Vasárnapi Muzsika a Pannonia Med Hotelben

Elkezdődött immár a Vasárnapi Muzsika sorozata a Pannonia Med Hotelben. A sajátos műsorválasztás és az ismeretlen fiatal hegedűművész, Zádory Édua Amarilla egyaránt vonzotta a zenei csemegékre vágyó közönséget.

Weiner Leó hegedűre és zongorára írt D-dúr Szonátája (Op.9.) a szerzőnek abba a korszakába tartozik, melyben még nem döntött végleges stílusa mellett. A bizonytalankodó eszköztár dacára viszont a mű megformálása tökéletes, végig hűséges a szonáta eléggé szigorú alapszabályaihoz. Ugyanúgy tökéletes volt a hegedű tónusa és technikai megformálása egyaránt. Kodály Zoltán Adagiója talán a mester egyik legcsodálatosabb műve. Valóban nagyszerűen szólalt meg, csak talán egy szemernyit belelépett az andante kategóriájába. Aki Kodály előadásait, vezényléseit személyesen ismerte, csak az emlékezhet arra, hogy ő mindent lassabban képzelt el, mint műveinek későbbi interpretálói. Sarasate Cigánynótájáról sok mindent nem kell szólni, a zenét csupán kedvelők számára is közismert darab, jellegzetes dallamaival, elkápráztató virtuozitásával.

A művésznő fölényes biztonsággal, kristálytisztán oldotta meg a nehéz művet.Ősbemutatóval folytatódott a hangverseny. Szelényi István egy pályázatra készítette el Rapszódiáját, melyet fia talált meg kéziratai között és hozott most a közönség elé. A posztumusz előadás a maga nemében érdekes volt, az igen nehéz művet Zádory Édua tökéletesen adta elő.Ezután egyik legjelentősebb hegedűpedagógusunk, Hubai Jenő műve következett. A Cremonai hegedűsből kiragadott szólórészlet jellegzetes példája a mester korának magyaros zenei stílusából. Brahms Magyar tánca mintha az elvártnál kissé vérszegényebbre sikerült volna.Igaz, az eredeti műsor szerint ígért Fauré- és Kreisler-darabot "mellőzték" a művészek, ráadásként kárpótolták a hallgatóságot Debussy Szép este című hangulatos művével.

S végül talán néhány szót a zongorakíséretről. Szelényi László tanár úr lehet, hogy kissé indiszponált volt, mert többször jelentkeztek pontatlanságok és hiányok a kottában jelzet-tekhez képest. Lehet, hogy mindezt áthidalhatta volna, ha maga mellé ültet egy kottát ismerő lapozósegítséget és nem önmaga küszködik a kottaforgatással - gyakran reménytelenül.

Valtinyi Gábor