Divat. Show

Elegáns gépkocsik. Mi több, gépkocsicsodák.
Nem magasrangú politikusvendég érkezik - magyarázza a szervező, mert - fűzi hozzá – ilyen kocsijuk még azoknak sincs.
Tettetett szakértelemmel nézünk, és kábulunk, meg elhisszük.
Aztán minden kiderül: exkluzív divatshow készülődik.
Ha exkluzív, akkor annak a különlegesnél is különlegesebbnek kell lennie, a lehető legkülönlegesebbnek. Ma már ezt csak így érdemes.

És beindul.
Semmi visszafogottság, lendület, mozgás, pörgés: a shownak mennie kell.
Fények, hangok, alakok, színek, kíváncsi tekintetek.
A divatkreációk és a képzőművészeti alkotások között sok a közös vonás.
A divat és a művészet. Az alkotás és a divat. A művészet és az alkotás. És mindezek fordítva. A néző meg csak nézi, hogy minden mennyire szép, hogy ez a szép. És ámul, hogy mennyire divatos, mert ez a divatos. A divat, ami jön (és merre tart?), a divat, ami ránkjön (és meddig tart). Mitől (kitől számítva) divat, ami dívik?
A közönség érteni véli a divatot. Vannak eszközök, amellyel ebben segíteni is lehet. Az üzlet és a közönség. A reklám és a befogadó. Az alkotás és a befogadó. A művészet és az üzlet. Mert művészet-e az üzlet, és üzlet-e a művészet?
És a divat?
A shownak mennie kell.
A divat a kifutón, a tekintetekben, a showban.
Szeretjük a szépet.
Villognak a vakuk, a tekintetek, és a ház előtt a luxusautók. A szépet mindenki szereti.