Tizenkét kórus részvételével november 15-én a VasVillában rendezték meg a kórusalapító, zeneszerző, valamint a pedagóguskórusokat összefogó társaság alapítójának, Fasang Árpádnak emléket állító hangversenyt. Az emlékkoncertet követően került sor a Sopronban is alkotó zeneszerző nevével fémjelzett díj átadására, amelyet a szegedi Szeghy Endre Pedagógus Nőikar karnagya, Dr. Mihálka György vehetett át.

Az ország minden szegletéből Sopronba látogató kórusok jótékonysági hangversenyének fővédnökei a Fasang testvérek voltak. A védnökök sorában olyan prominens személyek képviseltették magukat, mint az Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, Szokolay Sándor, aki egyben a Corvin-lánc tulajdonosa is, valamint Tóthpál József a Magyar Muzsikus Fórum elnöke és Varga László a Pedagógus Szakszervezet elnöke, akinek képviseletét a rendezvényen Szlankó Erzsébet alelnökasszony látta el. A jeles védnökök sorában helyet kapott Baross Gábor, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének - KÓTA elnöke, akit Vadász Ágnes ügyvezető elnök helyettesített az eseményen. A névsor tovább folytatódott Ivanics Ferenccel, a hangversenyt támogató Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés alelnökével és  Wilfing Ferenc polgármesteri kabinetfőnökkel, aki Walter Dezső polgármester képviseletében jelent meg.

Az est házigazdájának Tóth Andrásnak, Tóth Árpád Proszperó szigete című versrészletével színesítet üdvözlőbeszéde után Ivanics Ferenc ünnepi gondolatai adták meg a kórustalálkozó alaphangját. Az alelnök elmondta, napjainkban kevesen élnek a közös éneklés évszázadokra visszanyúló hagyományaival. Majd hozzátette, a 19. században útjára indult dalos mozgalom képes volt újra és újra megújulni, és így közelebb hozni egymáshoz az embereket. Ivanics szerint a kórusok zenei anyanyelvünk őrzői. Hihetetlen és óriási erővel jelentkezik a kórusokban a magyar kultúra – hangsúlyozta az alelnök. A VasVilla aulájában összegyűlt kevés látogatóra utalva kifejezte abbéli reményét, hogy sokkal többen vannak azok, akik érdeklődést mutatnak a kórusművek iránt. Beszédét Bárdos Lajos ars poetica-jával zárta: Az ének élet.

Ezt követően Ács Katalin költő elszavalta a Fasang Árpád emlékezetére írt Fájdalmas fesztivál című versét.

A hangversenyt zenei értelemben a Holló Gyula és Bakki Katalin vezényelte összkar produkciója nyitotta meg. Az előadott művek hangzása izgalmassá vált azáltal, hogy a kis tér miatt, a közönség mögé is benyúltak egyes kórustagok, így domborítva ki Fasang Árpád három szerzeményeinek egyedi hangzásvilágát.

A színvonalas műsor első felvonásában hét kórus mutatta meg milyen sokszínű az emberi hang. Ennek ellenére hosszúra sikeredett az első, cirka két órás blokk, amit hűen leképezett, hogy a prominens személyek közül néhányan búcsúszimfóniába illő módon, észrevétlen elillantak. A kényelmetlen székek és a hideg ellenére a közönség mégis csodálatosan élte meg az előadott zeneműveket. A legnagyobb tapsot a valami újat, a kürtkísérettel valami színeset mutató és később a Fasang díjjal kitüntetett karnagy, Dr. Mihálka György vezette szegedi nőikar kapta.

A várva-várt tíz perces felüdülés utáni folytatásban öt kar kívánta bebizonyítani, nem véletlenül neveztek az emlékhangversenyre. A publikum is így gondolhatta, hiszen együtt élt a fellépőkkel, az egyes számok közötti – az első részben oly’ nagyon nem jellemző - vastapssal hálálta meg a színvonalas előadásmódot. A tiszavasvári Pedagóguskórus szólistája, Kovács Zsuzsa tiszta, megfogó orgánuma csak tovább erősítette ezt az érzést bennem. Külön kiemelendő a gyöngyösi Városi és pedagóguskórus, amely korábbi szereplőkhöz hasonlóan Szokolay Sándor tiszteletére előadta a tanár úr egy kompozícióját, mégpedig akkora sikerrel, hogy a mester személyesen gratulált, és köszönte meg a kórusnak a Miniatűr kantáta címet viselő zenemű egyéni hangvételű interpretálását.

Az est fénypontját mégis az utolsó, ám a hangulatot a tetőfokára futtató, a soproni születésű Kéry Mihály vezényelte debreceni Maróthi György Pedagóguskórus produkciója jelentette. Ők a soproni zeneiskola tanárának Stöckert Ádámnak a dobjátékával kísért kongói néger mise, a Missa Lumba egy részletével kápráztatták el a jelenlévőket, olyannyira, hogy a hely kis tér ellenére sokan táncra perdültek volna.

A zárásképp összeálló összkar produkciója vezette be a kórusok által nagy izgalommal övezett Fasang Árpád díj átadását. A zeneszerző fia, Fasang Zoltán, rövid megemlékező beszédében köszönetet mondott a fellépő kórusoknak a magas színvonalon előadott művekért, és köszönetét fejezte ki a közönségnek megtisztelő figyelemért. Fasang úr kiemelte a soproniak vendégszeretetét, amely nélkül nem jöhetett volna létre az est. Hozzátette külön öröm volt az örökösök számára, hogy a Hűség Városában került sor a hangversenyre, hiszen édesapjuk itt élt és alkotott 1950-től ’54-ig. Bátyjának a soproni éveket felidéző levelének felolvasása után a láthatóan elérzékenyült testvérpár nagy taps közepette átnyújtotta a díjat Dr. Mihálka Györgynek, aki köszönetképpen annyit mondott: “Az egész magyar pedagógus társadalom nevében veszem át ezt a díjat.”

A felejthetetlen atmoszférájú est méltó zárásaként a kórusokkal együtt énekelte a közönség Berzsenyi Dániel a Kodály Zoltán által megzenésített A magyarokhoz című versét.

StD