Önírónia nélkül semmire sem megy a világ

A kortárs magyar irodalom legjelentősebb eseménye, az ünnnepi könyvhét kapcsán két népszerű alkotó is ellátogatott városunkban. A helyszín a Pannonia Med Hotel volt.

– Arany János is megirta a Nagyidai cigányok című művében: önirónia, önértékelés nélkül semmire sem megy a világ. Nemcsak az írói magatartásnak, hanem akár a politikusoknak és a magasabb társadalmi funkciót betöltő személyekenek is a döntéseik előtt át kellene gondolni, vajon mennyire hat a becsvágy, az önérdek, hiszen nekem a közösséget kell képviselnem.

– Figyelemmel kíséri a politikát. Mi az, ami elszomorítja?

– A háború, az emberek lelkében nyugvó kegyetlenség, mely ilyenkor a felszínre tör, s elsöpri a szeretetet. A sort folytathatnám a csalárdsággal, a hazugsággal. Ezek az érzések mindig írásra kényszerítenek. Igenis figyelemmel kell kísérni a világ eseményeit, a cél talán egy kicsit utópisztikus és lehetetlen, de meg kell próbálni felhívni a figyelmet az "ördög jelenlétére".

– Milyenek vagyunk mi, magyarok, Erdélyből nézve?

– Azt szokták mondani „mi magyarok kevesen vagyunk- tartsunk széjjel.” Maguk sem különbek a deákné vásznánál. Vallom, nem vagyunk jobbak más nemzetnél, de alávalóbbak sem. Ezzel a tudattal kell élnünk, így tartom egészségesnek.

Szabó Magda hétfőn volt a város vendége. A közönségtalálkozón az írónő bemutatta új elbeszéléseiből készült válogatás kötetét, mely a Mézescsók Cerberusnak címet viseli.

– Vallom enélkül nem működhet a gépezet. Egyetemes érvényű igazság nélkül nem lehet irányítani sem gyermeket, sem családot, sem országot.

Ehhez szükséges a hűség. Nem csak férfi és nő közötti érzésekről beszélek, hanem Istenhez, embertársainkhoz, a hazánkhoz fűződő viszonyunkról.

Mindezt csak egyfajta szigorral tudjuk folyamatosan biztosítani, szigor nélkül szétesik minden.

– Keményen, vasfegyelemmel él?

– Nem, inkább azt szoktam mondani, amíg nem magadat siratod, addig ne hullasd a könnyeidet.

A férjem temetésén sem sírtam, pedig fájt az elvesztése, csodálatos, harmónikus házasság állt mögöttünk. Sopronról is eszembe jut, hiszen együtt fedeztük fel annak idején a várost.

Sokszor esünk térdre az életünk folyamán, de mindig tudnunk kell tovább lépni. Ebből a lehetőségből ugyanis egy van, nincs mód az ismétlésre.

– Az életfelfogását mennyire alakította a gyermekkora, a neveltetése?

– Meghatározó volt a gyermekkorom, férfias nevelésben részesültem, soha hátrányát nem éreztem annak, hogy nő vagyok. Egyébként jó érzés nőnek lenni, nekem a szép ruhákat jelenti, imádok öltözködni, de ennél több különbség nincs a két nem között.

A gyerekkor meghatározó élményt jelent mindenkinek, ettől függ milyenekké válunk későbbiek folyamán. Ezért is van, hogy félek az olyan emberektől, akik nem táplálnak gyengédséget az apróságok iránt, aki így érez, az maga az ördög.

– Nehéz író lenni a 20. század végén?

– Nekem nem, ez a feladatom, s igyekszem szólni arról, amit talán más nem tud megfogalmazni: érzéseket, gondolatokat, élményeket, a fájdalmat és az a szeretetet.

Fantasztikus dolog örömet okozni és megnyugtatni a háborgó lelkeket.

Rákóczi Erzsébet