Leonardo ösztöndíjjal Finnországban

Európai Uniós finanszírozásban, a Leonardo da Vinci elnevezésû ösztöndíj segítségével jutott hazánkból három soproni diák a finnországi Seinäjokiba, hogy eddig megszerzett egészségügyi tudásukat kiegészíthessék. A háromhónapos gazdag tanulmányút eseményeirõl Lugosi Tímea, Leidgeb István és Németh Alexandra, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakiskola harmadéves hallgatói számoltak be.

- A Seinäjokiban töltött idõ felettébb hasznos volt számunkra - kezdte a beszámolót Lugosi Tímea. - Korábbi elhatározásunk, hogy az egészségügyi pályán maradunk, megerõsödött. Igaz, alig lehet összehasonlítani Finnország egészségügyét az itthonival. A soproni kórház európai színvonalú, ám Finnországban akadtak olyan hasznos, szembetûnõ különbségek, amelyeket itthon is üdvözölnénk. Ott csaknem minden eszköz, segédanyag egyszer használatos, ezáltal az infekció is elenyészõ. Csupa pozitív benyomásaink voltak, jó lenne, ha a sok jót haza lophattuk volna. Meglátásunk: több pénz kellene a magyar egészségügybe. Fárasztó volt, de bármikor visszamennék. Sokat láttunk Finnország kultúrájából, hallottunk történelmérõl, számos barátra tettünk szert.

- Sok a szakképzett, rátermett nõvér, s jól megfizetik a munkájukat - vette át a szót a fertõrákosi Leidgeb István. - Az ápolók és az asszisztensek mérhetetlenül sokat foglalkozhatnak a betegekkel. Nyolc órás munkaidejükben a fekvõ betegeket óránként fordítják, beszélgetnek velük, lesik az óhajaikat, odaadóan bánnak velük. Ez a dolguk. Ennek is köszönhetõ, hogy gyorsan gyógyulnak. Két hétig egy idõs otthonban dolgoztunk, ahol olyan dolgokat láttunk, ami nálunk még hiányzik. A finn orvosok segítõkészek voltak, egyenrangú partnerként kezeltek bennünket. Megdöbbenésemre, egy szívmûtét alatt a mûtõben lehettem, apróbb feladatokkal is megbíztak. Az operatõr elmondta a szervezetbe helyezett pacemaker mûködési elvét, ismertette a korszerû fajtákat.

- Fõként angolul beszéltünk, de nagyon sok finn szóval, kifejezéssel gazdagodtunk - kapcsolódott a beszélgetésbe Németh Alexandra. - Az ottani egészségügyi intézményekben már régóta nincs dohányzás. A tilalom mindenkire érvényes, s be is tartják. A betegek ötször kapnak ételt. Ugyan kisebbek az adagok, de ügyelnek arra, hogy senki ne érezzen éhséget. Sok gyümölcsöt, salátát, halat kapnak. Nem volt könnyû három hónap alatt a munkánk, az iskolai elfoglaltság helyett keményen dolgoztunk, tanultunk, igyekeztünk mindenre figyelni, minél többet magunkba szívni. Furcsa volt a tartós húsz fokos hideg. Majdnem lefagytunk a kerékpárról, mert azzal jártunk dolgozni. Ezt csak a pazar szaunázás ellensúlyozta, ami ellazított, feltöltött.

A három fiatal a tanulságokat leszûrve úgy döntött, a pályán marad. Néhány év múlva, végzett szakemberként - finn mintára - meglehet, sokat tehetnek a betegekért. Tímeának kedvére való a humánus hivatás, Alexandrát az aneszteziológia érdekli, István vágya, hogy sebész legyen.

Visztai Juli