Jn 3.13-17 Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.

A Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén, az évközi 24. vasárnapon a fenti János-evangélium részletet olvassuk. Ismerve a János evangélium születése körülményeit joggal merülnek fel kétségek, hogy vajon elhangzott-e, és valóban, így, szó szerint (expressis verbis) hangzott-e el az evangéliumi részlet? További kérdés, hogy mire vonatkozott a mózesi hasonlat?
Vajon a felemeltetés szó szerint a kereszt felállítására, vagy továbbmutatón a Földön felállított számtalan keresztre, közöttük a hegytetőkön, mindenki "elé" állítottakra vonatkozott-e, vagy nemes egyszerűséggel és elvontsággal a megváltás szimbólumaként szellemileg, a bennsőkben felállított keresztekről beszélt-e Jézus, írt-e János?
Botorság lenne a kereszt szimbólumtartalmát még egy olyan világban is lebecsülni, amely meglehetős érzéketlenséggel viseltetik iránta, hajlamos a "foglalt" szavakat, szimbólumokat semmibe venni, "nemes egyszerűséggel" és a tudatlansággal csaknem dicsekedve önkényesen, nagyon is kétes háttérrel használni. Felemelt keresztek ezek is, csakhogy amikor a tekintetünk ezekre esik, inkább azokra a hiányokra, mulasztásokra emlékeztetnek, melyeket elkövetve ide emelték vagy süllyesztették a keresztet, hogy már csak melldísz, a feltűnés tárgyi kellékévé degradálódhatott.
Annak azonban, aki tisztában van vele, sőt annak is, aki nem bír adekvát ismeretekkel erre vonatkozólag, még fontosabb, hogy a mondat második fele és a következő mondatok tartalmának biztos tudatában élje le az életét. Mert az Újszövetség Istene nem küld kígyókat, hogy azok megmarjanak, hanem a világban már ott élő csúszómászók marása ellen kínál megoldást. A bűn által halálra mart embernek küld biztos hatású szérumot, hogy életben, örök életben maradjon. Az örömhír gyönyörű tartalma aligha kaphatna veretesebb, ízesebb nyelvi környezetet, tömörebb és bíztatóbb megfogalmazást, mint amit itt olvastunk.
S ha már a felemelt tekintetnél tartunk, mely egyben a tisztaságra vágyó vagy magának a tiszta, egyenes tekintetű, a világtól végcélban elszakadni tudó ember szimbóluma egyben, nem felejthetjük el a címben idézett zsoltár (Zsolt 121,1)szavait. Nem kell a még negyedévnyire levő karácsonyra várnunk (sokak közvetlenül ide kötik a 121. zsoltárt), mert ott van, most is ott vannak előttünk az örök érvényű, a felemeltetett, a felmagasztaltatott keresztek: egy kereszt tőlünk, attól függetlenül is, hogy mi hová helyezzük, már fenn van mindenki előtt. Akkor is, ha feltekintünk rá, vagy lehorgasztjuk a fejünket.
- DI -