|
A tudósítás folytatódik
A zöldhátú macska és a beállítódás
A zöldhátú macska fejlődéstörténete: keress egy frissen festett rácskorlátot, melynek alsó, vízszintes pántja meglehetősen közel esik a talajszinthez, s mely korlát zöld színben díszeleg, finom, halvány zöldborsózöldben; hagyd valahol a szabadban, várd meg, amíg egy macska érdeklődését felkelti, aztán figyeld, mi történik - a puhaléptű háziragadozó ki fogja választani azt a helyet, ahol a legeslegkeskenyebb a rés az alsó pánt és az egyenetlen, füves földfelszín között, hogy nagyobb dicsőség legyen szertenyávognia a környéknek: átfért, ő még ott is átfért, és mihelyt a lehető leglaposabbá válva valóban átpréselte-átkúszta-erőlködte magát, készen is van a zöldhátú macska.
Éppen ennek voltam szemtanúja ma délután Szombathelyen, a Gyöngyös patak felújítás alatt álló kis hídjánál. (Ld. még: http://194.88.54.9/article.php?id=7904 , valamint http://194.88.54.9/article.php?id=7975 .)
A dolgozók rendben elvonultak, miután behálózták a híd vízszintes majdani járófelületét acélrudakkal, csavaroztak is valamit, és kopácsoltak is sokat, meg mázoltak. A hosszú korlátokat, melyek jobbról-balról védik majd a járókelőket a vízbeeséstől - no meg alanyául fognak szolgálni kisbabák ráncigálásának, és ütődött serdülők, rombolásra éhes huligánok erőszakos rángatásának. Olyan az a vasholmi, mint egy igazi rácsoságy kerete. Két vízszintes vaspántot függőleges rudak kötnek össze. A hídépítők bemázolták, és feltámasztva odaállították a patakpartra, lezárandó az átjárást esetleges bátrak, netán részegek elől...
Nem igazán lobognak kis papírjelzők a művön, figyelmeztetésül, hogy frissen mázolva - no, igen, nincs is ott most senkinek semmi keresnivalója... De amint az eddigi éjszakákon és reggeleken mindig akadt vállalkozó szellemű, aki igazi kihívásnak tekintette a jelenleg meglehetősen bizonytalan kinézetű híd-építményt - igen könnyen lehet, hogy ma éjjel is nekifutnak a tilosnak egyen-ketten... és akkor nemcsak a zöldhátú macska hordoz majd zöld festéket a szőrén, hanem ruhaneműk is gazdagodnak nemtervezett árnyalattal...
Beállítódás a pszichológiai megnevezése a megszokásból eredő cselekvésnek - klasszikus példája irodában a szemeteskosár áthelyezése valahova máshova onnan, ahol évekig tartották. A célzómesterek a megszokott sarokba fogják belőni a gyűrött papírgolyót... mely ezúttal azonban mindegyre a padlón fog landolni... Aki pedig feláll az íróasztalától, és akkurátusan odasétál, hogy az almacsutkáját vagy a rágógumiját helyezze el cél-tárgy belsejében, tanácstalanul toporog, mert a szemeteskosár nincs ott.
Ez a bizonyos beállítódás érhető tetten naponta ki tudja, hányszor, hidunk esetében. Gyalogos, kerékpáros már jó előre irányba veszi... majd odaérve "gellert ad" magának, és szépen visszasétál a járdára, ahol eddig mozgott (gyalogos), vagy visszafordítja a kormányt egyenesbe (kerékpáros), és megy tovább nem-a-hídon, mert hát... muszáj kerülnie. Hogy közben csúnyákat is meg szépeket is mond, az azt hiszem, egyértelmű. Csúnyákat, mert nem tudott átmenni, de szépeket, mert "De jó lesz, ha kész lesz! Új, erős - öröm lesz rajta járni! Nagyon jó, hogy megcsinálják." És gyorsan utána is gondol, mikor lesz már az a november negyedike, amikorra átadni ígérték. Bő két hét. Még bő kettő...
A kép forrása: http://www.hazikedvencek.hu/
Sebők Lili
2003. oktĂłber 15., szerda 20:19
|
