A krisztusi értékek szolgálatában
Dr. Vladár Gábor református lelkész, egyetemi tanár Károli Gáspár
-díjat kapott
Dr. Vladár Gábor református lelkipásztort, teológiai egyetemi tanárt
tudományszervező munkásságáért, az újszövetségi kutatásokban, valamint
a bibliai örökség ápolásában kifejtett tudományos tevékenységéért, a jövendő
teológus nemzedékek tudományos felkészítésében vállalt és betöltött szerepért
Károli Gáspár-díjjal tüntették ki.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által adományozott, a magyar
bibliafordítóról elnevezett Károli Gáspár-díjat Hiller István kultuszminiszter
távollétében Koncz Erika helyettes államtitkártól 2003. október 30-án a
Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében vette át a további két kitüntetettel,
Dr. Lenkeyné Dr. Semsey Klára, és Vetési László református lelkészekkel
együtt.
,,Áldjad és lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad
én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről". - idézi
Vladár Gábor a 103. Zsoltárt, a szülői házból hozott zsoltáros örökséget,
amely mindig erőt és örömet adott az igazi krisztusi értékeket valló, megtartó
közösségekért fáradhatatlanul végzett munkájában.
- Vladár Gábor 20 éve a Soproni Református Gyülekezet lelkipásztora,
1998 óta a Pápai Teológiai Akadémia dékánja, az országhatárokon túl is
ismert biblikus, akit beszélgetésünk elejéngyökereiről, pályájának
indulásáról kérdezek.
- 1952. január 6-án születtem egy öt gyermekes család ötödik gyermekeként
Nyírmada községben (Szabolcs-Szatmár megye). Elemi iskoláimat ugyanitt
jártam. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem, és
teológiai tanulmányaimat is Debrecenben kezdtem meg a Debreceni Református
Teológiai Akadémián. Ötödévesen – 8 év debreceni középiskolai és teológiai
tanulmány után - kerültem át a Budapesti Református Teológiai Akadémiára.
- Tanulmányaim végeztével a Dunántúlra kerültem segédlelkésznek. A pápai
református gyülekezetben voltam nagyon rövid ideig segédlelkész, majd a
Balatonfüredi Református Üdülőt vezettem egy nyáron át. Utána a Dunántúli
Református Egyházkerület Püspöki Hivatalába, Veszprémbe kerültem segédlelkészi
szolgálatra, ahol egy fél évet töltöttem el. Mindez nagyon gyorsan, másfél
éven belül történt. Egy segédlelkész könnyen mozgatható, mert – mint mondják
– csak egy fogkefét kell beletennie a bőröndjébe, és már indulhat is a
következő állomáshelyére. Ezt követően - az Egyházak Ökumenikus Világtanácsa
ösztöndíjával - kijuthattam az akkori Nyugat-Németországba, és a Heidelbergi
Egyetem teológiai fakultásán tanulhattam tovább. Hazajőve a Pápa melletti
Takácsi községben lettem önálló lelkipásztor. Ott töltöttem öt és fél évet,
ott is házasodtam meg. Majd 1983 tavaszán Sopronba jöttünk, ahol 1983.
március 20-án, virágvasárnap tartottam az első istentiszteletet. Ez idő
óta vagyok a gyülekezet lelkipásztora.
- Közben, természetesen, egyéb közegyházi tevékenységeim is voltak.
1990-től 1995-ig a Debreceni Hittudományi Egyetemen tanítottam bibliai
teológiát és vallástörténetet, úgy, hogy hetente elutaztam a tanítási időben
Debrecenbe. 1995-ben megszakadt ez a munka, amikor a Dunántúli Református
Egyházkerület megbízott azzal, hogy szervezzem újjá az 1951-ben állami
kényszer miatt bezárt Pápai Református Teológiai Akadémiát. Az intézmény
1998. szeptember 17-én nyitotta meg kapuit 6 tanszékkel, 6 tanárral és
tizenhét hallgatóból álló első évfolyammal. A Főiskola most már hatodik
évében van, dékánként igazgatom ügyeit.
- Két könyve jelent meg.
- Ezen a kettőn, A Róma 13, 1-7 parainézisének kor- és vallástörténeti
hátterén és a Bibliai fogalmi szókönyvön kívül, sajnos éppen amiatt, hogy
1996-tól szervezési-építési kérdésekkel kell foglalkoznom, nagyobb könyvem
nem jelent meg. De - az akkreditációs bizottság elvárásának is megfelelve
- évente számos tanulmányt jelentetek meg különböző szakfolyóiratokban.
Leginkább a Jézus élete kutatás kérdései és az evangéliumok foglalkoztatnak.
- A biblikusok között mintha hamarabb megvalósult volna az ökumené!
- Igen, mi biblikusok, egymás között, felekezettől függetlenül, nagyon
jó kapcsolatban vagyunk. Itt tudniillik nincsenek dogmatikai, vagy egyházpolitikai
kérdések, amelyek esetleges megosztást jelenthetnének. Nyugodtan megírhatja
– folytatja most már mosolyogva -, hogy megdicsérem a Katolikus Egyházat,
mert nagy belső változásokon ment át a biblikus tudományok területén: komoly
tudósgárdát neveltek ki az utóbbi időben. Nagyszerű biblikus konferenciákat
rendeznek és nincs bennük félsz, konferenciájukra protestáns szakmabelieket
is meghívni. Lassan már nekünk kell félnünk, nehogy lehagyjanak bennünket.
De az sohasem baj, ha van egy kis konkurencia! – mosolyog tovább, majd
visszakomolyodik. Mindez jobban motiválja a kutatásokat, ösztönzi a kutatókat
is, harmadsorban pedig jól együtt lehet működni.
A Szegedi Biblikus Konferencián kétszer hívtak meg előadónak, és megtisztelő,
hogy a Pannonhalmi Szemlébe is kértek tőlem cikket.
- Vladár Gábor nevét manapság főleg a “hit Krisztusa" fogalommal
összekötve olvastam. Ez az, ami mostanában elsősorban foglalkoztatja?
- Igen, mert úgy gondolom, hogy a tudósok által “történeti” Jézusként
emlegetett Jézus-kép tulajdonképpen csak egy “szellem-kép”, egy-egy tudós
által kialakított kép Jézusról. Ahány tudós, annyi “történetinek” és természetesen
“valódinak” kikiáltott Jézus-kép van forgalomban a szakirodalomban! Itt
tehát nagy óvatosságra van szükség. Néhány évvel ezelőtt részt vettem a
Pax Romana innsbrucki ülésén, ahol protestáns oldalról vitába keveredtem
Vermes Gézával, aki egyébként a kérdés egyik legkitűnőbb szakértője, de
aki úgy gondolja, hogy egyedül az általa felvázolt zsidó-Jézus kép hiteles.
Pedig alázattal tudomásul kell vennünk, hogy minden egyes tudós, amikor
megrajzolja az maga “történeti” Jézusát, akkor az sokkal inkább őrá hasonlít,
mint magára Jézusra. A hit Krisztusát semmiképpen nem lehet ezekkel a Jézus-képekkel
azonosítani, hiszen Jézus Krisztus “megközelítése” nem csak történeti eszközökkel
és módszerekkel lehetséges. Számomra a kérdés nem csak úgy vetődik fel,
hogy ki volt Jézus, hanem úgy: kicsoda Jézus?
- Milyen Vermes Krisztusa és milyen a hité?
- Nyilvánvalóan igaza van Vermesnek abban, hogy Jézus életének egy
szeletét, azaz a környezetét, az adott kort és kultúrát fel kell vázolnunk,
hogy jobban értsük Jézus életét, tanítását. De mindez még nem azonos az
evangéliumok Jézusával. Itt mindenképpen fontos tényező a hívő értelem.
A hit Krisztusa természetesen megint lehet egyéni, de nem törekszik kizárólagosságra.
Ebből fakadt a másik problémám. Vermes történészként olvassa az evangéliumokat,
mégis - messze túllépve a történészi hatáskörön - úgy fogalmaz, mintha
a keresztyének Krisztusa már bevégezte volna történelmi küldetését, viszont
az általa megrajzolt Jézus, a “példaadó ember és tanító” az egész emberiség
központi vallásos személyisége lehet. Ez tulajdonképpen olyan utópia, amit
egy történész feladatkörén túlmutat!
- Térjünk vissza a teológia izgalmas világából a nagyon is valós
élethez! Milyen feladatok állnak a Református Egyház előtt?
- Hatalmas feladatok vannak a Református Egyház előtt, mert
itt most valami olyan új kezdődik mindannyiunk életében, ami előtt még
soha nem állt egyetlen egyház sem. Mindegyik felekezet érzékeli, hogy ennyire
felgyorsult időben még soha nem éltünk. Pozíciók, állapotok, helyzetek
hihetetlen gyorsasággal változnak. Alaposan számot kell vetnünk az európai
uniós csatlakozásunk előtti időben azzal, hogy mit jelent az egyház ökumenicitása.
Itt a Katolikus Egyház nyilvánvalóan előnyben van a maga “globalizációs"
egyházszervezete miatt, míg a protestáns egyházak nemzeti alapon szerveződtek.
Ezt a partikuláris, nemzeti szemléletmódot - a nemzetit nem levetve -,
mindenképpen ki kell egészítenünk: legalább Európában kell gondolkodnunk.
Új stratégiákra lesz szükségünk, mert nem is annyira az Unió és Európa
lesz a legfőbb gondunk, hanem sokkal inkább az a nem ideológiai alapon
szerveződő vulgár-materialista szemléletmód, amely egész Európát elárasztotta.
Ezt a szemléletmódot csak a pénz és a profit érdekli. Ne örüljünk annak,
ha valakik azt kiabálják nagy hangon, hogy nincs Isten, mert azután majd
az következik, hogy nincs nemzet, nincs haza, nincs család, nincs testvér,
csak egymás farkasai leszünk a nagyobb konc érdekében. És végül is nem
lesz már semmi, csak a pénz. Ez pedig az ember végét fogja jelenteni.
- Úgy gondolom, olyan közösségeket kell létrehoznunk városainkban, amelyek
az igazi krisztusi és emberi értékek gerjesztői és megtartói lesznek, ahol
a közösség ezen értékek “gyakorlótere" is egyúttal. Az ilyen közösségeket
nem féltem a jövőtől.
- Végül, de nem utolsósorban milyen tervei vannak Dr. Vladár Gábornak?
- Szeretnénk egyházunkat még jobban megerősíteni Sopronban, ahol egyébként
csak 70 éve él református közösség. Húsz évvel ezelőtt 3-400, ma pedig
1500-1700 református él a városban és környékén. Létszámunk megsokszorozódott.
Ezeknek az embereknek az összegyűjtése és az evangélium kohéziós erejével
való egyben tartása most a legfontosabb feladat a lelkipásztor, a presbitérium
és a gyülekezeti munkatársak előtt. A másik pedig a Pápai Református Teológiánk
továbbfejlesztése. Idén kerülnek ki az első végzős növendékek a gyülekezetekbe,
és Jézus Urunk szavai bizony itt is igazak: “gyümölcseikről ismeritek meg
őket". A legfontosabb feladatok egyike teológushallgatóink korszerű tankönyvekkel
való ellátása. Ez számomra az újszövetségi tudományok teljes tankönyvsorozatának
megírását jelenti. De szívesen írnék gyülekezeteink oktatására olyan érthető
kézikönyveket, amelyek - mintegy a “hétköznapok teológiájából” kiindulva
- tágítanák gyülekezeti tagjaink teológiai látókörét.
- Szívesen látnám én is ezeket a könyveket saját könyvespolcomon.
Köszönöm a beszélgetést.
DI
2003. november 03., hétfő 09:06
|