,,Közép-Európa fémipari szakszervezetei nem várakoznak az Európai Unió bővítésére, hanem cselekszenek érte" - mottóval tartották Sopronban hat ország vas- és fémipari szakszervezetének vezetői és szakértői tanácskozásukat, amelynek alkalmával az 1999 tavaszán elhatározott és az úgynevezett “Bécsi Memorandumban” rögzített együttműködési hálózat eddigi eredményeiről is tanácskozott Bajorország, Ausztria, Szlovénia, Csehország, Szlovákia és Magyarország.   A vasas szakszervezetek vezetői rendszeresen konzultációkkal igyekeznek segíteni egymás munkáját, és ezen keresztül gyorsítani a munkakörülmények, a munkaügyi szabályok és nem utolsósorban a bérek közötti különbségek felszámolását.

    Az esemény alkalmával Kránitz László országgyűlési képviselő (MSZP) és Szőke Károly, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke, a soproni találkozó házigazdája tartott sajtótájékoztatót.
    A Német Fémipari Szakszervezet, az Osztrák Bányászati Fémipari Szakszervezet, a Csehországi Fémipari a Szlovákiai Fémipari, a Szlovén Fém- és Energiaipari Szakszervezet, és a magyarországi Vasas Szakszervezet elnökét Kránitz László köszöntötte, aki elmondta: helytálló a tanácskozás választott mottója, azért mert minden jelenlévő igyekszik mindent megtennni azért, hogy kellőképpen felkészültek legyenek az EU-ba lépéskor, másrészt fontos a régióbeli szakszervezetek közös fellépése, az információ és tapasztalatcsere.
    Kránitz László hangsúlyozta: minden jövendőbeli uniós állam közös célja, hogy az Európai Unió tagjaként ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapják munkavállalóik. ,,Ez nem egyszerű, és nem pár éven belül fog megvalósulni, de hogy mégis elérhető legyen, azért szükséges a tapasztalatcsere, és a közös összefogás, akár EU-val szembeni közös érdekérvényesítés szempontjából."
    Kránitz László kijelentette: szeretné, ha a jelenlegi tanácskozás hagyományteremtő jelleggel valósulna meg Sopronban.

    Szőke Károly azt is kiemelte, hogy a tanácskozásban résztvevő EU-tagországok képviseletében jelenlévők szerves fejlődésben járták végig a piacgazdaság útját, ezért számos tapasztalatot adnak a kollektív szerződések előkészítéséhez is. A szakszervezeti vezető megerősíttette, azt, amit Kránitz László országgyűlési képviselő is mondott: a reménybeli uniós csatlakozást követően a cél: ,,ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapni.", együtt a versenyképesség javításával és a termeléknység növelésével.
    Az interregionális bérpolitikára vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva Szőke Károly példákkal illusztrálva fejtette ki, hogy a hatékony együttműködésnek köszönhetően tíznél is több magyarországi cégnél a munkások az átlagnál magasabb bérrel rendelkeznek.
    A vásárlóerő tekintetében a magyar munkabérek egyharmadát teszik ki a német és osztrák munkabéreknek, míg abszolút értékben azoknak egyhatodát, egynyolcadát érik el.
- Ezt nem tartjuk jónak - jelentette ki az elnök –, már csak azért sem, mert a statisztikáink szerint a magyar ipari munkások termelékenysége megközelíti az osztrákék 80 százalékát.
Mintegy ,,önkritikaként" fogalmazta meg a szakszervezeti vezető, hogy a vázolt helyzet részben a magyarországi atomizált, sok kis szakszerveztből álló szakszervezeti mozgalomnak is tulajdonítható.
    Kijelentette: Jelenleg Magyarországon a 800 ezer ipari munkás 130, magát ágazatinak nevező szakszervezetbe tömörül, tény, ami megnehezíti a szakszervezeti munkát.
- Elfogadjuk az érdektagoltságot - jelentette ki Szőke Károly, aki hozzátette: Magyarországon elég lenne két konföderáció, és hat ágazati szakszervezet. Ezért az MSZOSZ-en belül létrehozták az ipari energetikai részszövetséget, amelynek kilenc ágazat a tagja, és amiből egy erős ipari szakszervezetet szeretnének létrehozni. - Mi vagyunk a legnagyobbak ezért kötelességünk a kicsik felé kinyújtani a kezünket - mondta Szőke Károly, hozzátéve: a szakszervezet ereje a tagi erő, az anyagi erő, és a károkozó képesség, aminek az elérése törekszik a jelenlegi legnagyobb magyarországi szakszervezet.

T.É.