A Zenei Világnap ünnepéről a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban emlkékezett a tegnap Sopron közönsége, ahol Nagy Alpár ny. főiskolai docens ünnepi köszöntőjét követően a Horváth József Művészeti Iskola növendékeinek és tanárainak hangversenye hangzott el.

- Tisztelettel köszöntöm koraesti hangversenyünk résztvevőit, szereplőit, hallgatóságát. Ez a zenei est annyiban különbözik más zenei rendezvényektől, hogy ünnepélyesebb, elgondolkodtatóbb azoknál. Ünnepélyesebb, mert része egy világünnepnek, és gondolkodtatóbb, mert magunk is megmérettetünk, és súlyosnak vagy könnyűnek találtatunk.

Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa -Yehudi Menuhin kezdeményezésére- 1975-ben emelte október 1-jét a Zenei Világnap rangjára. A földkerekség lelkiismeretét összpontosította erre a napra azokban az anyagi, szellemi erőket, amelyek bekapcsolódtak e hatalmas rendezvényláncolatba. Ez a nap a maga sajátos eszközeivel, lehetőségeivel a népek testvériségének eszméjét szolgálja, úgy, ahogyan Bartók Béla megálmodta. Emlékeztet minket a muzsika napvilágánál a zeneművészet óriásaira a kezdetektől napjainkig terjedően, az egyes századok szellemragyogására, hozzájárul az esztétikai értékek megbecsüléséhez, a népek békéjéhez, barátságához, egymás kultúrájának jobb megismeréséhez.

Életünket keresztül-kasul szövi a zene, a bölcsőtől a sírig (vagy még azon is túl). A zene, ami az ember legősibb kifejezési formája, eszköze, amely ősibb, mint a nyelv. Még írni se tudott az emberiség, amikor a hang és a szó hatalmába kerítette. Ezért is van az, hogy ,,a dal korlátlan hatalmat ad annak, aki ért hozzá" - vélekedett Szabolcsi Bence. Ugyancsak ő írta a következőket: ,,Ott születik, ahol az emberi kultúra: folyóvölgyekben, pusztákon, dombvidéken, tengerparton. Terjesztik a folyamok és tengeráramok, útadat állják az őserdők, hegyláncok, jégmezők és sivatagok. Megered, elzárkózik a szigeteken, kering, hullámzik, árad, elvegyül a nyitott partokon. Vándorol, terjed, szűrődik, mint a növények, egy-egy földsávon, ahol megtorpan, nyomban fajokra különül, és klimatikus változatokat termel, mint az állatvilág. Mikor a központokban kivész, a határ szegélyeken menedékre talál, mire a partokon elkorhad, a fennsíkok felől már éj, nomád árama közeledik. Nincs, ami könnyebben alakulna, ami szívesebben cserélne formát s nincs, ami mélyében állandóbb maradna, mint a dallam. Hullámok és felhők játéka mérhető csak ehhez az évezredes játékhoz..." (A zene története, 7.)

Az Ótestamentumban is benne van az engesztelő, üdvözítő zene. Jób könyvében maga az Úr szólal meg, és az énekben egyesíti az eget és a földi embert. Csodálatos, mélységesen emberi hatalmára tanít Vejnemöjnen ének bűvölése, Jubál, Orpheus, Merlin, Klingsor példája. ,,Zene: a menny rezonanciája, angyalhang, madárének, az Éden gyönyörűsége, az Egyház organuma, szomorú szívek épülése, ördögi csodaszer" - mondták a XV. században. A emberi test és lelek harmóniájából (Musica humana) a mindenség hangja (Musica mundana) lett, semmi mással nem pótolható lelki táplálék! ,,Aki nem él vele - mondotta Kodály-: lelki vérszegénységben él és hal." ,,A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni."(Kodály) Nagy tanítónk tudat alatti magyarságunk egyik talpkövét látta a zenében. Thomas Mann szerint a zene ,,a legmorálisabb művészet", és ez az igazság nagy feladatokat ró ránk! ,,Aki zenét hallgat - mondotta Sosztakovics -, érezheti összetartozását az egész világgal..." Fodor András úgy látja, hogy a mi világunkban ,,a zene legnagyobb ellensége a lelki kultúrát alámosó közöny, a törekvő szellemet hasznossági elvek pórázán rángató gyakorlatiasság" A kodályi monumentális szellemi triptichon - a ,,Legyen a zene mindenkié!", az ,,Éneklő Magyarország", a ,,Százéves terv" - egyre messzebb kerül, formátlanodik, szürkül, színeit veszti, mi pedig folyton szegényebbek leszünk...

Világnapi gondolataim dícsérőleg szólnak a Bartók-rádió, az MTV2 meg a Duna-TV ünnepi műsorairól (Muzsikáló reggel - a zene világnapján, Bartók-est a Zeneakadémián, Marton Éva köszöntője a zene világnapja alkalmából, Verdi Otellójának, Bartók Cantata profana című oratorikus művének és Kodály Budavári Te Deumának közvetítése a 150 éves Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjei.)

Nekünk, soproniaknak, rendkívül szép és felejthetetlen ünneplésben lesz részünk azért is a mai esten, mert a Horváth József Művészeti Iskola növendékeinek, tanárainak műsorát látjuk, halljuk. Az iskola névfelvételét, épületavató (átadó) ünnepségét alig néhány hete, néhány napja írták be Sopron művelődéstörténeti (iskolatörténeti) nagy könyvébe. (Persze, szólhatnék most a 101 éves Takács Jenőrő1 -1902. IX. 25., Bartók halálának 58.évfordulójáról -1945 IX. 26., Bárdos Lajos okt. 1-jei születésnapjáról, Balázs Árpád 66. születésnapjáról, zenei életünk eredményeiről, még több bajáról, sikeres vagy sikertelen próbálkozásáról.)

Ezek helyett inkább a Horváth József Művészeti Iskola legelső közszereplését dicsérem!

Legyünk büszkék arra, hogy a mai iskola olyan intézmény töretlen folytatása (jogutódja), amelyik l929-ben, illetve 1830-ban az országban elsőként jött létre jóváhagyott alapszabállyal. (Nemzeti Zenede 1859, Budai Zeneakadémia 1878, Magyar Zeneiskola 1886, Győr 1845, Debrecen 1862, Szeged 1865, előbb egyesületi, jóval később városi zeneiskolák.)

Horváth József a legnehezebb történelmi periódusokban irányította az intézményt, vezényelte a Zeneegyesület ének- és zenekarát, szervezte a Collegium Musicum sorozatot, aktív tagja volt a Soproni Kamarazene-társaságnak, bábáskodott a soproni Éneklő Ifjúság-mozgalom születésénél. Kitűnő művészek, pedagógustársak segítették munkáját minden időben. A Soproni (l929-tő1 Liszt Ferenc) Zeneegyesület zeneiskolája az 1940-es évek elején került városi kezelésbe. 1945 után óriási munkával újra kellett szerveznie a város zeneéletét. A Csengery utcából (MOVE) kibombázott zeneiskola előbb a Katolikus Kör Új utcai épületében talált menedéket, 1946 őszén a Bányászati Múzeum (Templom u.4.) négy - emeleti- helyiségébe költözött,1947-ben a Lábasház került szóba ideiglenes hajlékaként (Soproni Újság 1947. VI. 20.). Az 1948-as tanévtő1 konzervatóriummá fejlesztését tervezték merész álmodozók (Soproni Újság 1947.V.15.) Közben harc indult a valamikori Russ-palota megszerzéséért, ami akkor a Földművelésügyi Minisztérium tulajdonában volt. Először az I. emeleten 5, a földszinten 2 szobát kapott az iskola (másutt lakók voltak). Ténylegesen és hivatalosan 1950 decemberében került át teljes egészében zeneoktatási célokra a már államosított Russ-palota.

55 év múlva pedig új életet kezdhetett a Patak utcai helyreállított épületegyüttesben. Legyünk büszkék arra, hogy olyan ember nevét viseli 2003 őszétő1, aki csaknem 40 esztendeig Sopron város ,,zenei mindeneseként" szerzett hírnevet lakóhelyének, nem is akármilyet, az 1925 szeptemberétő1 1965. március -jéig terjedő időszakban.

Most, a Zene világnapján akár aktív művelői, akár passzív élvezői vagyunk ennek az isteni adománynak, gondoljunk azokra, akik énekelnek, muzsikálnak, tanítanak belső igényességük által, természetes emberi vággyal. Gondoljunk rájuk szeretettel, mert segítenek minket, célt adnak, rendre és türelemre tanítanak. Megteremtik bennünk - ha hagyjuk - a Kodály megálmodta "nagy Harmóniát", amikor majd igazán azt mondhatjuk: Örvendjen az egész világ! (Kodály Zoltán, 1957)

Nagy Alpárnak a Zenei Világnapi ünnepi beszéde /2003. október 1., szerdán hangzott el a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban.