|
A T. Takács Galériában
Bagoly a fán
Közeledik a karácsony. Meg-megállunk kirakatok előtt - vagy, hogy ajándékot nézzünk, vagy, hogy kötésmintát, divatfazont vigyünk haza memóriánkban, és valami hasonlót, szépet, divatosat készítsünk valamelyik hozzátartozónknak.
A bank, a fodrász, a sportbolt után egyik oldalról közelítve - a mozi, a bank, a szórakozóhely, a pogácsasütöde, telefonáruda és papírüzlet után a másik oldalról közelítve ott létezik immáron egy éve a szombathelyi Kőszegi utcában a T. Takács Galéria.
A minap voltam szemtanúja, hogy a szemben lévő harmadik bank - az utcában van még az előbbieken kívül két másik ilyen intézmény, úgyhogy szokás e helyet a bankok utcája névvel is illetni - saját, fenntartott parkolóhelyére szabálytalanul leállt egy német anyanyelvű, hatvankettő-hatvanöt év körüli úr az autójával, és némi szóváltás után, mely közte és a bank biztonsági őre között zajlott, átsietett az úton a galériába... ígérve az őrnek, hogy csak két pillanat, tényleg, azután már megy is onnan a járművel.
Valószínűleg vásárlási célzattal ugrott be oda az illető. Ki tudja, kép, vagy ízléses vas-zománc kompozíciójú iparművészeti tárgy volt a kinézett dolog... A kép persze maga is háromféle: modern, nonfigurális olajfestmény vásznon - modern, figurális olajfestmény vásznon - kerettel bíró mű, mely szépséges és formabontó mind képi megjelenésében, mind anyagfelhasználásában.
Tökéletesen megfér egymás közelében e három megfogalmazása a valóságnak. A lendületes vonalakkal, foltokkal, fantasztikusan finom színekkel magát a lelki érzékelést megjelenítő olajfestmények rezzenetlen nyugalommal figyelik a cirkuszi jeleneteket annyira kedvesen, szeretnivalóan megfogalmazó többieket, s ők együttesen érdeklődéssel merülhetnek el a harmadik típusú képek annyira valóságosnak megfogalmazott fantáziavilágában, azután kezdődhet a körtánc. Ha a szemlélő lassan körülfordul, s egy-egy kép felületén nem sokat időzve tekintetével hagyja magára simulni a látványt... A légkör örök emlékévé válik. A kicsi hely, ahol annyi új világba belépni kínál kaput a festett fantázia!
A tárgyak pedig, az érintésre csábító székek, asztalkák, gyertyatartók és gyümölcs- vagy édesség tárolására alkalmas tálak mintha csak azért lennének, hogy elrendezésük folytán laza pókfonalakkal szőjék be titokban a teret, hogy amikor a szem elindul az egyik falon lévő egyik képtől a másik falon függő másikig, átúszva e térbeli holmikon könnyebben, kényelmesebben érjen el az új célhoz, a másik, harmadik megnézegetendő képhez. És hát, ha már rájuk esett a tekintet... azért... mi tagadás, a célkép kissé várakozni kényszerül, mert a figyelem letapad a vonzóan szép és érdekes, hazavinni vágyott tárgyakon. Sok közülük egészen biztosan haza is vitetik majd - honi, vagy más országbéli otthonokba teret, sarkot elfoglalni, emelve ama otthon egyéni lényét.
Sebők Lili
2003. október 30., csütörtök 22:26
|
