|
Nem gyalog mentek
Dudaszóval forgalomban - magzat, testvér...
De hogy jönnek ide a magzatok? Ez a hétvége a másképpen mobilitás, az autómentesség jegyében telik-telne jószerivel mindenütt - különböző programokkal tarkítva, és különböző mértékben. Mint kiderült, Budapesten a meg nem született magzatokért demostráltak - hat millióval lehetnénk többen 1956 óta. Hogy miért éppen 1956-ot tekintették kiindulópontnak... ki tudja.
Azért kevertem bele mondandómba a meg nem született magzatokat, mert ma, szombat lévén, kerékpárra pattanós akciók ide, érdekes, megmozgató programok oda - igen sok volt az autó utcáinkon, mely járművek hosszan kürtöltek, és a járókelők, ablakban-erkélyen kikönyöklő nézelődők elmélázva fordultak utánik. Esküdtek, esküdtek. Újabb szép autó gyönyörű díszcsokorral - tüllfátyolos menyasszony, ünnepélyes arcú vőlegény a hátsó ülésen, aztán megint egy, és megint. Ma igen sokan esküdtek egymásnak Szombathelyen... mit is?? Házasságot esküdtek... de nem tudni, mennyi lesz közülük a valóban holtomiglan-holtodiglan. Nem tudni, mennyi magzat keveredik bele a két fél egybekelésébe, s ha már belekeveredett, vajon milyen sorssal folytatja megfogant életét.
Kesernyésre sikeredett ez az írás, igen. Két gyermekem - egyik már húsz és fél, a másik mindjárt tizennyolc - e hétvégét együtt tölti, a kisebbik elutazott a nagyobbikhoz, a már önállóhoz. Jól vannak, elmondták telefonon, mit csináltak, mit főztek stb., hangulatuk kitűnő! Élnek! Fiatalok, testvérek.
Nekem annak idején mindig hiányzott a testvér. Kínzóan, fájóan. Azért IS, hogy együtt porszívózzunk vagy mosogassunk, de... alapjában azért, hogy legyen! Hogy legyen még egy én. Arra nem is gondoltam, hogy több, de hogy még egy, arra igen. Nem az ikerséget akartam azzal kifejezni, hogy még egy én, hanem a státuszt: ugyanúgy ugyanazon két szülő utóda, akárcsak én.
Már házasságban élve, akkor még csak egy kicsi gyerekkel költöztünk. Akitől a lakást vettük, mindenben a segítségünkre volt, mint mondta, eljön a bátyja, eljön a húga, mindent előkészítenek, hogy a mi cipekedő-embereinknek már csak a bútorokat kelljen a helyükre tenniük, nagy takarítanivaló, meszelnivaló stb. ne legyen, mert hát megérti, milyen nehéz lehet így, kisgyerekkel. Ő irigyelt engem a gyerekemért, mert harmincon jóval felüli hölgy volt - én irigyeltem őt a testvéreiért... Azután másfél éven belül találkoztam vele, már kisbabát tologatott... Nekem viszont már soha nem lehet testvérem...
A kép forrása: http://www.evangeliumihirnok.net/
Sebők Lili
2003. szeptember 20., szombat 21:46
|
