|
... támogatott, tűrt, tiltott...
Nem ciccegnek majd
Bonyhádi Károly szeptember tizenhatodikától október másodikáig - és Bonyhádi Károly november tizedikétől december harmadikáig... Ritkán adatik meg nem-világváros képzőművészének, hogy ugyanazon településen ilyen rövid idő alatt kétszer is megmutatkozhat kiállításon. Milyen településen? A városban, ahol alkot, dolgozik: Szombathelyen.
A második kiállítás azonban nem önálló, hanem csoportos. Az, amelyik november 10-én, hétfőn délután ötkor nyílt meg a Művészetek Háza pincegalériájában, az önmagában is elmélkedésre, gondolkodásra indító miliőjű helyen. A 2K nevű, négyfős csoport egyik tagjaként láthattuk most Bonyhádi Károlyt, aki szeptemberben egészen más oldaláról mutatkozott meg, láttatva művészi sokoldalúságát. Akkor Fényelemek címmel filozófiai-történelmi-néplélektani mélységekbe jutottunk a valóságon általa nyitott réseken keresztül, a valóságot az ő látásmódján át megpillantva.
Részlet a szeptemberi kiállítás beharangozójából: "Tűz, Víz, Föld, Levegő - ókori gondolkodók, középkori alkímisták egyaránt e négy "ős"-elemet tekintették világunk alkotórészeinek, és ezek tulajdonságai határozták meg annak működését. A négy elemet - négy leegyszerűsített jellel ábrázolták (háromszög, kereszt, párhuzamos vonalak és ezek kombinációi). Ezek a jelek geometrikus stilizált megjelenítésükben teljesen azonosak a mai kor vizuális attributumaival - a piktogramok, emblémák, logók képi világával. Az elemekhez kötődő tartalom egykori tudományos jelentése napjainkra érzelmi, hangulati, szimbolikus értelművé változott (melegség, hevület, vágy, hidegség, nyugalom, stabilitás, termékenység, anyaság, súly, súlytalanság, repülés, szabadság)."
A Bonyhádi-képeken ott vannak az elemek jelei, de milyen látványelemek segítségével megjelenítve!
A mostani kiállítás a csapat fotóit mutatja be, ahol Bonyhádi Károly tagja a négyfős csoportnak, egyik ember, és ő kiválóan tud egyik ember lenni. (Tud? Tudott... A csoport ma már nem aktív csoportként...) Ebből, a csoporttag Bonyhádiból lett az a művész, akiről az előbb beszéltem. A 2K csoport kiállítása visszatekintő összefoglalás. És milyen visszatetsző, hogy nem jelentek meg hiánytalanul!!! Nem jöttek el a négyek. Bemutatják itt a régi, hetvenes-nyolcvanas évekbeli fotóikat és egy-két kilencvenes évek elejéről származót... és van, aki nem képes eljönni arra a háromnegyed órára, egy órára, míg a megnyitó körülbelül tart?? Szó szerint nem volt képes megjelenni egyikük. Sajnos, a hiányzás egyértelműen indokolt. Sajnálkozni lehet - fejet csóválva helyteleníteni értelmetlen: Liszy János már halott.
A névsor demokratikus betűrendben: Bonyhádi Károly, Dallos László, Liszy János és Rosta József.
Idézet a Rasperger József által megfogalmazott beharangozóból: "A szombathelyi fotózás-történet mai napig legprogresszívebb alakulata volt ez a négy főből álló csoport, amely az MMIK-ban a 70-es évek közepén megalakult nagyobb létszámú társaságból "kristályosodott" ki. A fotózásról mint médiumról való gondolkodásuk, művészi magatartásuk különböztette meg őket a hagyományosan tevékenykedőktől, egy sorba állítva őket a bajai, esztergomi, és néhány Budapesten élő fotográfussal. (A szerk. kiegészítése: Hadd tegyem itt hozzá, nem tudom, kire gondolt itt Rasperger József - de jómagam kiemelkedőnek tartom a bajaiak közül Kovács Lászlót!)
Meghatározó volt Dallos László személyisége, amelyet a nagyon is különböző egyéniségű Bonyhádi Károly, Liszy János és Rosta József képes volt elfogadni, és különbözőségüket továbbgondolni. Magas színvonalú munkájukat minősítette az Esztergomi Fotóbiennálén, vagy a Fiatal Fotóművészek Stúdiójában kapott díjak, elismerések sora. A sajnálatosan fiatalon elhunyt Liszy János kivételével, valamennyiük élete a fotózásban teljesedett ki."
Régiónk művészei. Sopronban, Győrött, Mosonmagyaróváron, Csornán is látniuk kellene az ott élőknek ezeket a képeket! És persze, országosan is. Nem azért, mert én olyan elfogult vagyok. Azért, mert a mai negyvenes-ötvenesek fiatal éveinek korát, gondolatvilágát, vágyait és észleléseit hozzák elénk. A szabadság légkörében eszmélt és felnövő fiatalabbaknak befogadható, érdekes képek - a hatvanas-hetveneseknek talán még ma is megborzongatóan nyíltszavúak, "szemtelenek". És félreértés ne essék: nem a láttatott valóságra értem mindezt, hanem a képpé varázslás szabadlelkű merészségére. A képek születésének idején, mint tudjuk, a 3T szabdalta a kultúrát "részhalmazokra": támogatott, tűrt, tiltott... A 2K kiállított képeit szét lehetne szortírozni e szempontok szerint is. De miért tennénk? Nem léteznek már azok a kategóriák! Elporladtak a berlini fal bontói kalapácsainak, csáklyáinak, buldózereinek elülő zajával.
Képek vannak, látványok és mondanivalók. És én örülök, hogy megismerhettem őket! Bár Önök is láthatnák, Kedves Olvasóim mindazt a szépet, mélyértelműt, játékosat, fájdalmasat - mindezt két dimenzióba "egyszerűsítve"-varázsolva, amit én ma láthattam! Mi lenne? Egymásra nézhetnénk, ha valamelyikünk felemlítene egy-egy képet - és félszavakból is értenénk egymást! A négyfős csapat csoporttá tereli mindazokat is, akik a képeket megnézik. Nem hiszik? Kérem, ha tehetik, győződjenek meg a fotók hatásáról, erejéről, szépségéről, puhaságáról, hatalmasságáról! És jegyezzék meg a négy alkotó nevét!! A fény virtuóz hámba fogói ők! Remélem, Kedves Olvasóim, ha saját szemükkel látják a képeket, már nem ciccegnek majd, hogy túlzok - ha most fejüket csóválják is a sok elismerő szó olvastán!
A kép csak illusztráció, egy kis ízelítő az egyik csapattag, Rosta József munkásságából, nem a kiállítás része.
A kép forrása: http://www.c3.hu/scripta/balkon/98/0708/05kesz.htm
Sebők Lili
2003. november 11., kedd 01:55
|
