Éppen ma néztem meg a helyi napilapot. Azt írja: első alkalommal rendezték meg Sopronban a tangóharmonikások találkozóját. Ez nem igaz, a harmonikások évek óta rendszeres fellépői a Német Kultúra Hetének – mondja Krisch Magdolna főszervező, a Német Klub vezetője.

- Mindig más együtteseket hívnak meg?
- Van egy merítés, és aki abból reagál, azokat meghívjuk. Nem vagyunk mi bírálóbizottság, ez egy harmonikatalálkozó.

- Miért pont nyolc évvel ezelőtt indult el a kultúrhét?
- A rendszerváltás után jöhetett csak létre a Német Nemzetiségi Önkormányzat, ’92 óta létezik a Német Klub, tehát jó pár évbe telt míg megizmosodtunk, ám utána minden évben rendszeresen megtartottuk a német kultúrhetet.

Krisch Magdolna és Hirschler Rezső a Német Kultúrhét kiállításmegnyitóján

- Mindig ilyen felbontásban zajlottak az események?
- Nem. A kezdetek kezdetén egy héten át tartottak a színházi előadásokkal és filmvetítésekkel tarkított kulturális napok. Az utóbbi három évben azonban úgy adódott, hogy kettéválasztottuk a rendezvénysorozatot, mert az egy hét a szervezők mellett a nézőket is kifárasztotta. Mostanra kialakult a két fő pillér, mégpedig a kórustalálkozó, amely jövőre is június elején lesz, és a szüret utáni időszakban megrendezésre kerülő harmonikatalálkozó.

- Milyen apropó alapján esett a választás a tangóharmonikára?
- A német hagyományőrző csoportok között a táncosok, a fúvósok és a kórusok privilegizált helyzetben vannak. Rendszeresen tartanak seregszemléket, fesztiváljaik vannak, és létezik egy Német Zenei Tanács, amely minősíti őket. Én azonban úgy érzem, hogy a tipikusan német hangszernek tartott harmonika nagyon perifériára szorult. Anno ezért is mondtuk azt, hogy a német hétnek legyen az egyik főszereplője a tangóharmonika. El szeretnénk érni, hogy az Országos Német Önkormányzat úgy tekintsen a harmonikára, amelynek állandó helye lehet Sopron városában; és hogy ennek jelentőségét a a város is érezze.

- Nem érzi?
- A városi pályázatunkra egyetlenegy fillért sem kaptunk. Persze tudom milyen nehéz helyzetben van a város, de senki nem gondol abba bele, milyen lehetőségek rejlenek az ilyen fajta rendezvényekben.

- Vagyis szinte mindent a nemzetiségi önkormányzat állt?
- Tulajdonképpen igen, ami nagyon megterhelte. Hiszen volt száztíz ember, akinek legalább egy tál ételt kellett adnunk. Akiben van egy kevés üzleti érzés, az nem vág bele így egy szervezésbe, ezt csak elkötelezettek, fanatikusok teszik meg.

- A fellépő tangóharmonikások szinte egytől-egyig fiatalokból kerülnek ki, míg a közönség soraiban főleg idősebbek ülnek.
- Ez a rendelkezésünkre álló szűkös reklámkereteknek is köszönhető. Ugyan készültek plakátok de nem azok a hatalmas, figyelemfelkeltők, amelyekkel a fiatalokat is elcsábíthattuk volna. Nem állt mögénk senki, a nagy plakátokat mindenki csak pénzért készíti el. Mi meg, amit csak tudunk megpályázunk, minden tízezer forintnak örülünk, de nincs lehetőségünk százezreket költeni reklámra.

- Visszatérve a tangóharmonikásokra, azt gondolná az ember, hogy a fellépők döntő többsége főleg Németországból érkezik.
- Nagyon lényeges, hogy már Magyarországon is van ötvenfős tangóharmonika együttes, mint például az idén fellépett, Geiger István vezette felsőszentiváni, madarasi formáció, vagy a soroksári Galambos János Zeneiskola kitűnő koncertzenét játszó együttese, de akad még Győrben is együttes. Emellett nagyon sok, művészi szinten játszó harmonikás van, akik viszont már nem a mi kategóriánk. A mi rendezvényünk továbbra is baráti jellegű kell, hogy maradjon.

- Miként fest a jövő?
- A kilencedik kórustalálkozó programja már biztos. Az idén itt volt az Országos Egyházzenei Fesztivál, amit sajnos nem tudunk ismét Sopronba csábítani, de gondolkodunk egy közös, ökumenikus Istentiszteleten, amely igen érdekessé válhat, ha közel négyszáz énekes ad elő egy német misét.

    Az lenne az igazán jó, ha most nem a jövő évi, hanem a két év múlva megrendezésre kerülő Német Kultúra Hetéről beszélgetnénk. De a pályázati kiírások nem adnak egy újabb év kifutást. Abban reménykedem, a nehéz feltételek mellett is marad néhány őrült, aki ezt folytatja.

StD
Fotó: StD-H.E.