,Az igazság + egy fő, az mindig és mindenhez elég". Az Igazság Isten, az egy fő, pedig te magad is lehetsz, ha akarod - hangzott el a jövő egyháza - az egyház jövője című pódiumbeszélgetésen a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) dísztermében.
    Vincze Katalin iskolalelkész beszélgetőpartnere Ittzés János evangélikus püspök, Jakab Katalin református lelkipásztor, és Bindes Ferenc római katolikus plébános voltak.
 

Jakab Katalin, Bindes Ferenc, Ittzés János, Vincze Katalin

    Mi az egyház? Hogyen kell(ene) az egyháznak a fiatalokat megszólítania? Kell-e az egyháznak – szerkezetében, stílusában, kommunikációjában az ,,igények szerint" igazodnia? Szükség van-e az egyházra?
    Kérdések és lehetséges válaszok hangzottak el, a gyakorlatban lelkigondozói munkát végzők tapasztalataival kiegészítve.

    Az egyháztörténet kezdetétől fogva az egyház létének kérdése és kétsége mindig ,,időszerű" kérdés volt. Az aktuális helyzet értékelésében a résztvevők egyetértettek abban, hogy: a szekularizáció folyamatában, lépésről lépésre az elsődleges tekintélyről, Istenről is leszakította magát az ember.
    Az egyház léte nem filozófiai kérdés, ahogyan az egyház megmaradása sem az emberek éredeme, hanem a Szentlélek munkája
    Az egyháznak nem feladata, hogy azt szentesítse, amit a közösség elfoga. A gyülekezet nem baráti, hanem testvéri közösség.
    Az egyház iránti elvárásokkal kapcsolatosan pedig egyértelmű, világos, határozott, és érthető válasz fogalmazódott meg: Isten ügyében nincs és nem lehet alku.
    A törvénnyel szemben semmilyen kisebb-nagyobb engedménynek nincs helye, ez az egyháztagok hitelességének is egyik alapja, amelyet még egyes püspökök részéről is hiányolhat az egyház és hívei egyaránt. ,,Jézus Krisztus keresztje alatt sem a többségnek volt igaza" - hangzott el.
    Az egy felekezeten belüli és az egységmozgalom nehezen áthidalható, meglévő ellentéteiről is szó esett. Egyes kérdésekben a korlátok megállapításán túl még el sem jutottak a felekezetek, ugyanakkor bíztató jelek és az ökumene előremozdulása is tapaszalható, ezért optimizmusra nincs sok okunk, viszont reménységre igen.
    Az egyház valódi és létező egységének misztériumán ,,innen", kissé az emberi oldalról szemlélve:  minden ami az egyházban – felekezetektől függetlenül – egyetemes, úgy viszonyul egymáshoz, mint a küllők a keréktengelyhez: minél közelebb vannak a Szentíráshoz, Krisztushoz, annál közelebb helyezkednek el egymáshoz képest is, természetesen.
    A szolgáltató vállallat funkciójába kényszerített egyház munkásainak pedig a felelősségük: komolyan venni a rájuk bízott feladatot.

    Jakab Katalin azt tartja fontosnak, hogy a fiatalok ne kívülről szemléljék az egyházat, hanem ,,oda"  menjenek be, és belülről tapasztalják meg azt; a jövőbe vetett reménységet fogalmazta meg Ittzés János püspök; Bindes Ferenc szerint az egyház a kis közösségekben fog létezni, Sümeghy József evangélikus lelkész hozzászólásában pedig arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy Jézus Krisztus személye, tanításai tettei, a Szentírás, és annak  teológiai üzenete együtt segíti az egyháza  jövője reményteljes alakulását.
 
T.É.