|
Türelemmel masszírozni
Szív a kézben
Az elmúlt héten a Polgári Egyesület Szombathelyért
meghívására Szombathelyre látogatott Dr. Papp Lajos szívsebész professzor. A város lapjában, a Savaria Fórumban megjelent összefoglalóból (Haitzmann Ágnes írása) idézek most Önöknek, Kedves Olvasóim.
____________________________________
... a szívsebész professzor szerint az egyik legszebb és ráadásul legeredményesebb dolog a világon a türelem. Sokak szívét tartotta már a tenyerében, egyre simogatva, hosszú, orvosnak-betegnek gyötrelmes műtét után, arra várva, hogy végre dobbanjon egyet. Ő türelmesen vár, s az mindig megdobban, ha Isten is úgy akarja.
____________________________________
Elmondta Papp Lajos azt is: jó volna már végre eltanulni a velünk élő zsidóságtól azt a hagyományt, amellyel biztos, hogy az utánunk felnövő generáció megőrzi, s majd tovább is adja elődei igazságát, mely hagyomány így szól: Mondd el fiaidnak!."
____________________________________
- Meglepve hallottam, hogy leszokott a cigarettáról, pedig még a közelmúltban is erős dohányos volt.
- Október hatodikán reggel, amikor fölkeltem, és az első híradások az aradi tizenhármakról szóltak, egyszerűen arra gondoltam: ezek az emberek életüket adták egy ügyért, amit én is próbálok szolgálni. Az egy csekélység, hogy nem gyilkolom az életemet naponta, úgy éreztem, hogy meg tudom tenni, és meg is tettem.
- Nem is járt tehát nagy küzdelemmel...
- Örömmel járt. Az ember, ha önmagát, a gyengeségét legyőzi, az örömmel jár.
____________________________________
Egyszer megfogadtam, hogy nem dobok ki papírgalacsint, csikket, szemetet az ablakon. Amikor megfogadtam, aznap megint kirepült valami az autómból, és nagyon elszégyelltem magam, épp most tettem fogadalmat. Csak egy apróság, és én nem tudtam tartani magam ehhez. Megint megfogadtam, és megint kidobtam. Harmadjára már nem dobtam ki. Aztán eltelt fél év, és megint megtörtént az eset: kiszálltam az autóból, visszamentem és fölvettem a szemetet. Tizennyolc éve volt ez, de most is meg kell néha állnom. A mindennapok élése során rögzült "rosszaságot" levetkőzni igen nagy energiába kerül.
____________________________________
Miért is ment Irakba Papp Lajos a háborút megelőző napokban? ... ... A háború ellen ment, gyógyítani ment. Úgy is, hogy tudta, ott mindenki tisztában van vele: a magyar hadban áll az irakival. Legalábbis papíron. S hogy még tobbet tegyen a vérontás ellen, a Szentatyát is megszólította, hiába. Ő viszont ment, ráadásul a Szaddám Husszein Kórházba, amely a támadók számára stratégiai célpont lehetett, s amelyet végül bombatámadás is ért. Sok minden történt vele, végül hazajött. Még szerencse, hogy haza tudott jönni. Másnap kitört a háború.
____________________________________
Engem senki nem bántott Bagdadban, az egyszerű emberek szeretettel vettek körül, a hivatal részéről nem éreztem sem haragot, sem gyűlöletet, nem éreztem semmilyen negatív indulatot. Egyfajta furcsa értetlenséget tapasztaltam, de nem velem, hanem a helyzettel kapcsolatban.
____________________________________
Számtalan háború elment mellettem anélkül, hogy megérintett volna, és valószínűnek tartom, hogy számtalan háború el is fog menni mellettem még. Nem tudom megmondani az okát, hogy miért ez volt az a pont, amikor a lelkiismeretem megszólalt, de hogy ezt az utat hajlandó vagyok bármikor végigjárni, az természetes. Ez az út nem más, mint a lelkiismeretem szerinti cselekvés. Ha megszólal, teszem a dolgomat.
A kép forrása: http://www.sacred-heart.org/
Sebők Lili
2003. november 08., szombat 20:23
|
