|
Sportcentrum |
|
Decemberi Horgász Hírek
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen
túlmenően, ha valamelyik kedves horgász társnak lenne mondanivalója
nyugodtan keressen meg emailen és szívesen megjelentetjük írását vagy
fényképét illetve mindkettőt. Segítsetek kedves horgásztársak
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
DECEMBERI HORGÁSZ
HÍREK
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN
KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDOM ENGEDI.
REKORDLISTA
PONTY
Orbán János a Balatonon, a Bázsi öbölben fogta e havi listavezető
pontyunkat. Szeptember 6-án délután leste feltolós úszóját, ami 6
órakor meg is indult felfelé. A fárasztás a csónakból a 0,60-as
zsinórral csak 2 percig tartott. A képen látható tőponty a mérlegen
17,2 kg-ot nyomott (84/88 cm). A horgász az élvezetből keveset
engedélyezett magának, amikor kitépte a halat a vízből.
AMUR
Miklós Mihály szegedi horgász fogta az ezévi legnagyobb amurt
augusztus 25-én az Atkai holtágon. Most tessék figyelni, ugyanis a
horgász a 0,37-es zsinóron félbevágott szilvát kínált fel csaliként.
Persze szilvát használt már egy ideje etető anyagul is és így nem volt
meglepő, hogy délután 4 órakor erős kapása volt. A nyílt víz felé törő
hal a horgászt csónakostul magával húzta, így nem is csoda, hogy 15
perc múlva elfeküdt a víz tetején. A 29,30 kg-os (106/84 cm) halban 6
kg ikra és 1 kg szilvamag volt! Ezzel a módszerrel és csalival már
több 10 kilón felüli amurt fogott a leleményes horgász.
HARCSA
Dudovits János szegedi horgász fogta e havi legnagyobb harcsánkat a
szegedi Keramit téglagyári tóban. Szeptember 26-án este negyed
kilenckor a Rapalát nézte a szerencsétlen hal élelemnek és teljes 80
kg-jával (227/99 cm) rávetette magát. A teliholdas estében a felszínen
rabolta a küszöket és az ott vezetett Rapalát finomabbnak vélte. A
0,25-ös remek fonott zsinórral csónakból fárasztották sikerrel. A
horgász a mérlegelés után a nagy harcsát vissza akarta engedni a tóba,
de a horgászegyesület vezetése ezt nem engedte- érthető okból.
SÜLLŐ
Dokmány Ernő szentendrei horgász a pilismaróti Felső öbölben augusztus
23-án délelőtt háromnegyed tízkor kukorica+gyöngykukorica csalival
horgászott, amikor az erős kapást észlelte. Persze nem süllőre, hanem
amurra gyanakodott, mivel előző nap is fogott egy 10,50 kg-os amurt.
Azonban nagy volt a meglepetése, amikor csónakból kifárasztva nem
amur, hanem süllő volt az áldozat. Súlya 10,30 kg (91/59 cm) volt.
Kellemes meglepetés.
CSUKA
Nagy István komádi horgász a helyi horgásztavon horgászott szeptember
18-án délután negyed kettőkor. A 0,35-ös zsinórra szerelt fenekezőn
drótelőkén 10 cm-es vörösszárnyú volt a csali. A csuka erősen
védekezett a bevágás után és csak 20 percnyi küzdelem után engedett az
erőszaknak. A 9,50 kg-os (94/55 cm) csuka gyönyörű trófea.
Szeptember 27-én délután 5 órakor azonos módszerrel és csalival egy
7,80 kg-os (88/51 cm) csuka volt az áldozat. Jól kilakhatott a család
a finom csuka húsból!
AFRIKAI HARCSA
Németh Balázs pilisvörösvári horgász a Moby Dick horgásztavon
zsákmányolta az idei év második legnagyobb afrikai harcsáját.
Augusztus 18-án délután 6 óra körül babahalra támadt kedve a szép
halnak. A 8,05 kg-os (97/45 cm) hal fárasztása a 0,24-es zsinóron 20
percig tartott.
MÁRNA
Kerkai Richard zalaegerszegi horgász a Rába Vas-megyei szakaszán
akasztott 4,25 kg-os (65 cm) rózsás márnát. Augusztus 24-én a 0,20-as
zsinórján kínálta vastag giliszta csaliját a halaknak és azt ez a szép
márna tekintette utolsó uzsonnájának. Az úszó eltűnésekor bevágott és
10 perces kemény fárasztás végén tudta csak a szákba terelni. "Mérés
és fényképezés után a hal visszakapta szabadságát, a Rábába helyzetem"
- írta nemes tettét a szerencsés horgász. A hal ezt követően biztosan
mérgelődött, hogy néhány perccel előbb úgy kifáradt, ha tudta volna,
hogy néhány perc múlva újra szabad lesz, könnyen megadta volna
magát.
KECSEGE
Szatmári Árpád budapesti horgász augusztus 19-én a Duna budapesti
szakaszán, az Északi vasúti hídtól délre, a Népszigetről fogta az idei
év legszebb kecsegéjét. A 0,30-as zsinóron gilisztacsokor volt a
csali. Remek erőteljes kapással jelentkezett a listavezető és
védekezése során kiugrott a vízből, de a három percig tartó erőszaknak
nem tudott ellenállni és a Duna piszkos vízéből a számára még kevésbé
kedves piszkos levegőre jutott és befejezte földi pályafutását. A hal
a mérlegen 3,52 kg-ot (72/32 cm) nyomott.
PISZTRÁNG
Jeszenszki Antal miskolci horgász a Boldván pergetett szeptember 2-án
délután 2 óra körül és meglepően sikeresen. 0,17-es fekete tsinóron
vezette a pisztrángra kifejlesztett Rapalát. A partmenti tuskó alól
először egy 1,4 kg-os, majd több kiló körüli pisztráng akadt a
Rapalára. A képen látható 1,75 kg-os (49/34 cm) a tuskó alatti
forgóból vágott a műcsalira. Rövid fárasztás után a sikeres horgász
kézzel vette ki a szép halat.
ÉJSZAKAI LOVAG
Bokor Károly ír élvezetes cikket az éjszakai lovagról, a süllőről.
Október közepén megindul a képzelet a folyó parton, itt az igazi
süllőzés ideje.
Pedig nem volt mindig szerencsés az idei horgászat. Egy korábbi
éjszakai harcsa horgászaton kapásra felfigyelve szerencsétlenül ugrott
a bot felé. Vállficam lett a vége és a harcsa is búcsút intett. Később
kuttyogatás közben érte a csúszás okozta ujjtörés és sokáig csak
álmaiban jelentek meg a halak. Most azonban minden rendben volt és
kezdődhetett a folyón a halak keresése.
A folyó vize letisztult és a kishalat is csak snecizővel lehet
összeszedni. A tartás akadói közé kerül az egyik horog, rajta élő
kishallal, míg a másik a tartás másik felére, halszelettel. Az élőhal
jelez a bot spiccén, egyébként nagy a csend. Talán a mélyebben fekvő
akadók mellett tanyáznak a ragadozók - gondolja a türelmetlen horgász
és az 5-6 m-es vízbe dobja a horgokat. A halszeletre jelentkezik
érdeklődő, de nem süllő az illető, nem is lesz belőle zsákmány. Több
akadót kipróbál, mire végre a halszeletre komolyabb húzás jelentkezik.
Többször is meghúzza a spiccet, amikor az egyik húzásba belevág és
érzi, hogy hal van a horgon. Némi ellenállással jelzi, hogy nem rekord
méretű és egy csuka kerül a víz tetejére. Éppen méretes, de gondol
egyet a horgász és visszaengedi, nőjön nagyobbra.
A következő órákban is csak a szép időnek tud örülni a horgász, mert
sehol sem leli a süllőket. Elindul a Duna kövezése mentén a motoros
csónakkal és a felső részen áll meg, a limányba veti horgait. A
halszeletre sokáig semmi se kíváncsi, míg végre a meder felölin élénk
húzás jelentkezik. A következő bot bólintásba behúz és hamar érzi,
hogy ez is csuka, de még az előbbinél is kisebb. Szerencsére a horog
jól akadt, nem sérti, így farkával örömmel int búcsút. Több kapás már
nincs a kövezés mentén, ezért a homokos, lépcsős szakaszon próbálkozik
újra. Néhány másodperc múlva egy pöccintés és közvetlen utána egy
jókora húzás görbíti a bot végét a víz felé.
A kirohanásból balint lehetett sejteni, és be is vált az elgondolás. A
3kg-os balin hamar megadta magát a sorsnak. Sajnos süllő nem
jelentkezett. Már jól sötétedett, amikor a wobblerezés maradt vigaszul
és a remény, hogy talán most megjön a várva várt süllő. Egy köves
spiccen kezdett dobálni egy 11 cm-es Rapalával. Körbedobálta a helyet,
de nem volt jelentkező a műcsalira. Talán az öbölben, ahol fordul a
víz a kövek előtt - gondolta a még mindig nem csüggedő horgász. Mintha
süllő fordulásokat látott volna a kő előtt. Csónakját csendben
rögzítette és megkezdte a dobálást. A második dobásra valami rávágott
a wobblerre, de nem akadt meg. Néhány további dobás után egy kis
szünetet tartott, majd ismét elindította a wobblert. " Na most, -
mondogattam, mikor a jó helyen remegett a sneci-utánzat. Talán
harmadszor járt a rablás környékén mikor pendülve ismét odavágott. Ám
ezúttal…. Óh mily csodálatos! A pendülésnek pillanat alatt súlya,
ereje, önálló élete lesz, melyet a zsinóros horgászboton keresztül
kezeimben érzek. Belehúztam a rávágásba egy elég rendeset. Kezemben
karikára görbül a finom pálca, helyben állva rugdal az eleven erő.
Megindul, felém úszik, érzem kezd lefordulni a mélybe. Ziii…. Orsóm
fékje felmuzsikál. Több kilós! - érzem. A gyomromban forróság.
Jaj csak ki ne akadjon! - mindig ettől félek. Megfordul, beindul, most
aztán húz, segíti a folyás. Elmegy vagy 8-10 métert mire megáll.
Szép süllő, jó süllő, - nyugtatgatom magam, igyekszem a fárasztás
minden pillanatát jól csinálni. Óvatosan, mégis határozottan a megállt
halat igyekszem magam felé húzni. Nem sokat jön, erősen tartja a
folyás is. Aztán lassan a Duna felé, azaz befelé oldalazva mégis
megindul. Ha nem is szakadásig, de feszítem a zsinórt. Alig várom,
hogy láthassam. Lassan közelít, már-már mellettem kezdem érezni
mozgását, mikor megijed és kitör. Parírozom rohamát, hamar megállítom,
kezdem visszacsalogatni ismét. Végtelen pillanatok, a könnyű szerelés
jól követi mozgását, egy-két öregesebb fejrázás is jön már részéről.
Jó lehet az akadás, ha már eddig bírta. Egyre inkább fárad, már csak
álldogál a folyásban. A merítőm a csónak orrában. Mellém ér a hal, a
fék rendben, ha kitörne… Rövidebbre veszem a zsinórt és még egyet
emelek. Felbukkan, felfehéredik a csónak mellett. Gyorsan rávilágítok.
Műcsalimat teljes mértékben látom, utolsó horga a hal szája csücsöri
legelejében. Óvatosan együtt megyünk előrébb s máris a merítőm mellett
állok. Fáradt halam csaknem mozdulatlan a csónak mellett. Feje felől
ahogy illene nem merem szákolni, a fityegő szabad horgok a hálóba
akadhatnának. Ezúttal biztonságosabbnak tűnik, ha hátulról, alulról
próbálom a bő keretbe csúsztatni. Bal kézben a merítő, jobbal tartom a
halat. Még egy csöppet előbbre vezetem s a fekete vízben csendben mögé
süllyesztem a kiemelőt. A jóságos Duna most nekem segít. A folyás szép
öblösre kinyitja a hálót. Szívdobogva bár, de könnyedén, a farka felől
vezetem bele a halat. Közben a nyéllel kevésbé tartom erősen, így a
folyás is segíti, nyomja bele a hálóba. Amint a melluszonyokig ér a
háló kerete, villámgyorssá válik mozdulatom, felrántom a keretet s
máris a halam teljes súlyát érzem. Mire verdes egy nagyot, már nem
menekülhet. Méltóságteljesen el is csendesül… Gyönyörű, arányos testű,
hatalmas uszonyokkal rendelkező, ezüstös éjszakai lovagot tartottam
immár fogságomban."
Az 5 kilósra becsült süllő feledtette a nap csalódásait, fáradtságát.
Az alábbi kép tanúsága szerint teljesen érthetően.
A DÉLI HATÁRON
Balázs Piri és Botár Gábor ad remek képekkel illusztrált beszámolót a
déli határrész horgászati lehetőségeiről. Hazánk délnyugati, déli
természetes határát a Mura és a Dráva folyó képezi. Évtizedekig csak a
helyi lakosság, vagy a különleges engedéllyel rendelkezők tehették
lábukat ezekre a csodálatos tájakra, így nem csak ismeretlenek, de
érintetlenek is maradtak. Az elmúlt évtized délvidéki viharai is óvták
az országnak ezt a részét, az egymástól eltérő, állóvizekben gazdag
tájegységek megőrizték háborítatlanságukat. A Mura vidéke a
Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájvédelmi körzete, közvetlenül
kapcsolódik a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz.
A cikkben részletes beszámolót kapunk a Mura mentéről és főleg a két
legjelentősebb horgászati központjáról, Muraszemenye és Letenye
körzetéről. Muraszemenye térségében három kavicsbánya tavat találunk,
13, 15 és 21 hektárosakat. A Mura magas vízállásánál a tavak is a
folyó árhullámába kerülnek, ami hozza is és viszi is a halat. Ezáltal
a tavakban megtalálható mindenféle halfaj a folyóból és a szokásos
telepített tavi jellegzetességek is. Sok a harcsa, a helyiek szerint
talán túl sok is.
A Szemenyei Nagy-Kanyar is híres része a Murának. Itt az erős sodrás
állítja nehéz helyzet elé az úsztatókat, ezért a langók és a holtágak
torkolata ajánlott az úszózóknak, míg a fenekezők a folyásban márnára
számíthatnak.
Letenyénél a 14 hektáros Fényes kavicsbánya tó a környék leghíresebb
horgász helye. Tőle nem messze van a jó kilométert is elérő Hosszúvíz,
mely a Mura lefűződése. Híres a compó állománya, de nagy harcsák és
nyurga pontyok is vannak benne, amelyek megfogása szinte lehetetlen. A
közel 10 hektáros Szigecske egy Mura holtág, ami manapság csak az
áradások idején kerül kapcsolatba az élő vízzel. Ebben az alig
háborított vízben főleg csuka, compó, aranykárász, keszeg és ponty
van. Hasonlóan szép a 900 m hosszú és 15 hektáros Kóti, mely egykor a
Dráva kanyarulata volt. A halállománya igen hasonló a Szigecskéhez,
talán csak ponty van benne kevesebb.
A helyi szabályok megegyeznek az országossal. Aki háborítatlan horgász
vízre vágyik és jól akarja érezni magát, annak ajánlható ez a déli
határ terület.
TÁVOLI VIZEKEN
RITKA ZSÁKMÁNY
Különleges fogása volt Uli Wulfhorstnak a németországi Gondel-tóból: a
koi ponty 12,2 kg-ot nyomott.
HALTELEPÍTÉS AZ EDERSEEBE
Az ismert németországi horgásztóba az illetékes vízügyi és hajózási
hivatal a tavasszal 5000 db 80 dekás szivárványos pisztrángot
helyezett ki, amelyek árát a horgászengedélyek díjbevételéből
fedezték.
A legkedveltebb hal a csuka, amiből nagyobb mennyiséget
telepítettek.
Az elmúlt évben 15 000 horgász váltott engedélyt, 712-en éveset. Az ő
átlagfogásuk 29,2 kg volt.
A képen a szállítójármű tartályából a munkacsónakba engedik át a
halakat, hogy azután majd a tó közepén engedjék ki.
SZOKATLAN CSALI
Noha a domolykó tulajdonképpen folyóvízi hal, árvízkor néhány példány
olykor bejut az ártérrel összefüggésbe kerülő tavakba. Andy Little
ilyenekre vadászott egy olyan bányatóban, ahol az eredeti állomány még
pontyból, compóból és sügérből áll. Kitapasztalta, hogy jól beválik a
tengeri szardínia, a képen látható módon horogra tűzve. A fagyasztott
jobban darabolható és jobban tart a horgon.
KÁKÁBAN A BÖLCSESSÉG
Ha tudjuk is, hogy áll a patakban egy nagy pisztráng, hol tartózkodnak
a nagy domolykók, még távolról sem biztos, hogy horogra
keríthetők.
Vágjunk egy 30-35 cm hosszú kákadarabot, dugjuk keresztül rajta a
zsinórt, majd kössük a végére a horgot, amit aztán felcsalizhatunk
kukaccal, vagy még inkább hernyóval és a horog szárát húzzuk be a
kákaszárba.
Az így úsztatott csali ellenállhatatlan a halak számára, rajtaveszít
az egy év óta hiába üldözött példány is.
LAZACVÁNDORLÁS
Ritka felvétel az alábbi: ez az alaszkai folyó majdnem száraz lábbal
átjárható, a vándorló lazactömeg hátán.
Tvordy György
1999. december 08., szerda 00:00
|
|
|
