Mk 10.2-12 A farizeusok is odamentek és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. De ő kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” „Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt” - felelték. Jézus folytatta: „Szívetek keménysége miatt írta ezt a parancsot. De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét efelől kérdezgették. Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör.”

Mit válaszolna ma Jézus az evangéliumban feltett kérdésre, hiszen ma még biztosan hozzátennék a kérdezők, hogy mi a jellemző, mit mutatnak a közvéleménykutatások, az éppen alakuló népszerűségi adatok, mi a többségi vélemény, a "mérvadó" az "ügyben".
Nos, tudom, hogy ugyanazt válaszolná. Jézus ugyanis nem korhoz, változó erkölcs szerint változó életre tanított, nem tiszavirág-életű választ adott, hanem elmondta, hogy az örök Isten mit szánt az embernek. Igaz, ezt a tanítást az idők folyamán - a folyamatos ismertség ellenére - megkerülték már jobbról és balról, civilek és jeles egyháziak, házasok és magánosok, férfiak és nők. A kérdés csapda, a mózesi (és mindenkori) törvény kapcsán felállított labirintus. Az isteni szándék és az emberi kényszerű törvényi szabályozás, mint annak torz karikartúrája, kiválóan szemlélhető a konfliktusban.
Ha már a törvényi szabályozásnál tartunk, játsszunk egyet! Azt könnyű megválaszolni, hogy mit tenne pl. a mai magyar kormány. Először is kommunikében hirdetné ki, hogy a kérdésben nem Jézus az illetékes. Utána bekérnék a Jézus és társasága, az úgymond egyház alapító papírjait, és biztosan kiderítenék, de legalábbis elhintenék a kósza hírt, hogy hibázott a Cégbíróság, miért nem érvényes az egész, s akkor nem érvényes a tanítás sem. Ezek után megkeresnék Júdást, aki az ország legnagyobb napilapjaiban tehetné közzé a véleményét, miszerint Jézus már máskor is tévedett, és biztosra veszi, hogy az apostolok egyáltalán nem egységes testület, sok közöttük az elvált és az, aki úgy bocsátotta el feleségét, hogy nem adott levelet. Ezt egymás után követnék az olvasói levelek, melyek hasonló negatív tapasztalatokról számolnának be apostoli és egyházi körökből (igazak és az igazságtól nagyan-nagyon messze állók), majd mind többen követelnék név nélkül (név és cím a szerkesztőségben), hogy Jézus mondjon le, a tanítványok pedig maradjanak, ahol voltak. Ettől már csak egy lépés a népakarat, a "törvényi" vagy spontán lincselés.
Most pedig, miután halál-komolyan elviccelődtünk a dologról, válaszoljon mindenki őszintén magának és Istennek: megkérdezte-e Jézust a házasságkötése előtt, és milyen választ kapott? Úgy kötötte-e meg mindkét fél a házasságot, ahogyan Jézus azt akarta? Fordultak-e hozzá, amikor az első problémák jelentkeztek? Kellett-e trükkhöz folyamodni, hogy a "házaslevél" megszülessen.? S végül: most boldogabbak-e mindketten? Érez-e bármiféle felelősséget az otthagyó az otthagyottak iránt?
Ha ezekre a nem mellékes kérdésekre az érzékenyre nevelt és megfelelően "karbantartott" lelkiismeret (!) pozitív választ ad, akkor felesleges mindenfajta tovább-elmélkedés a dologról: a mi házasságunk rendben van, Isten jelen van folyamatosan életünkben, pontosabban az Ő folyamatos jelenlétében élünk. Akkor tulajdonképpen nem is tudom, miért olvasod, kedves barátom, ezeket a gondolatokat?
Ha viszont valami nem "stimmol", akkor valaki nagyon "bekavart" neked is, érdemes mégegyszer átolvasnod a jézusi választ, és ennek fényénél újragondolni a kapcsolatod-házasságod jelenlegi állását. Gondold át, kihez-mihez ragaszkodsz igazán, mert nagyon aktuális az evangélium az életedben!
- DI -