellemi út a szabadság pillanatában véget ért. Nincs többé értelme sem az ellenállásnak, sem az ő tapasztalatainak. Nem tudja elképzelni az életét egy olyan világban, amely ugyan nagyon érdekesnek találja a holokausztproblémát, de amelyet emellett még számos más kérdés foglalkoztat. A szabadság dimenziói között teljesen relatívvá válik, amit ő átélt és létrehozott.

Ez a felfogás rímel a közép-európai értelmiség többször felvetett problémájára is, hogy a hirtelen jött szabadsággal nem tudott mit kezdeni?

– Pontosan erről van szó. A regény másik főszereplője, Keserű, a szerkesztő, szinte ráveti magát szellemileg Bére, mert érzi, hogy ő maga is túlélővé vált, a rendszerrel szembeni ellenállása már nem autentikus. Ő sem tud mit kezdeni a szabadsággal. Erről ugyan nincs szó a Felszámolásban, de szerintem az ellenállás igen problematikus volt a Kádár-világban. Az ember utálta a rendszert és berzenkedett ellene, de az ellenállás nagy akadályba ütközött: itt voltak a szovjet csapatok. Bár a közlemények szerint csak „ideiglenesen állomásoztak” az országban, ittlétük örökkévalónak tűnt. Senki sem gondolta, hogy a rendszer olyan gyorsan összeomlik, mint egy tölgyfa, amelyet már belülről kirágtak a kukacok. A puszta ellenállás persze nem volt elég, a kérdés az volt, hogy mit akarunk: demokratikus Magyarországot szerettünk volna mindannyian, de amikor ez megszületett, kiderült, hogy a demokrácia Magyarországon ismeretlen fogalom, és a kutyának sem kell.

Nemrég az Élet és Irodalomnak azt nyilatkozta, hogy a Sorstalanságot nem Auschwitzról, hanem a Kádár-rendszerről írta. Mintha a két rendszert egy platformra hozta volna. Nem túlzás ez?

– Bár nem vettem egy kalap alá a két rendszert, de úgy gondolom, hogy össze lehet őket hasonlítani. A náci és a kommunista rendszer is gyilkos: nemcsak azért, mert embert ölt, hanem mert a jövő gyilkosa. Mindkettő mélységesen ellenkezik az európai létezés alapelveivel, miközben európai talajon állt, hiszen mindkettőt Európában találták ki. Magyarországon szokás puha diktatúráról beszélni, de a Gulag-sziget azért nem volt bájos húsvéti körmenet: ott milliókat öltek meg.

De nem faji alapon…

– Nem ismeri a régi viccet? Így szól: Mi a különbség 1944 és a kádári Magyarország között? Az, hogy a sárga csillag ott mindenkire vonatkozott… Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kádár János tömeggyilkos volt, aki megvárta, amíg a tizenhat éves gyerekek tizennyolc évesek lesznek, hogy kivégezzék őket. Mindkét diktatúra terrorállam volt, amely kivetette az embert a saját életéből, megfosztotta a szabadságától, úgy, hogy behatolt a lelkekbe. Az emberek interiorizálták a diktatúrát. Egy olyan dinamikus rendszert, mint a hitleri, nem is lehetett volna túlélni anélkül, hogy ne idomultak volna hozzá. Magyarországon ugyan csak négy évig volt sztálinizmus, de ezután a puha diktatúra arra kényszerítette az embereket, hogy belesüppedjenek a posványba. Megtették, és beérték a legolcsóbb alamizsnával. A Trabanttal és a hétvégi vityillóval. És még büszkék is voltak rá. Ez a rendszer éppúgy deformálta az embereket, és én erről szerettem volna írni.

Ezek szerint nincs is lehetőség a fejlődésre vagy a menekülésre? A Felszámolásból számomra az derül ki, hogy ez legfeljebb a nők esetében lehetséges. Ők azok, akik mindenáron túl akarnak élni…

– Ez a maga olvasata, de ez talán természetes: a nő, Judit, gyereket szeretne, és aki gyereket akar, az jövőt akar. Aki úgy akarja látni a világot, hogy ott érdemes gyereket világra hozni, az ehhez a vágyához alakítja a világszemléletét. De ez árulással jár.

Tényleg ennyire rossz a világ, ennyire deformáltak vagyunk, ennyire nem tudunk szabadulni a múltunktól?

– Magyarország nem hajlandó szabadulni a múltjától és tisztázni a dolgokat. Továbbmegyek: nem hajlandó átélni ezt a kalandot, és így azt sem tudja, hogy egy ilyen tisztázás micsoda erőket szabadíthat fel. Ehhez kellene egy felszabadító erő, de Magyarország nyomorúságos politikai pártok uralma alatt él. Függetlenül attól, hogy éppen melyik kormányoz.

Ezért érzi olykor jobban magát Németországban?

– Németországban lettem író. Az értelmetlenség, amit otthon műveltem, itt vált értelmes tevékenységgé. Itt reflektáltak rá, és így más dimenziót kapott a munkám. Persze voltak előnyei annak a magányos életformának is, amit Magyarországon éltem. Olykor például nagyon inspiratív volt, de hatvanéves kora után az ember elkezdi unni azt, hogy hamis értékek között él. Hogy utálja ezeket a hamis értékeket, de nem tud rajtuk változtatni.

A rendszerváltás sem hozott értékváltozást Magyarországon? Nem érzi úgy, hogy kezdünk felzárkózni a fejlett demokratikus országokhoz?

– Először is Németországot nem lehet összehasonlítani Magyarországgal. Németország egy nyolcvanmilliós ország, középhatalom. A második világháború végétől olyan nyomás alatt állt, hogy nem foglalhatta volna el az európai nemzetek között a helyét, ha nem kezdődik el a múlt feltárása. Németországot elindították ezen az úton: Amerika adta az államformáját, az alkotmányát, ha úgy tetszik, Amerika politizált helyette, mialatt a németeknek csak a gazdasági fejlődéssel és a lelki felépüléssel kellett törődniük. Ezen az úton a két legfontosabb lépés a német–francia és a német–lengyel viszony átértékelése volt. Mindkettő politikai létkérdés volt, amely komoly önvizsgálattal járt együtt, és előrevitte a német társadalmat. Weizsäcker volt német államfő egyszer azt mondta nekem, hogy kizárólag azért lett elnök, hogy elősegítse a német–lengyel megbékélést. Volt egy generációs forradalom, és kialakult egy történészvita is: mire Magyarország 1989-ben felszabadult, a németek hosszú, tanulságokkal teli utat jártak be. Annyira megtanulták az önreflexiót, hogy ez olykor mazochizmusba csap át.

Ez a fajta önvizsgálat Magyarországon tehát elmaradt?

– Magyarország betegesen fél az önreflexiótól. Egyik nép sem szívesen tárja fel a rosszabbik oldalát, de Magyarországon ez egyenesen hazaárulásnak számít. Pedig minden normális, civilizált nemzet fia mondhat kritikát a saját országáról. Peter Witzen svájci író egy díjátadáson nemrég arról beszélt, hogy miért nem érzi magát svájcinak. Már kiskorában olvasott, pedig a svájciak nem olvasnak. Aztán elkezdett írni, pedig a svájciak nem írnak. Mindig a „más” tudatával élt Svájcban, és élénken tiltakozott az ellen, hogy svájcinak nevezzék, holott ott született, ottani állampolgár, és ízes svájci németet beszél.

Így érez ön is Magyarország iránt?

– A magyarsággal való viszonyom egyáltalán nem ilyen vicces. Én Magyarország legsötétebb oldalát ismertem meg: a gimnáziumban elkülönített, zsidó osztályba jártam, gyerekként én ezt az országot a kirekesztettség oldaláról láttam. Ezzel nem csökkent iránta a vonzalmam, de ez az érzés mindenre árnyékot vetett. Érthetetlennek tartom, hogy ha valaki megpróbálja felmérni a világ helyzetét, és ebbe bevonja az országot, ahol született, és amelynek a nyelvén beszél, de ha néha kritikus megállapításokat tesz, akkor rögtön hazaárulónak nevezik. Nem értem, hogy miért tilos a bírálat.

Talán egyfajta rejtett kisebbrendűség miatt?

– Inkább félelemnek nevezném. A magyar kis nemzet, amely állandóan ki volt szolgáltatva a külső hatalmaknak, ráadásul nyelvileg egy zárvány. Én úgy érzem, hogy Magyarország a túlélését félti. Ezért nem tud szabadulni a traumáitól sem: a legfőbb ezek közül mindmáig Trianon. Pedig 1919-et másképp is fel lehetne fogni: Magyarország ekkor vált függetlenné. De senki sem erről az oldalról nézi. Vagy mondok mást: írtam egy esszét, a címe Fölösleges vallomás Budapestről, amit a leglehetetlenebbül kiforgattak. Pedig szeretetvallomásnak szántam, csakhogy volt benne kritika is. Csak ezt látták meg benne. Otthon a nacionalizmust is furcsán értelmezik: az ember azt hinné, hogy ez forró hazaszeretetet jelent, de akkor hogy lehetséges, hogy senki sem szedi össze a szemetet az utcákról? De ne menjünk ebbe bele, mert amúgy is folyton kikapok…

De a nacionalizmus nem csak magyar probléma…

– Számomra is megdöbbentő, hogy az európai egyesüléssel párhuzamosan hogyan éled újjá a nacionalizmus. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Dermesztő volt, hogy az iraki háború első napjaiban hogyan esett szét az európai közösség. Ez mutatja, hogy a hagyományos demokráciák is milyen nehezen adják fel önző kötődéseiket. Pedig a nemzet ideje elmúlt: mint ahogyan a XVI–XVII. században nem ismerték a nemzet fogalmát, mára éppúgy történelmi anakronizmussá vált a pusztán nemzetben való gondolkodás. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos a nemzeti öntudat, de nem ez a probléma. Ma nem nemzetek küzdenek egymás ellen, hanem olyan erők, amelyek a nemzeti gondolkodásmód alapján nem felismerhetők. A terrorizmusra, a fanatizmusra gondolok: ez nem nemzetekre vagy fajokra jellemző, ez nem nemzetállami probléma. De ha már itt tartunk, el kell ismerni, hogy a terrorizmust is Európában találták ki: 1914-ben az első világháborút a szarajevói terrorcselekmény robbantotta ki. Az utóbbi hónapokban igencsak megdöbbentett a németek pacifista reagálása a terrorizmusra. Helmut Schmidt volt kancellár vetette fel egy beszédében, hogy mi lett volna, ha négy Lufthansa-gépet vezetnek neki a Deutsche Bank frankfurti tornyának, vagy a Reichstag kupolájának: hogyan reagált volna erre a német kormány? Hisztéria nélkül? Osztom Schmidt Amerikával kapcsolatos álláspontját is: ha a tengerentúli szövetséges cselekvésre szánta el magát, akkor ezt az európaiaknak „hanyag méltósággal” kellett volna fogadniuk. Az Amerika-ellenesség egy önpusztító rossz, amivel nem sokra megy Európa.

Berlin, 2003. szeptember

Kisbolygó találhatja el a Földet 2014-ben
www.nol.hu Népszabadság

Egy brit kutatócsoport szerint 2014-ben kisbolygó találhatja el a Földet. Az UK Neo (near Earth objects) szerint pontosan március 21-én érkezik meg az ezerkétszáz méter széles bolygó.

Annak valószínűsége, hogy eltalálja a Földet, mindössze 1: 909.000, azaz
egy a kilencszáz-kilencezerhez. A 2003 QQ47 névre keresztelt bolygó mérete egy tizede annak, amely hatvanöt millió évvel ezelőtt valóban eltalálta a földet, és ami feltételezések szerint a dinoszauruszok kipusztulását okozta.

De azért érdemes tudni róla, hogy kettőezer-hatszáz tonna a súlya és másodpercenként hatvan kilométeres sebességgel közeledik.

A kutatók azt is közölték, hogy a következő egy hónapban már biztosabbat is fognak mondani a bolygó pályájáról. Korábban már több kisbolygóról tűnt úgy, hogy a következő száz éven belül eltalálnak minket, de idővel mindről bebizonyosodott, hogy ez tévedés – írta a Guardian.

A Rolling Stones az első olyan zenekar a világon, amelyik un. „CarbonNeutral” turnéra indul. A Licks turné kilenc angliai helyszínen lesz teljesen szén-dioxid-mentes.

A Zöld Magazin című környezetvédő hírportál szerint az együttest a londoni Future Forests nevű cég hálózta be a "zöld" turné ötletével. A Future Forests nemrég kidolgozott egy olyan eljárást, mellyel a CD-gyártás szén-dioxid-mentessé tehető, idén pedig felmérést készített arról, hogy az élőzene vajon milyen gázkibocsájtással jár.

A CarbonNeutral turnék során megmérik, mennyi CO2 kerül a levegőbe és a mennyiséget megfelelő számú fa telepítésével illetve a megújuló energiaforrások felhasználásába való pénzbefektetéssel ellensúlyozzák.

A Future Forests az ECCM (Edinburgh Center for Carbon Management) tudósaival és szakembereivel méri fel egy-egy turné CO2-kibocsájtását. Figyelembe veszik a koncert helyszínének nagyságát, a helyszínek egymástól való távolságát, a rajongók és a zenekar embereinek utazásával járó gázkibocsájtást, de még a koncertekhez szükséges energia előállítása során keletkező gázmennyiséget is.

A Rolling Stones az előzetes becslések szerint 160 ezer rajongót vonz majd a 9 helyszínre, akik fejenként kb. 13 kg szén-dioxidot "termelnek". (A rajongók kibocsájtásának nagy részét az utazás teszi ki.) Az ECCM számításai szerint minden 60 rajongó után egy fát kell ültetni, hogy a Stones-turné "szén-dioxis-mentes" legyen.

A 2800 fát két skóciai erdőtelepítési projekt helyszínén ültetik majd el Skye szigetén és Invernessben. A 24 ezer fontos (vagyis rajongónként 20 centes) költséget a turné szponzora, a T-Mobile, a Deutsche Telekom egyik leányvállalata állja – írja a Zöld Magazin.

A NASA igazgatója, Sean O'Keefe még a Columbia űrsikló tragédiája előtt bejelentette az orbitális űrrepülőgép terveit, azonban a baleset erőteljes lökést adott egy olcsóbb, egyszerűbb és megbízhatóbb mód kifejlesztéséhez az űrhajósok szállítására a Föld és az ISS között. A tervet lelkesen fogadta a Columbia balesetét vizsgáló bizottság is, mely korholta a nemzetet, amiért még mindig nem állított egy új űrhajót gyártásba.

Végeredményben a NASA reményei szerint megépítheti az űrsikló egy új generációját, egyben egy megbízhatóbb teherhajót, ami végre felválthatja a Columbia megmaradt három testvérét. Azonban akár egy évtized is eltelhet mire egy ilyen űrhajó komoly megfontolás tárgyává válik. Jelenleg az űrügynökség egy egyszerű négyszemélyes űrhajó megtervezését, megépítését és tesztelését sürgeti, ami olcsóbban juttathatja el az embereket és némi könnyűsúlyú rakományt az űrállomásra.

„A lényeg hogy egyszerű és rugalmas legyen” - foglalta össze Dennis Smith, a Marshall Űrrepülő Központ orbitális űrrepülőgép program vezetője. „Mindent megteszünk, amit tudunk, hogy megalkossuk 2008-ig.” Smith elismeri, hogy ez egy rendkívül gyors és ambiciózus ütemterv, hozzátéve, hogy a NASA már tett ilyen csodát az űrprogram korai történelmében. „A Mercury, Gemini és az Apollo mind gyorsabban haladtak, mint a mostani projekt” - nyilatkozott.

A tervezet kulcsa az űrhajó egyszerűsége és az az előny, hogy már kifejlesztett technikákkal dolgoznának, ami egyben olcsóvá is teszi. A program tervezési fázisára 2,4 milliárd dollárt szánnak, ami az űrkutatás mértékével nézve egyáltalán nem drága. Smith szerint a gép megépíthető a meglévő technológiák és anyagok felhasználásával. Valamivel korábban a nagyravágyó NASA programok alapvető technikai előrelépéseket követeltek meg, melyek soha nem fejlődtek ki, mégis milliárdokat emésztettek fel. Az űrrepülőgépnek csupán két feladata lesz: emberek oda-vissza szállítása az űrállomásra és a mentőhajó szerepének betöltése, ami az űrállomás mellett vesztegel készen az űrhajósok evakuálására vész esetén.

„Az ütemtervek csúszásának és a költségek emelkedésének két fő oka szokott lenni, a követelmények megváltoztatása vagy olyan technikába vetett bizalom, ami nem képes kiforrni magát” - mondta Smith. „Ezért rendkívül összetett követelményeket állítottunk fel, amit nem szándékozunk megváltoztatni. Az elsődleges célkitűzés a legénység szállítása és mentése.”

Az előzetes tanulmányok már kiválasztották a lehetséges kialakításokat. Az egyik egy széles, lapos gép felfelé hajló szárnyakkal. A másik hosszú és karcsúbb, zömök szárnyakkal, azonban mindkettő képes kifutópályán landolni akárcsak az űrsikló. Egy másik terv egy harang alakú kapszula, ami a NASA korai napjaira emlékeztet. Ez a gép ejtőernyővel ereszkedhetne alá, hasonlóan a Mercury, Gemini, Apollo és az orosz Szojuz űrhajókhoz. A NASA hónapokon belül döntésre viszi a dolgot és kiválasztja a megépítendő gépet.

Négyszemélyes befogadóképességével a repülőgép elsőként teszi lehetővé, hogy háromnál többen dolgozzanak az űrállomáson. Jelenleg a háromüléses Szojuz az egyetlen rendelkezésre álló mentőhajó. További négy hellyel az állomás legénysége hét főre lenne felbővíthető. Smith elmondása szerint az űrrepülő mind az Atlas, mind a Delta hordozórakétával fellőhető lenne. Ezek az amerikai rakéták a legmegbízhatóbbak közé tartoznak, több évtizednyi sikersorozatot hordozva magukban. Az amerikai űrhajóktól szokatlan módon az új gép emberrel és ember nélkül is képes lesz repülni. Ha az automatikus irányító rendszer kormányozza a gépet, akkor kisebb rakományokat juttathatnak a keringő laboratórium fedélzetére.

Forrás: Supergamez