Szombat délelőttre már csak a két döntő maradt - három magyar résztvevővel: az egyesben Bardóczky Kornél, a párosban pedig a Balázs-Kiss kettős. Mielőtt azonban minderre sor került volna nemcsak színvonalas, hanem Sopronban soha nem látott érdekes bemutatókat szervezett Horváth Ernő versenyigazgató. Nemzetközi kerekesszékes tenisz - méghozzá a javából: két fiatalember, akik a világranglistán (mert bizony az itt is van, méghozzá ATP ranglista!) igen előkelő helyen vannak, noch dazu Farkas László még magyar bajnok is.

Farkas László 32. a világranglistán

Igazi érzelmi ambivalencia: a műsorközlő azon sajnálkozik, hogy sajnos milyen kevesen űzik ezt a sportot Magyarországon… Az ALPESI TRANS RACKET TENISZ KLUB fiataljainak tartott egy mintaedzést ezt követően Taróczy Balázs, Wimbledon egykori bajnoka - bizonyosan életre szóló emlék lesz ezeknek a csillogó szemű gyerekeknek, hogy egy-egy jól sikerült tenyeresüket a nagy bajnok is megdicsérte, sőt esetleg még ő is a hálóba ütötte…

életre szóló emlék Taróczyval együtt edzeni

Néhány perccel 11 óra után kezdődött a szingli döntő, a világranglista 326. helyén álló osztrák Markó Neunteibl és a ranglistán mindössze tizenkilenccel mögötte álló magyar Bardóczky Kornél között. A presztízsen kívül természetesen ilyenkor másról is szó van, hisz míg a nyertes pénztárcája 1.950 dollárral lesz vastagabb, addig a vesztes "csak"1.350 dollárt könyvlehet, de ami talán ebben a tipikusan ranglétra sportágban még ennél is fontosabb, az az ATP pontok száma, ahol 18/12 az arány - és ez a következő verseny kiemelésénél nagyon sokat számíthat, ami aztán ismét kamatozik a pénztárnál, és így tovább, egészen a millós tétekkel kecsegtető Grand Slam versenyekig. Jól indult Kornél, nappal szemben nyerte saját adogatását, majd az osztrák is az övét és ez így ment egészen 6/6-ig. Pompás labdamenetek, erőtenisz Neunteibltől, néhány egészen finom megoldás a magyar fiútól - időnként ha nem standing ovation, de dübörgő taps a szépszámú, rendkívül sportszerű közönségtől. Néma csend és tie break, ahol aztán érvényesült a magabiztosabb adogatás, a lehető legkisebb különbséggel, de nyert a 24. születésnapja előtt álló osztrák fiú, aki már szép eredményekkel dicsekedhet ebben az évben is, hisz ezt megelőzően versenyt nyert Szlovákiában, Ausztriában és Chilében is.

a Raiffeisen Grand Prix soproni győztese Marko Neunteibl

A második játszmában még magabiztosabban játszott Neunteibl, rendre bejöttek hatalmas adogatásai, Kornél pedig mintha kicsit korán adta volna fel. Két meccslabdát még hárított, aztán csak gratulálni tudott a rendkívül jól koncentráló, hihetetlen erővel játszó ellenfelének, akinek ez évi péndíjai immáron 22.749 dollára emelkedtek. E téren egyébként Kornél jobban áll, az ő ez évi keresete a soproni pénzdíjjal együtt 37.773 dollár. Igen, ez ennyire publikus, szemben a honi labdarúgás finaciális rejtelmeivel, ahol a nem az éljátékosok, hanem a másod-harmadvonal anyagi ügyeinek firtatása is több mint sértő - legalább is a labdarúgó öltözők világában… Horváth Ernő versenyigazgató minden részletre ügyelt, egy mini Roland Garrost varázsolt a soproni Lővérek aljába, rendkívül elegáns eredményhirdetés, népviseletbe öltözött kislányok - ekkor sajnálhattuk igazán, hogy nem magyar győztesnek álltak sorfalat a labdaszedő gyerekek.

a győztesnek Taróczy Balázs adta át a díszes serleget

Hátra volt még a páros döntő, ahol ismét érdekeltek voltunk, sajnos a Kiss-Balázs páros döntő szettben de szintén vesztesként hagyta el a vörös salakot, így mindent összevetve magyar győzelem nélkül ért véget a soproni Raiffeisen Grand Prix. Ha játékosaink nem is, mi nézők minden körülmények között nyertünk: fantasztikus labdameneteknek tapsolhattunk, élvezhettük az ajándék nyarat szeptember végén - és nem utolsó sorban tanultunk. E sorok írója minden bizonnyal, ha nem is fogja jobban ütni a backhand egyenest, de egy-két jól elhelyezhető, speciálisan a teniszpályák környékén használható terminus technikussal minden bizonnyal gazdagodott egyébként sem sekélyes szókincse.

(pluzsik)